Alternatív karácsony

Közeledik a karácsony. Amikor elvállaltam ezt a cikket, már akkor is megjelentek az első csokimikulások a boltokban. Mire Ti olvassátok a nyomtatott lapot, addigra már valószínűleg tényleg csak pár hét van vissza Szentestéig. Szeretném tehát áttekinteni a különböző népek/országok/térségek karácsonyi szokásait.

Először a közelben maradunk földrajzi értelemben, nyilvánvaló, hogy Európán belül hatalmas különbségeket nem fogunk találni, hiszen alapvetően a keresztény kultúrán alapuló országokkal találkozhatunk, de azért néhány – szerintem – érdekes hagyományt így is felfedeztem a kutatásaim során.

Így a szomszédos Szlovákiában és Ukrajnában érdekes tradíció, hogy a családfőnek az egyik karácsonyi fogást fel kell dobnia plafonra. A hagyomány szerint minél több étel marad a mennyezeten, annál nagyobb szerencse/gazdagság találja majd meg a családot a következő évben.

Európán belül maradva találhatunk persze néhány további eltérést. Vannak országok, ahol nem december 24. az ajándékozás napja. Egyesek csak 25-ig várnak, de például a spanyol gyerekeknek egészen Vízkereszt napjáig (január 6-ig) türelemmel kell lenniük, hogy átvehessék a jól megérdemelt meglepetést.

Persze vannak ennél meglepőbb spanyol szokások is… Például a Karácsonyi lottó, melynek szelvényeit 22-től árusítják. A sorsolás pedig, ahol a nyertes számokat egy kórus énekli be, Szenteste van. Szintén itt, egész pontosan Katalóniában szokás „kibővíteni” az itthon is szokásos „betlehemet” egy újabb figurával, Caganerrel. „El Caganer”, azaz a „kakilós” nem más, mint egy emberi alak, aki éppen a nagydolgát végzi. Egyszerű módon, félig előre hajolva, nadrágját kicsivel a térde alá csúsztatva ábrázolják, végterméke fölé emelkedve. (Az igazsághoz tartozik, hogy nem csak ilyenkor láthatjuk ezt az alakot Katalóniában, ami egyébként a termékenységet és a bőséget szimbolizálja, de mivel Karácsonykor is gyakran előkerül, nem gondolom túlzásnak ünnepi tradícióként is megemlíteni.)

Ahhoz, hogy igazán eltérő tradíciókra bukkanjunk, el kell hagynunk a kontinenst. Japánban például a tradicionális karácsonyi menü a KFC-ből érkezik. Marketing végzettséggel mindig jólesik egy reklám sikerét látni, márpedig ezt a népszokást a KFC 1974-es karácsonyi reklámkampánya indította útjára és szilárdította meg. Persze Japánban a lakosságnak csak minimális része (0,8%-a) keresztény, így ott ez nem is igazán vallási ünnep, szerepe sokkal inkább a Valentin-naphoz hasonlít. A szintén nem keresztény Indiában (a népesség mindössze 3%-a) azonban igen komoly nemzeti ünnepnek számít a Karácsony, és a mi szokásainkhoz igen hasonlóan ünnepelnek. (Konkrétan nincs leírva sehol, de gondolom, hogy az angol gyarmati korbon honosodott meg a szokás).

A Déli napsütötte féltekén természetesen tejesen máshogy állnak az ünnepekhez, Ausztráliában az emberek nagy része a tengerparton tölti a karácsonyt. A hagyomány szerint a Mikulás szánját nyolc kenguru húzza.

A lista közel sem tejes, azokat a szokásokat/hagyományokat említettem meg, amit én a leginkább érdekesnek találtam, természetesen „ahány ház, annyi szokás”, de nem is ez a lényeg, hanem hogy mindenki érezze jól magát a szeretet ünnepén!

Frischmann Dávid