Sokan úgy gondolják, hogy ha szakgimnáziumban tanulnak tovább, nem szerezhetik meg az alap gimnáziumi tudást. Mihályi Zsolt az élő példa rá, hogy meg lehet, sőt még olykor többet is ad. Vegyészeti iskolájának felkészítése segítségével „Moszkváig tanulta” magát.
„A rendszerezés szeretete tetszett meg, hogy dolgok mögé láthat az ember” – mondta Zsolt mikor arról, kérdeztem, hogy mi volt az a dolog, ami megragadta a kémiában. Szerinte egy vegyész teljesen más szemszögből közelíti meg a világ működését, másképp látja a természetet. „Sokszor azon kapom magam beszélgetések során, hogy már megint a kémiát hoztam szóba” – ugyanis sokszor már rutinból látja meg ilyen módon dolgokat.
Már hetedik előtt elérte a kémia rémhíre az iskolában. Mindenki azzal riasztgatta, hogy milyen nehéz tantárgy, és milyen sokat kell rá tanulni. Rettegés lengte körül a tantárgyat, szóval izgatottan ült be az első kémia órájára. Abszolút sikerélménye volt benne, és sokkal könnyedebben vette az akadályokat, mint az osztálytársai. A következő nyár folyamán jobban ráfeküdt a témára, és kicsit beleásta magát a szerves kémiába, így egyenes út vezetett számára a Petrik Lajos Vegyipari Szakgimnáziumba. Olyan helyen akart tanulni, ahol nem vágják el tizedikben a kémiát, és a Petrik erre megfelelő opció volt, ahol ráadásul a vegyész ismereteket angolul tanulhatta.
Kilencediktől kezdve járt versenyekre, amikre külön felkészítő órák voltak a sulijában. Az első versenyén, az Irinyi János Országos Kémiaversenyen saját korosztályában 1. helyezést ért el. „Teljesen extázisban érzetem magam” – ez is hozzájárult ahhoz, hogy elhivatottan folytassa a tanulást. A következő évben ugyanezen a versenyen 2. helyezést ért el. Továbbá indult a tavalyi év során egy szakmai versenyen, az ÁSZÉV-on, ami vegyészeti, gyakorlatorientált megpróbáltatás volt. Ezen 3. helyezést ért el.
Legrangosabb eredménye, hogy eljutott csapatával Moszkvába a Nemzetközi Kémia Tornára kétszer is, ahol először aranyéremmel, majd másodjára bronzéremmel tértek haza. A torna előtt 12 nyitott végű problémát kaptak, amire megoldást kellett találni. Nem feltétlen volt helyes válasz, egy kis kreativitást is bele kellett vinni. Előzetesen szaklapokat böngésztek, és a laborban próbálkoztak megoldást találni a feladatra. Mesélt a kísérleteket kísérő kisebb-nagyobb bakikról, mikor például nem a legmegfelelőbb anyagokat választották, és rosszul sült el. „Az egyik feladat során, mikor ionok színét kellett sorban előállítani, az egyik osztálytársam véletlen ciángázt fejlesztett” – erről az anyagról azt kell tudni, hogy erősen mérgező. Végül sikerült megfelelő megoldásokkal előállniuk a versenyre.
Zsolt ebben a félévben kezdte meg egyetemi tanulmányait az ELTE Kémia alapképzésen. Alapvetően a szerves kémia érdekli, mert lehet „játszadozni” a reakciókkal, így a kutatás felé kacsintgat, és reméli, hogy a laborgyakorlatokon megszerzett tudása elegendő lesz, hogy a közeljövőben betársuljon egy kutatócsoportba. Újabban a matek is egyre inkább érdekli, úgyhogy nem tartja kizártnak azt sem, hogy az elméleti irányba folytatja a tanulmányait.
(Szalai Boglárka)
