Valljuk be, könnyen lesz hulladék a fogyasztási cikkeinkből. Legjellemzőbb, hogy megunjuk őket, de nem használjuk más célra, nem ajándékozzuk el, nem 
adományozzuk el, nem cseréljük el, ha pedig elromlik, megsérül, nem javíttatjuk meg őket.
Litkei Mátéval, a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézet igazgatójával beszélgettünk a hulladékról és a hulladék okozta környezeti problémákról.
A hulladékról közérthetően
Hétköznapi értelemben vett hulladéknak azokat a tárgyakat nevezzük, amelyek az ember mindennapi élete során keletkeznek, és a keletkezésük helyén (gyárak, üzemek, háztartás) feleslegessé váltak, ezért tőlük tulajdonosuk megválik.
A szakértő szerint azonban ez egy szűk meghatározása a fogalomnak, mivel hulladék alatt nem csak a szilárd tárgyakat értjük, hanem ezeken kívül lehet egyéb anyag is, melyek a környezetbe jutva környezetszennyező anyagok lesznek. Ilyenek pl. a légnemű anyagok (légszennyezés, üvegházhatású gázok) vagy folyékonyak is.
A hulladék fajtáját nem csupán anyaguk, hanem származási módjuk szerint is elkülöníthetjük egymástól. Anyaguk szerint lehetnek fa, fém, papír, műanyag; származásuk szerint pedig megkülönböztethetünk mezőgazdasági, élelmiszeripari, ipari hulladékot és építési, bontási hulladékot. Az otthon megtermelt hulladék pedig a települési, szilárd hulladék kategóriájába tartozik.
De vajon ezek közül melyiket termeljük a legnagyobb számban?
Ugyan nincs erre vonatkozóan az országoknak adatszolgáltatási kötelezettségük, de egy 2019-es statisztikából az derül ki, hogy az építési, bontási hulladék áll a ranglista élén, ami több mint 40%-át teszi ki a teljes hulladékmennyiségnek. Ezt követi az ipari hulladék a maga 30%-ával (amibe beletartozik a kitermelés, a gyártási folyamat és a szállítás folyamán keletkező hulladék), még a fennmaradó összeg nagyrészét, nagyjából 20%-át a települési szilárd hulladék adja.
A szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy azzal, ha csak egyéni szinten változtatunk az életmódunkon, nem fogjuk megoldani a hulladéktermelés problémáját, hiszen ahogyan láthatjuk több, mint 70%-a ipari körülmények között termelődik.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy van-e olyan hulladékfajta, ami kizárólag egy adott országra jellemző.
„Alapvetően nehéz az országok között leválasztani, hogy egyes hulladéktípusok csak bizonyos országokban keletkeznek, de azt mondhatni, hogy erős összefüggés van egy ország gazdasági fejlettsége, tevékenysége és a keletkező hulladék milyensége között. Ahol a vegyipar fejlett, ott több lesz veszélyes vegyi hulladék.” – mondta Litkei Máté, majd kiegészítette azzal, ezt a képet torzítja, hogy ezen iparágak jelentős része- akkor is, ha fejlett ország tulajdonában áll egy cég-bizonyos termelési folyamatok fejlődő országokba szervez ki. Így maga a hulladék a fejlődő országban keletkezik, annak ellenére, hogy a cég tevékenysége egy fejlett ország gazdaságához köthető.
Erre nagyon jó példa a ruhaipar, aminek vezető cégei a gyártás folyamatokat elsősorban olyan országokba telepítik, ahol a költséghatékonyabb módon tudják termékeiket előállítani, hogy azt magas profittal eladják a gazdaságilag fejlettebb országokban található üzleteikben. Ebbe az is beletartozik, hogy ezen (fejlődő) országokban sokszor nem olyan szigorúak a környezetvédelmi előírások. Ennek tudható be, hogy egyes ázsiai országokban (Kína, India) a gyárak közelébe rohamosan romlik a levegő és az ivóvíz minősége, a kiszivárgó vegyianyagok miatt több a rákos megbetegedés a lakosság körében, nem beszélve az élővilág pusztulásáról.
Mindezek fényében felvetül a kérdés, kit terhel a felelősség?
A jelenleg hatályos nemzetközi jogi szabályozás szerint, ahol a hulladék keletkezik, azt az országot fogja terhelni.
„ Ha például egy kelet-ázsiai országban állítanak elő egy textilipari terméket, akkor is, ha az egy nagy nyugati cégnek a leányvállalata, annak a kelet-ázsiai országnak lesz a hulladéka, ahol a termék előállításra került.”
Melyik fajta hulladék jelenti a legnagyobb problémát a környezet számára, ha az bekerül a talajba, vizekbe?
A legnagyobb problémát a veszélyes hulladékok jelentik. Ezek nem azért veszélyesek, mert feltétlenül ők okozzák a legnagyobb természeti károkat, hanem mert óriási humánegészségügyi kockázatot jelentenek, azáltal, hogy beszivárognak a talajba és a vizekbe, amin keresztül bekerülnek a táplálékláncba is.
Ezek közül is azokat az anyagokat kell kiemelnünk, amik vízszennyezést okoznak, hiszen még egy talajszennyezést viszonylag könnyen lehet kezelni, addig a vizek elszennyeződése szinte megoldhatatlan gondot jelent. Vannak olyan szennyezést okozó anyagok, amiket nem lehet eltávolítani, és ha ez talajvizeket érint, azt eredményezi, hogy ezeket a vízrétegeket nem lehet már emberi fogyasztásra kitermelni.
„A talajvizek sérülékenyebbek. Míg a felszíni vizeknek van egyfajta öntisztító folyamata, addig a rétegvizeknek korlátozott, illetve a vízkörforgás nem napokban mérhető- mint a felszíni vizek esetén- hanem akár évmilliókban. Ha ezeket elszennyezzük, évmilliós folyamatokat teszünk tönkre”- hívja fel a figyelmet rá az intézetigazgató.
Továbbá, a gondot nem az okozza, hogy tudjuk mik a vízszennyezés következményei, hanem, hogy nem látjuk előre azokat, ami a nano- és mikroműanyagok elterjedése jelenti. Ezek az anyagok ugyanis hosszútávon felhalmazódnak az állati és emberi szervezetben, és nem tudni hosszútávon milyen egészségügyi kockázatot jelentenek az élőszervezet számára.
Magyarország hol áll a ranglistán az EU-ban hulladéktermelés, illetve újrahasznosítás szempontjából? Többet termelünk, kevesebbet hasznosítunk újra, mint a nyugati országok?
Külön kell választanunk ebből a szempontból a hulladéktermelés és az újrahasznosítás kérdését- magyarázza Litkei Máté.
Amikor a kommunális hulladékról beszélünk, ami a települési szilárd hulladék kategóriája, akkor hazánk a 3. legjobb helyen áll az EU-ban, vagyis bőven az átlag hulladéktermelés alatt vagyunk.
Ez azért jó, mert ugyan az ipari hulladéktermelés száma magasabb, de ezek homogének, vagyis egyfajta hulladék keletkezik egyfajta ipari tevékenység során, és könnyebb lesz az újrahasznosításuk is. Viszont a kommunális hulladék, ami a hulladéktermelés kb. 20%-át teszi ki, heterogén, vagyis sokféle anyag keveredik egymással, aminek szétválogatása költséges, és elképzelhető, hogy nem lesz már gazdaságos az újrahasznosításuk.
Újrahasznosítás szempontjából pedig a 18. helyen állunk a korábban 28 tagállamból álló Európai Unióban a 33%-os újrahasznosítási rátánkkal.
„Még a hulladéktermelésnél meg kell őriznünk a pozícióinkat, addig az újrahasznosítás esetében fejlődnünk kell, növelnünk kell az újrahasznosítás és újrahasználat arányát.” – emeli ki a szakértő.
A magyar országgyűlés ezek orvosolására tavaly megalkotta a hulladéktörvényt, ami elősegíti, hogy a körkörös gazdaság modellje minél hamarabb megvalósuljon, továbbá az egyszerhasználatos műanyagok jelentős körét betiltotta, és súlyos szankciókkal sújtja az illegális hulladéklerakást.
KITEKINTŐ
Mi az a körkörös gazdaság?
A körkörös gazdaság termelési és fogyasztási modellje arra épül, hogy egyszeri fogyasztás helyett a termékek élettartamát a lehető legjobban meghosszabbítsuk. Erre alkalmas módszer lehet, ha vásárlás helyett kölcsönzünk, a már megvásárolt termékeknek pedig „második esélyt” adunk azzal, hogy megjavítjuk, átalakítjuk, esetleg továbbadjuk őket. Amikor az adott termék eléri az életciklusa végét, akkor az alapanyagokat újra lehet hasznosítani. Így csökken a hulladék mennyisége, ráadásul az alapanyagok és késztermékek újbóli felhasználása gazdaságilag is értékteremtő.
Ezzel szemben a hagyományos lineáris gazdasági modell egyszeri fogyasztással számol. Emiatt a termékek olcsó, könnyen hozzáférhető alapanyagokból készülnek, az alacsonyabb minőségük miatt pedig nem is olyan tartósak.
Miért van szükség a körkörös gazdaságra?
A népesség és vele a nyersanyagok iránti igény növekedése miatt egyre szűkösebbek az erőforrások. Ráadásul számos nyersanyagot nem helyben termelünk, így ilyen esetekben az EU sokszor harmadik országokra támaszkodik.
Emellett a környezetre is komoly hatással van a nyersanyagok termelése, szállítása és felhasználása. A nyersanyagok hatékonyabb felhasználásával csökkenthető a széndioxid-kibocsátás.
Mi hasznunk származik ebből?
A hulladékcsökkentés, a környezetbarát terméktervezés és az újbóli felhasználás az európai vállalkozások számára rengeteg megtakarítást jelenthet, és csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A körkörös gazdaság csökkentené a környezetre nehezedő nyomást, biztosítaná a nyersanyagforrásokat, valamint javítaná az Unió versenyképességét és 700 ezer új munkahelyet teremtene az EU-ban. A fogyasztók pedig tartósabb használati tárgyakhoz férhetnének hozzá.
Bihari Bernadett Luca
A cikk a DUE Tallózó január-februári számában jelent meg.
A cikk a Technológiai és Ipari Minisztérium támogatásával jött létre!
