Nincs olyan város vagy falu, ahol ne bukkanna fel legalább egy graffiti. Ezek közül
vannak olyanok, amelyek ízlésesek a maguk módján, illetve találkozhatunk olyanokkal is
melyek egy-egy trágár szóból állnak. Az utóbbit magam sem tartom jó dolognak, de mint azt látjuk néhány ember nem így gondolja ezt. Ez a téma ennek köszönhetően nagyon megosztó tud lenni. Egyesek úgy gondolják, hogy ezeket az embereket meg kell büntetni, hiszen megrongálják az építmények összképét. Ezzel ellentétben viszont vannak, akik azon az elven vannak, hogy ezek a névtelen művészek inkább színesítik a lakhelyeinket.
Az emberek között ez a téma mindig is vita tárgya volt, hogy mi számít rongálásnak és mi nem. Az idősebb generáció véleménye alapján ezekkel az alkotásokkal csak elcsúfítják a várost és nem oda valóak. Ezzel ellentétben a fiatalabbak inkább korunk művészetét látják benne. Az interneten ugyan ezeket írták, de miket gondolhatnak a táborlakók?
Páli Bori életében már kiskorában jelen volt a rajzolás iránti szeretet. A festés mindössze másfél éve került hozzá közel élményfestés által, melynek köszönhetően szeptemberben, Korfun festőtáborban fog részt venni. Ugyan ő maga nagyon szeret rajzolni és festeni, a graffitik készítését rongálásnak minősíti. Az ok az, hogy rengeteg illetlen szót használnak, illetve sok a pornográf tartalom is. Ettől függetlenül, ha nem ilyen témákban dolgoznak, akkor a kiállításokat is lehetne belőlük csinálni, viszont úgy gondolja, híres művésszé nem lehet ebben a műfajban válni. Elmondása szerint ezt a festésformát nem próbálná ki, inkább ecsettel fest egy szép képet.
Panulin Hajninak a művészetek közül nem a rajzolás, hanem a zongorázás adta meg az effelé irányuló szeretetét. Megosztotta velem azt is, hogy ha még szerinte nem is annyira jó benne, néha azért szokott rajzolni. A múltban volt szerencséje meglátogatni a John Lennon falat Prágában. Elmondta, hogy a graffitik ezen része művészet, de ha nem egy ilyesféle helyen van a közszemlére tett festmény, akkor inkább rongálás. Ha politikai
graffiti készül, akkor azt valószínű, hogy nem állítják ki, de ami jó ügyért jött létre azt
becsben fogják tartani véleménye szerint. A készítők közül az fog híressé válni, akik vagy szerencsésebbek, vagy értékes dolgot adtak át az embereknek festékszórójuk segítségével. Ezt az alkotásformát ő maga is ki próbálni, mivel hajtja a kíváncsiság, milyen is egy ilyen alkotás elkészítése.
Kövecses Sára egészen kiskora óta élete fontos részét képezi a művészet, főleg a festészet. Elárulta, hogy egy sportarénában szokott önkénteskedni és itt találhatóak graffitik is, hiszen ez a fajta művészkedés engedélyezett, kiállítás is készül az alkotásokból, és el is mondta, hogy ha ezt az adott festő saját kreativitásából készíti akkor az is mindenféleképpen művészet, attól függetlenül, hogy még illegális ezt csinálni. Még az is lehet, hogy ő maga is egyszer graffitikkel fog foglalkozni, hiszen az elején említett arénában Sára is szokott ilyeneket készíteni.
Vincze-Hajnal Blanka már hat éves kora óta része az életének a művészet, jelenleg ezzel is foglalkozik. Elmondása szerint az, amikor valaki egy kreatív festményt fest fel a falra az tetszik neki és menőnek tartja, hogy ezek az emberek mernek egy kicsit a törvény háta mögé bújni. Véleménye szerint a művészeknek egy olyan fafelületet kellene keresniük, ahol nem rongálnak nagyon semmit, miközben van célja annak, amit fest. Ő maga is el tudná képzelni, hogy kiállításokat lehetne csinálni ezekből a graffitikból például a 6. vagy 7. kerületekben.
Végül de nem utolsó sorban Babcsány András táborvezetővel is beszélgettünk a témában: magát a graffiti készítést rongálásként tartja számon, és szerinte nagyon sok más módja
lenne annak, hogy az emberek alkossanak, de van olyan, amelyet szépnek tart ettől függetlenül. A kiállításokat csak akkor tartaná jó dolognak, ha csak egy adott ideig lennének elérhetőek, például ha egy hétig tele festenének egy házat, majd egy hét múlva letakarítják, akkor úgy megfelelő lenne. Egy történetet is megosztott velem a
gyermekkorában miszerint 12 éves korában családjával Debrecenben voltak egy Da Vinci
kiállításon és mikor kijöttek a rendezvényről és látott egy grafitit készítő embert akkor
csak annyit kérdezett szüleitől, hogy miért nem ő az igazi művész, hiszen neki sietni kell.
Elmondása szerint csak akkor próbálná ki a graffitizést ha tényleg legális lenne, mivel ő egy szabálykövető ember.
Természetesen mindennek meg van a maga helye. „Speciális” galériákban biztos, hogy ki tudnának bontakozni a graffiti művészek, hiszen bizonyos mértékig tényleg kreatívabbá teszik környezetünket, de amikor előkerülnek a kulturálatlan szavak akkor az tényleg a bűnözésre hajaz.
(Szarka Flóra)
Képek: pexels.com; freepik.com
