A tizenkilenc éves Gerecze Péter olyan elhivatottsággal és tehetséggel rendelkezik, amire csak ritkán láthatunk példát. Szorgalma és zongoratudása pedig egészen a Moszkvai Egyetemig repítette, amit a világ egyik legjobb konzervatóriumaként tartanak számon.
Ahogy minden elkezdődött
Péter 11 éves volt, mikor beszippantotta a zene világa. Először csak az otthoni szintetizátoron próbálkozott, amin később hallásból kezdett népdalokat játszani, ugyanis idegesítette, hogy előtte csak úgy nyomogatta a billentyűket. A szülei maximálisan mellette álltak, elvitték és beíratták az Erkel Gyula AMI újpesti zeneiskolába. Ekkor még a zongora inkább egy hobbi volt számára, csak 7-8. osztályosként döntötte el, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Több zenei szakközépiskolába is leadta a jelentkezését, ám akkor nem gondolta, hogy szimplán a zongorázás szeretete a későbbiekben nem biztos, hogy elég lesz. A középiskola vége felé sokszor gondolt arra, hogy feladja, de fanatizmusa nem engedte. Tisztában volt azzal, mire vállalkozott. Nem gondolja, hogy sok mindenről le kellett volna mondania az álmai eléréséhez. „Hobbi és hivatás” – így fogalmazott Péter, számára a zene mintegy hídként funkcionál saját maga és az emberek között, szereti őket ebben a formában megszólítani. Ezért is motiválja, ha közönség előtt játszhat. Az első nagyobb fellépésére is jóérzéssel tekint vissza.
Miért éppen Oroszország?
Már korábban tudta, hogy a Moszkvai Egyetemre szeretne bekerülni, ugyanis az első zongoratanára, aki nem mellesleg orosz származású volt, sokat mesélt neki az ottani színvonalról, minőségről. Ezért nem is csoda, hogy nagy kedvencei az orosz romantika és a poszt-romantika zeneszerzői – kiváltképpen Sergey Rachmainov. Az egyetemi felvételi – amire ráadásul a vírus miatt online került sor – viszont nagyon komoly elméleti tudásra is épül. Aki be akar kerülni, annak egy főtárgyból, egy interjúból, egy szolfézs-zene elméleti részből, valamint egy orosz nyelv és irodalom vizsgából kell – természetesen orosz nyelven – a ponthatároknak eleget tennie. Mivel Péter az Orosz Kulturális Központ támogatását élvezte, ezért ő mentesült az irodalmi vizsga alól.
Nincs megállás
Motivációja példát mutathat sok embernek; szinte mindenben megtalálja a kihívást, az okot, hogy tovább lendüljön az előtte álló akadályokon. Úgy fogalmazott: „A zene az, aminek motiválónak kell lennie. Csak abból lesz jó zenész, aki szívvel, és fanatizmussal csinálja, amit csinál. Mert nem elég, hogy valaki tehetséges… Az elhivatottság ebben a szakmában elengedhetetlen.” Kezdetben maga az iskolába való bekerülés motiválta, ugyanis sok videót nézett az egyetemről, valamint olvasott is róla. Most pedig, hogy álma beteljesedett, minél jobban meg szeretné érteni az órán hallottakat, a folyamatos fejlődés vezérli. Ebben nagy segítsége többek között az orosz nyelv iránti szeretete.
(Bálint Boglárka)
