A 31. Művészetek Völgyén számos előadóval ismerkedhettek meg a látogatók; a hangos éneklésben és a nagy táncolásban senki sem akadályozhatta meg őket. Röviden tehát a zene az, ami igazán felszabadulttá tette a fesztiválozókat. De vajon miben segíthet még a zenehallgatás?
A Művészetek Völgye negyedik napján a Kőbánya Udvaránál tartott kerekasztal beszélgetés vendége Kertész Csaba pszichológus volt, aki megismertette a közönséggel a zeneterápia fogalmát és a dallamok gyógyító erejét.
Mi az a zeneterápia?
A zeneterápia a művészetterápiák egyik alfaja, melynek segítségével az alany egy tudatállapot-változáson megy keresztül, ezzel is elősegítve a lelki traumák és érzelmek feldolgozását, valamint fejleszti többek között a szociális, mentális és kognitív területeket is. Kertész Csaba a beszélgetés során több történetet is mesélt el arról, hogy a zenehallgatás hogyan hat mind a testünkre és a lelkünkre.
Példaként elmondta egy olyan beteg történetét, aki magas vérnyomással feküdt kórházban. Kezdetben sok lassú klasszikus zenét játszottak le neki, azonban ezek a próbálkozások mind sikertelenek voltak, míg végül kedvenc száma segített rajta, amely egy pörgős hiphop sláger volt.
„Az oka az volt, hogy nem szerette azt a zenét” – mesélte el Kertész Csaba a meghökkentő történetet. A zenehallgatás során – például egy lassabb dallamnál – szinkronizálódik a légzés, valamint szabályozni tudjuk éberségünket és hangulatunkat is egyaránt. Beszámolt arról is, hogy a hosszútávú emlékezet nagyon stabil, így, ha egy dallam átmegy, az onnantól kezdve meg is marad, ezért is szokták gyakran alzheimeres betegeknél alkalmazni.
„Sok zene megmarad nekik gyerekkorból, így amikor zeneterápiát alkalmazunk, fel tudják eleveníteni azokat, és boldogságot okoz nekik.”
Kinek ajánlott a zeneterápia?
Bárkinek, akár önismereti célra is lehet használni, több zenei önsegítő csoport is működik ebből a célból különböző korosztályok számára. Ezeken a foglalkozásokon mindig egy hangszer segítségével improvizálnak egy dallamot, amely abszolút nem tiszta és tökéletes, de a résztvevők megmutathatják mit éreznek.
„A közös zenélés az együttműködést segíti elő.”
A végén a csoportban meg is beszélhetik, kire milyen hatással volt zenélés. Mivel szabadon játszhatnak bármit bárhogyan, ezért sokkal zavarba ejtőbbé is válik, azonban egy remek alkalom arra, hogy megismerje az ember az érzelmeit, és kilépjen komfortzónájából. Ajánlott továbbá kis közösségeknek, munkacsoportoknak is.
Na de kiknek nem való?
„Zenészeknek abszolút nem, mivel nem tudnak elvonatkoztatni” – válaszolta meg a kérdést Kertész Csaba, de ez így van rendjén. Ők azok, akik egy tökéletes hidat alkotnak a zene és az ember között, megmutatják mindazt, amire a dalok képesek: gyógyítani, felszabadítani és összehozni az embereket.
(Millei Anikó)
