„A legkezdőbb pályakezdő” tanácsa: fessen mindenki bátran!

Somos Nóra már az óvodás kora óta tudja, hogy művész akar lenni, vagy valamilyen vizuális dologgal szeretne foglalkozni hivatásként. Általános iskolában rajz tagozatra járt, középiskolában grafikát tanult. Egy ideig élt Finnországban is, itt döntötte el, hogy festő lesz.

Somos Nóra Székesfehérváron született és nőtt fel. Gyakorlatilag csecsemő korától kezdve kapcsolatban állt a művészettel, szülei bölcsész szakon végeztek, édesapja mai napig színházi körökben forog. Nóra jelenleg a Pécsi Tudományegyetemre jár, a festőművész szak 20 éves hallgatója. Tervei egyelőre nem rajzolódtak ki számára tisztán, de elsődleges célja a diploma megszerzése. „Csupán a művészeti pályából rendkívül nehéz megélni Magyarországon. Sajnos nem valószínű, hogy a diákok közül mind teljesállású művészek lesznek a jövőben. De mindennek ellenére én elvileg az leszek. Festőművész leszek.”

Számos kedvenc festője közé tartozik Francis Bacon, továbbá az absztrakt expresszionizmus nagyjai mellett Joan Miró és Louise Bourgeiois. „Nem nagyon szokott a fejemben lenni egy teljes kép, csak egy bizonyos kompozíció vagy egy szín, ami megfog. Festés közben a kép folyamatosan változik, ez a legszebb az egészben – mindig meglepetés a következő mozdulat, és mindig meglepetés a végeredmény.”

Képeiben felfedezhető a figuralitás, az összegabalyodottság, nagyon érdekli a mozgás, az érzelmek jelentése ezen keresztül. Általában embereket állít a középpontban. „Mintha nem is én csinálnám, és az egész csak jönne belőlem. A legnehezebb azt eltalálni, hogy mikor hagyjam abba a festést. Ezért sokszor csak ülök, és bámulom a képet akár órákon keresztül. Táplálkozom a gondolataimból. Majd egyszer csak megérzem, hogy kész vagyok.”

„Sosincs konkrét célom a kép üzenetével, egyszerűen csak csinálom, aztán puff. Az emberek mindig eldöntik maguknak, hogy mit akarnak látni benne.”

A vírus elején nagyon sokat festett, érezte, van értelme annak, amit csinál. Később a karantén miatt Nóra jócskán elgyötört volt, de látott olyanokat, akik éppen most húztak bele igazán, és kezdtek el tényleg figyelemreméltó alkotásokat kiadni a kezükből. Szerinte a művészeknek szüksége van arra, hogy izolációban dolgozzanak. Fontos, hogy ha a szobában nincsenek is egyedül, tudniuk kell a saját gondolataikkal foglalkozni, jól érezniük magukat. Ezért volt Nórának nehéz, de egyben érdekes is azt megtapasztalni, hogy az egész világ ajtaja bezárult, nem csak az ő kis ablaka.

Nem kellenek a márkás kellékek, Nóra egyetlen receptje a fiatal grafikus- és festőpalántáknak az, hogy dolgozzanak sokat. Saját bevallása szerint ő a legkezdőbb pályakezdő, úgyhogy nincs joga tanácsokat osztogatni, de abban biztos, hogy aki nem fest, abból nem lesz festő.

„Nem érdemes szétválasztani a művészeteket. Bármi történik veled, és bármilyen művészetet gyakorolsz, abból él a lelked, abból lehet töltekezni. A művészek rettentő érzékenyek. Képesek borzasztóan mély fájdalmat és toronymagas boldogságot érezni. És ez jó.”

(Tóth Katinka)