…ismétli el rendszeresen Soós Márk, a Spíler TV szakértői által vezetett Premier Leak című podcast állandó szereplője. Igaza is van – annál nagyobb hozzáadott értéke nincs a mai fociban egy játékosnak, mint hogy rendszeresen pályára tud lépni. Elsőre egyszerűnek hat, de ez a realitás. Az évről évre több mérkőzés és kevesebb regenerációra fordítható idő valósággal megtizedeli a játékra alkalmas állapotú futballisták számát.
A friss Aranylabdás Rodri, Carvajal, Bremer. Három játékos, akik egy hét leforgása alatt szenvedtek keresztszalag-szakadást, ezzel egy-egy topliga kiemelkedő csapatának okozva fejtörést. Ez csak a jéghegy csúcsa: nem egy játékost láttunk már, akinek karrierje ebből a sérülésből felépülve gyökeresen megváltozott. Kopott a sebességük vagy újból rásérültek. Bár nem egy klasszikusan terhelésre megjelenő sérülésről beszélünk, Rodrit és Carvajalt is csapágyasra hajtották az elmúlt szezonokban. Jószerével álmukban is pályák voltak. Olaszországban egy lap szakorvost keresett fel a kirívó mennyiségű ACL sérülések (keresztszalag-szakadás) miatt. Egyrészt a pályák minőségét jelölte meg lehetséges okozóként, illetve a játékosok túlhajszolt állapotát. Kivehetetlen faktor a balszerencse is, vagyis az ilyen krónikus sérülések kifejezetten alacsony szinten kalkulálhatóak. Azért is aggasztóak a történések, mert a felsoroltak közül egyik játékost sem sérülékenyként tartották számon.
Tavaly ilyenkor a legtöbb csapat szurkolótábora egyaránt elátkozva érezte magát a sérülések sokasága miatt. A valóságban szinte mindenki kiszolgáltatott volt. Egy csapatnak volt nyolc sérültje, hétvégi ellenfelének kilenc, akit a következő fordulóban láttak vendégül, annak tíz. Ezért aztán aki csak hadra fogható volt, a pályára került, ha sérülésből jött vissza és tíz percnyi játékra lett volna alkalmas, akkor harmincat játszott. Ha harmincra lett volna alkalmas, akkor kezdő volt. Ez nem kizárólag a tavalyi szezon sajátja, sokkal inkább több éves trend, ami a mai napig tart.
A nemzetközi kupákban behozott új alapszakasz rendszer ugyan izgalmasabb a csoportkörnél, de két meccsel többet tartalmaz. A Nemzetek Ligája évközben több válogatott szünetet hozott magával, de a klubszezon után a nyáron is csökkenti a pihenőt. 2022-ben a megszokottól eltérő világbajnokság szezon közbeni lebonyolítása szintén felforgatta a naptárat, de sehol nem játszottak kevesebbet miatta. A bajnokságok később értek véget, de a következő kiírások nem tolódtak ezzel arányosan. A FIFA pedig minden követ megmozgat azért, hogy a következő nyáron először és minden bizonnyal nem utoljára klubvilágbajnokságot rendezzenek. Természetesen egy olyan évben, ahol egyébként nem volna világesemény és a szünet hosszabb lehetne. A koncepció pedig az elhangzó romantikus gondolatok mögött bántóan egyszerű: legyen több pénz. Az UEFA és a FIFA a legtöbb bevételt a televíziós szerződések után szerzi. Eszerint a mérkőzések közvetítési jogainak minél drágábban való értékesítése a cél. Tehát legyen minél több meccs, akár minél több sorozat, ahol a jó klubcsapatoknak vagy válogatottaknak játszaniuk kell.
Közben a játékosok teljesítőképessége véges. Ez folyamatosan „bekéri” az árát, csak egy másik pénznemben történik a tranzakció. A futballisták bármennyire is horribilis összegeket keresnek, az egészségük nem megvásárolható. Nem férhet kétség hozzá, hogy kiváló orvosi stábok dolgoznak minden csapat mellett, de ehhez a terheléshez valószínűleg gépekre lenne szükség, mert még az élsportolók teste sem képes kiállni ezeket a próbákat. Egyszerűen több mérkőzést kellene lejátszaniuk, mint amennyi lehetséges. Ez pedig a döntéshozókat csak részben, vagy még annyira sem érdekli. Az izom és mindenfajta terhelésre megjelenő sérülések gyakorlatilag tetőznek, és soha nem látott mennyiségben állnak elő.
Egyre gyakrabban szólalnak fel az érintettek is. Kevin De Bruyne felesleges sorozatként hivatkozott például a Nemzetek Ligája kiírásra, de gyakoriak azok az esetek is, ahol a klubok már el sem engedik a válogatotthoz a játékosaikat. Ebben semmiféle rosszindulat nincs, hiszen ha valaki már nem tökéletes állapotban lép pályára, akkor fokozottan nagyobb eséllyel sérül meg és esik ki hetekre vagy hónapokra.
Ezáltal maga a játék is sérül. A legjobbak nem tudnak mindig a pályán lenni, ha nincsenek arra alkalmas állapotban. Pedig abban talán sokan egyetértenének, hogy a legfontosabb pillanatokban a legnagyobb sztárokat szeretnénk nézni, hogy eldöntsenek bajnokságokat, egyéb klubtrófeákat vagy világversenyeket. Ha nem vigyáznak rájuk, ettől elesünk mi is, ők is. Tetszik, nem tetszik.
(Szücs Márton Teofil)
