„Egy kicsi fújás ebből a parfümből, és ellenállhatatlanul csábító leszel.” Gyakran találkozhatunk hasonló reklámokkal a médiában, amelyek azt állítják, hogy az emberi feromonok segítségével vonzóbbá válhatsz. Ám a valóság, mint általában, nem ilyen egyszerű. Érdemes „beleütni az orrunkat” a feromonok világába, mielőtt hasonló terméket vásárolunk.
A feromon görög eredetű szó, a phero (hord, visz) és a hormon szavak összeolvadásával keletkezett, és olyan kémiai anyagra utal, mely befogadáskor egy másik egyed viselkedését megváltoztatja. Ahogy a neve is mutatja, a feromon a hormonhoz hasonlatos, de a testen kívül fejti ki hatását. Az állatvilágban sűrűn megtalálható, leginkább a rovarok körében: nem csak párzásra hívhat, hanem jelezhet veszélyt, jelölhet területet vagy figyelmeztethet egy nőstény egyedet, hogy máshova petézzen.
Egyes fajok kihasználhatják a más fajok által termelt hormonok teremtette lehetőségeket: például a vakkígyófélék családjába tartozó ramphotyphlops wiedii a hangyák által hátrahagyott feromonösvényt követve jut el bolyukhoz, a Bolas pók pedig a nőstény molylepke feromonját utánozza, így csalogatva magához a hímeket. Az Ophrys heldreichiiis orchidea hasonló technikát alkalmaz: nemcsak úgy néz ki, mint egy nőstény méh, hanem ahhoz hasonlatos hormonokat termel, ezzel édesgetve oda a gyanútlan hímeket, akik akaratlanul is beporozzák a virágot. Először 1959-ben Adolf Butenandt német vegyésznek sikerült izolálnia és szintetizálnia egy feromont, a bombykolt. Azóta rengeteg feromont azonosítottak már és hasznosítottak is a való életben. Számos kártevő rovarfajt lehet feromonok kibocsájtásával összezavarni, ezáltal szabályozva a populációt, szaporodást és peterakást. Mivel az emlősöknél jóval összetettebb a feromonok működése, mint a rovaroknál, nehezebb is vizsgálni, különösen, ha emberekről van szó. Rengeteg kutatás és vizsgálat folyt emberi feromonok után kutatva, például Claus Wedekind 1994-ben végzett híres „izzadt pólós” kísérlete: a férfiak 2 napig viselték ugyanazt a pólót, ezeket a felsőket pedig meg kellett szagolni a nőknek, és kiválasztani, melyik a legvonzóbb szagú számukra. A végeredmény azt mutatja, hogy a nők jobban kedvelték azoknak a férfiaknak az illatát, akik különböző immunrendszer-genetikával rendelkeztek. Számos ehhez hasonló kísérletet végeztek, és bár feltételezhető, hogy léteznek, konkrét emberi feromonokat még nem mutattak ki. És még ha léteznek is, nem valószínű, hogy ingerszerű reakciót váltsanak ki, inkább hangulati változást okoznak.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az embereknél legalább annyira fontos a látás és a hallás, mint a szaglás, ha párválasztásról van szó.
Mindezeket figyelembe véve, ne várjunk nagy csodát a „varázsparfümöktől”: nem lesz belőlünk ilyen egyszerűen randiguru. De azért egy jó tanács: ne menjünk büdösen randizni.
(Kustár Gábor, Mi-Újság, Fazekas Mihály Gimnázium, Debrecen)
