„Mindenkinek jut 15 perc hírnév” – tartja világszerte a mondás, miszerint, egyszer az életben mindenki kipróbálná milyen a rivaldafényben tündökölni. De mi történik, ha ez a hírnév a világ egyik legnagyobb zenei fesztiváljának a színpadán érkezik el? Az ember bepánikol a kamerák és a hatalmas tömeg előtt, vagy előrukkol egy olyan performansszal, amire világhírű zenészek is megemelik a kalapjukat? És a legfontosabb: mihez kezd vele a jövőben?
Szerintem az emberek, sőt a zenekedvelők közül is csak egy kis rétegnek ugrik be bármi, vagy bárki is, ha azt a nevet mondom: Alex Mann. Félreértés ne essen, senki nem maradt le a következő Drake-ről, sőt, tavaly júniusig még személy szerint én sem találkoztam ezzel a névvel. Ekkor viszont belefutottam egy videóba, ahol ezt a srácot felhívta Dave, az egyik legnevesebb angol rapper a Glastonbury Fesztivál nagyszínpadára. Alex pedig felment és egy olyan showt lenyomott, hogy másnap reggel Piers Morgan mellett találta magát, a szigetország egyik legnépszerűbb reggeli műsorában, a Good Morning Britainben.
Ugorjunk egy kicsit vissza az időben, arra a napra, amikor ez a sztori kezdődött. 2019. június 30, vasárnap. Billie Eilish, – aki azóta már ötszörös Grammy-díjas – tízezreket mozgat meg a Glastonbury nagyszínpadán, majd miután végzett a koncertjével, a tömeg kissé feloszlik és helyet ad azoknak, akik Dave-re kíváncsiak. Marad így is több ezer ember, akik előtt Anglia egyik kedvence felléphet. Ők pedig fergeteges hangulatot csináltak, így az előadó az egyik legsikeresebb száma, a Thiago Silva előtt úgy döntött, hogy keres valakit a tömegben, aki elég józan ahhoz, hogy közösen elénekelje vele. A választása egy Thiago Silva mezben feszítő, kalapos srácra esett, Alexra, aki végül felkerült a színpadra. Nemhogy csak felkerült, de azt a 3 percet, ami rendelkezésére állt, szinte a legtökéletesebben használta ki. A fellépése után a fesztivál, és ezzel együtt az internet is felrobbant. Alex követőinek a száma pár százról egy nap leforgása alatt százezer fölé emelkedett. Írt róla a The Sun, a Guardian, a Daily Mail, másnap pedig Anglia nagy része azzal indította a napját, hogy a vele készült beszélgetést hallgatta a tévében. Tökéletes kihasználása a 15 perc hírnévnek, nem? De vajon mi történt ezután? Ki lehet-e szabadulni abból, hogy mindenki ez alapján ismer meg és emlékszik rád?
Ezekre a kérdésekre pedig ki tudna jobban választ adni, mint maga Alex, akivel Glasto után fél évvel beszélgettem a koncertről, a terveiről és a zenéről. Már a legelején eloszlatott egy két pletykát, amelyek szerint az egész show meg volt rendezve:
– Sok helyen olvastam, meg hallottam egy két dolgot, hogy valakik szerint ez előre meg volt tervezve, de nem, semmi ilyesmi nem történt. Még arról sem volt fogalmam, hogy egyáltalán valakit fel fog hívni a színpadra.
Ennél viszont már kicsit hihetetlenebb dolognak hangzik, hogy pont egy Thiago Silva mezt viselt Alex – pontosan olyat, akiről Dave egyik száma is szól. Tény, hogy a Paris Saint-Germain szerelése akár hétköznapi viseletként is hordható, ráadásul amióta a csapat a Jordan-nel is szerződést kötött, egyre több mezben lévő embert látni Párizs utcáin a hétköznapokban is. A koncertre visszatérve, nem meglepődő módon kiderült, hogy Alex személyében Dave egy nagy rajongóját tisztelhetjük. Annyira nagyot, hogy szinte az összes szövegét kívülről fújja. Tegyük hozzá, hogy ez nem kis teljesítmény, hiszen nem éppen lassú számokról van szó. Kis számolgatás során az is kiderült, hogy a majdnem három és fél perces zene során Alex levegővételeinek a száma maximum olyan 5-6-ra tehető. A koncerttel kapcsolatban pedig az egyik legjobban vitatott kérdésre, mégpedig arra, hogy vajon tényleg józan volt-e, egy elég szimpla választ kaptam: „Igen, annak ellenére, hogy mindenki mást hisz (nevet)!”
Glastonbury után a dolgok viszont hirtelen felgyorsultak. Egy hónappal később a GRM Daily csatornáján megjelent Alex debütáló zenéje, What Ya Know Bout That Bro? címmel.
– Több lemezkiadó is megkeresett, de a végső döntés az enyém volt, hogy kit, illetve mit választok. Végül amellett döntöttem, hogy minél előbb adjuk ki, mivel így volt a legnagyobb az esély arra, hogy fennmaradjunk a hype-vonaton.”
A szám pedig kapott egy elég szolid klippet is, ami egy raktárban játszódik, rengeteg neonfény kíséretében. „A forgatás rendkívül érdekes volt, rengetegen dolgoztak rajta. Nem is gondoltam volna, hogy egy 3 perces videóban ennyi munka lehet.” Nyár óta viszont Alex kissé visszavett a zenélésből, hiszen a főiskolára koncentrál elsőként. A legfurcsább dolog az volt neki, hogy viszonylag sok ember ismeri fel mind az utcán, mind a suliban. A fesztivál óta viszont az egyik legnagyobb dolog, ami történt vele, az nem más volt, minthogy találkozott a PSG védőjével, magával Thiago Silva-val.
– Még mindig nem bocsájtottam meg, hogy kiejtettetek minket a Bajnokok Ligájából.” – így indította a beszélgetést Alex a 80-szoros brazil válogatott játékossal. „Viccet félretéve, elképesztő volt találkozni vele és megmutatta, hogy mekkora mértéket öltött ez az egész. Ő a világ egyik legjobb védője és tudta, hogy ki vagyok! Elmondta, hogy tetszett neki a zene, bár őszinte leszek, szerintem kinek nem tetszene, ha írnának róla egy dalt, nem? (nevet)”
A beszélgetésünk Alex-szel a zenére is ráterelődött, sőt kiderült, hogy viszonylag sok előadót hallgatunk közösen. Műfajokban már kicsit eltérőbb a véleményünk, hiszen míg én szinte mindenevő vagyok, addig ő leginkább amerikai rapet hallgat. „Leginkább Roddy Rich pörög nálam mostanában, különösen a War Baby című száma. Emellett természetesen rengeteg Dave-t hallgatok, aki amellett, hogy szerintem az egyik legtehetségesebb rapper rengeteget is dolgozik a dalain. A fellépés óta sokan megjegyezték már, hogy biztos ő a példaképem, de ez viszont nincs teljesen így. Példaképpé számomra bárki vállhat, aki a tehetsége mellett mindent belead annak érdekében, hogy fejlődjön, és minél jobb legyen.”
Nyilvánvalóan nem Alex volt az első, aki olyan helyzetbe került, hogy viszonylag rövid idő alatt lett rajongótábora. Mit tudtak kezdeni mások ezzel a helyzettel? Főleg gyerekeknél: mekkora az esélye ilyenkor a korai kiégésnek? Magyarországon a legjobb példákat talán a hazai tehetségkutatókból tudunk találni. Gondolhatunk csak Patai Annára, a 2010-es Megasztárból, Az ének iskolája című tehetségkutató felfedezettjeire, vagy akár bármelyik X-Faktor győztesre a közelmúltból. Az említett példák alapján nagyon kevés olyan embert lehet mondani, aki minden kétséget kizárólag a hirtelen jött hírnévnek köszönhetően robbant be a köztudatba, és ott is maradt. Ennek egyik oka egyértelműen az, hogy legtöbbször ezek az emberek nem feltétlenül rendelkeznek azzal a tapasztalattal, amivel azok, akik sok munka árán jutottak a rivaldafénybe. Ebbe a táborba sorolható véleményem szerint Alex is, hiszen annak ellenére, hogy a tehetsége megvan a zenéléshez, a klippen és a számán is érződik, hogy minél gyorsabban próbálták összerakni. Ez pedig a zenei minőség romlásához és a hype csökkenéséhez is vezetett, hiszen azóta már az angol köztudatban sincs benne annyira, mint fél évvel ezelőtt.
Hiába volt az egyik üde színfoltja a nyár zenei életének, ezidáig még nem tudott maradandót alkotni. Persze, ennyi idősen nem is elvárás, hogy valaki világszínvonalon zenéljen szinte nulla tapasztalattal. Pedig csak így kerülhetné el, az „Alex a Glastoról” jelzőt. Itt pedig megmutatkozik a 15 perc hírnév rossz oldala is. Hiába tudja valaki a helyzetet az adott pillanatban remekül kezelni, az még nem egyenlő azzal, hogy ebből később még nagyobb sikert tud kovácsolni. Ez különösen így van a mai zenei iparban, hiszen ha valaki áldozatok árán is, de feljut a csúcsra, korántsem biztos, hogy sokáig ott is tud maradni. Ennek következményeként valószínűsíthető, hogy egyre kevesebb korszakos sztár fog születni, és a mai kedvencek – gondoljunk itt Billie Eilish-ra, Lil Nas X-re vagy bárkire, aki most lett felkapott – az idő múlásával és a trendek váltakozásával záros határidőn belül kiéghetnek és eltűnhetnek. Alex igazi sztárrá válására viszont egyelőre még várnunk kell, de benne van a pakliban, hogy pár éven belül hallunk még róla.
