Az internet feltalálása és legfőképpen a széleskörű elterjedése óta magában hordozza a maga veszélyeit. Kezdetben ezeknek a veszélyek nagy részbe kiküszöbölhető voltak az egyéni odafigyeléssel és elővigyázatossággal. Az ezredforduló után a web rohamosan fejlődni kezdett, ami egyre több és több veszélyt hordozott magában.
2011-re az internet és a közösségi oldalak már sokkal többre voltak képesek, mint egyszerű kapcsolattartás. Az emberek számára sokkal több lett, mint egy kommunikációs csatorna, ahol gyorsan és egyszerűen elérik egymást.
Az internet magasabb szintre fejlődött. Ami nem csak abban jelenik meg, hogy a rengeteg applikációval és programmal sokkal több dologra lehettünk képesek, hanem abban is, hogy ezek segítségével egyre több és több mindent tudtak meg rólunk.
2011-ben pedig Eli Pariser, amerikai író és aktivista saját kutatásai alapján kiadta a The Filter Bubble: What the Internet Is Hiding from You (A Filterbuborék: Amit az internet rejteget előled) című könyvét. Pariser ebben a könyvben először világított rá egy olyan dologra a közösségi médiával kapcsolatban, amit eddig előtte senki. Ez év februárjában a TED egyik konferenciáján, Kaliforniában Pariser egy előadás keretében is felvázolta az elméletét.
De miről is szól a filter bubble jelenség és mit érdemes tudni róla?
A jelenség maga egy elkülönítés, egy dobozba való betétel, amit az internetes oldalak algoritmusai végeznek. Ezek az algoritmusok bizonyos szempont alapján adatokat gyűjtenek a felhasználóról, majd azokból eredményeket szűrnek le, ezáltal a legközelebbi keresés alkalmával már olyan találatokat mutatnak a felhasználónak, ami neki kedvez. Ilyen szempontok például, a böngésző, a lakóhely, a munkahely, az oldalak, amiket megkeresett, de még az időpont, amikor a keresés történt. A fő probléma, hogy ezáltal a felhasználóknak nem biztosítanak szabadságot az interneten és befolyásolják a véleményüket. Ezzel az algoritmussal próbálnak a közösségi oldalak, sőt egyes esetekben még bizonyos országok kormányai is az internetezőkre politikai, gazdasági vagy akár társadalmi hatást gyakorolni.
A felhasználok egy buborékba, dobozba kerülnek, ami a saját kis online világuk. Elsőre ez nem feltétlenül hangzik rosszul, hiszen nem kell szenvednie az embereknek, hogy egyes dolgokat megtaláljanak. Azonban ennek nem csak előnye, de hátránya és a veszélye van, nem a felhasználó dönti el, hogy mi kerül bele a saját buborékjába, hanem egy algoritmus. Ezáltal pedig az internetezőket megfosztják a szabadon való tájékozódás lehetőségétől.
Mennyire vannak tudatában a médiahasználók ennek a jelenségnek?
Ahhoz, hogy teljesen átfogó képet kapjunk a társadalom, vagy akár csak a környezetünk tudatosságáról és tájékozottságáról rengeteget kell beszélgetnünk erről a témáról és az igazi eredmények nem is feltétlenül a beszélgetések során mutathatók ki, hanem az emberek megfigyelt szokásaiból és nonverbális kommunikációjukból. Még egy teljesen online dologról való beszélgetés közben is sokszor tapasztaltam, hogy az emberek mimikája és testi mozgása árulja el a szokásait és azt, hogy miben hazudik annak érdekében, hogy jobbnak és tájékozottabbnak tűnjön.
Négy féle módszert alkalmaztam, hogy a saját környezetemben minél jobban feltérképezzem az emberek szokásait és a lehető legátfogóbb eredményt tudjam kimutatni. Ezek voltak a fókuszcsoportos beszélgetések, az interjúk, egy online kérdőív és egy kísérlet. Úgy gondolom, hogy minél többféle módon szólaltatunk meg embereket, annál átfogóbb és akár ellentétesebb eredményeket is kaphatunk, ezért alkalmaztam többféle kutatási módot is, nem csak az előírt kettőt. Ráadásul így nem csak a közvetlen környezetem szokásaiba pillanthattam bele, hanem távolabbi emberekébe is, ezáltal is széleskörűvé téve a kutatást.
- A fókuszcsoportos beszélgetés
Az első módszer, amit alkalmaztam az a fókuszcsoportos beszélgetés volt. Mivel ez volt az első általam szervezett ilyen beszélgetés, sokat kellett rá előzetesen készülnöm. Az első és egyben legfontosabb döntési helyzet az volt, hogy mégis kiket hívjak meg a beszélgetésre. A választás végül az osztálytársaimra esett. Talán ez volt a legkézenfekvőbb és legjobb megoldás is. Összesen 10 embert választottam ki az osztályomból (5 lányt és 5 fiút), akik a legtöbbet internetező korosztályból (16-18 év) kerültek ki. Ez volt a legfontosabb szempont a választás során, hiszen a fókuszcsoportos beszélgetésnél minél több olyan személyt kerestem, aki napi szinten találkozik a jelenséggel – akár tudtán kívül is – és képes átfogó véleményt formálni a gondolatairól és tapasztalatairól.
A lányok között volt olyan, aki kevés időt tölt az interneten, ezáltal relatív kevés rálátással rendelkezik a témára, és olyan is, aki szinten egész nap a neten lóg, sokat posztol és aktív közösségi médiafelhasználó.
A fiúk közül is megosztottan választottam. Közöttük többen voltak azok az internethasználók, akik rendszeres lépnek fel a közösségi médiafelületekre és gyakran osztanak meg tartalmakat. De választottam olyan osztálytársamat is, aki szintén sokat használja a közösségi médiát, de össze-vissza posztolgatásából egyértelműen az látszik, hogy nem számol az internet veszélyeivel.
A beszélgetésre szerintem a lehető legjobban választottam ki az embereket, hiszen annak ellenére, hogy a korosztályt szűkítettem, mindkét nem képviselői részt vettek és többféle személyiségű és szokásokkal rendelkező személyeket hívtam meg. A készülés során komoly fejtörést okozott az időpont kiválasztása és az, hogy milyen hosszú legyen a beszélgetés. Nem szerettem volna egy késői időpontot választani, hiszen a már alapból fáradt diákoknak a nap végére sokat esik a koncentráció szintjük, így nem tud hatékony lenni a beszélgetés.
A választásom végül egy szerdai nap közepére esett, 10 órára, ahol a diákok még nem fáradtak, ráadásul az agyi aktivitásuk az adott napban a legmagasabb. Emellett figyeltem arra is, hogy egy könnyű napot válasszak, és ne az legyen, hogy a beszélgetés fele a nap második felében lévő dolgozatokról szóljon. Az időtartamra pedig nagyjából egy órát számoltam, ami alatt nem unják meg a beszélgetést, végig fent tudom tartani az érdeklődésüket. A beszélgetést egyből a lényegre szerettem volna terelni és kidolgoztam egy menetet az egész diskurzusra.
A kérdéseimet négy kisebb témára osztottam fel, hogy a lehető legtöbb területet érinteni tudjam, és minél többet megtudjak a téma részleteiről is. Ezek a témák a vásárlás, a közösségi média, az online profil és maga a filter bubble jelenség volt. Fontos megjegyezni, hogy a beszélgetést megelőzően az alanyokat szándékosan nem tájékoztattam arról, hogy mi lesz a beszélgetés témája, hiszen nem szerettem volna azt, hogy előzetesen felkészüljenek a témából.
A beszélgetést a filter bubble jelenség általános jellemzéséről kezdtem. Az előzetes kutatások, cikkek tanulmányozása után arra a feltételezésre jutottam, hogy a beszélgetőpartnerek nagy része nem is tudja pontosan, hogy mi is ez pontosan. Ez igazolódott is, hiszen még az általam tudatosnak és tájékozottnak vélt személyek sem tudták, sőt egészen elképesztő és eltérő ötletekkel álltak elő, hogy mégis mi az a filter bubble. Ezután már kevesebb elvárást támasztottam a többi részlettel kapcsolatban, de szerintem az alanyok pontosan tudták, hogy ez a dolog létezik, csak azt nem, hogy ez a hivatalos neve. Sőt, biztos voltam benne, hogy találkoztak már a dologgal és abban is, hogy felfigyeltek már a jeleire. A beszélgetés további részében ez ki is bontakozott és ez a hipotézisem szépen beigazolódott, hiszen az összes beszélgetőpartnerem találkozott már a jelenséggel és mindannyian fel is figyelt már rá. Ami talán riasztóbbnak mondható, hogy több, mint a felük bele sem gondolt, hogy mi is történik pontosan vele az interneten, sőt, volt, aki a dolgot pozitívumként is emlegette. A beszélgetés során kiderült, hogy sokan inkább csak a szavak emberei, hiszen egytől egyig mindenkiben félelmet kelt a tudat, hogy rengeteget adatok tárolnak róla az interneten és ezekkel személyre szabják, hogy ő mit is láthat, de amíg nem lesz szenvedő fél a jelenség miatt, addig különösebben nem izgatja a filter bubblenek a létezése.
A beszélgetőpartnereim egy részének már a pénztárcája is bánta a jelenséget, hiszen többen is vettek már olyan dolgokat, amiket hirdetésekből láttak. Ez pedig azt is bizonyítja, hogy a mai fogyasztói társadalmat könnyebben lehet befolyásolni ilyen téren. Azok, akik pedig vásároltak, bevallották, hogy az esetek nagy részében nem az adott terméket keresték, hanem hirdetések alapján találtak rá. Emellett pedig olyan eset is történt, amikor az egyik személy nem talált egy adott terméket, majd pedig később egy hirdetés sikeresen megjelenített neki, ezáltal sikeresen meg tudta vásárolni. Ez, és az ehhez hasonló esetek pedig azt is bizonyítják, hogy a szűrőbuboréknak vannak pozitív hatásai. Két héttel a beszélgetés után pedig azt tapasztaltam, hogy sok érdemi változás nem történt az alanyok szokásaiban, sőt olyan is volt, aki vásárolt is termékeket, amiket ilyen úton látott meg.
A fókuszcsoportos beszélgetés összegzéseként azt lehet elmondani, hogy a feltevéseim szinte összessége beigazolódott. Ennek vannak pozitív oldalai, de a nagyrészük inkább negatív. Azok a diákok tehát, akik nem vallásos, biztos anyagi háttérrel rendelkező családból érkeztek, személyiségtől és internethasználási szokásaiktól függetlenül sem foglalkoznak különösebben a filter bubble jelenséggel. Ez egyrészt betudható az internet biztonságosságának, hiszen manapság biztonságban érzik magukat egészen addig a pontig, ameddig nem esnek áldozatul online. Másrészt pedig a mai társadalom közönyösségének, mivel hiába találkoznak egy olyan dologgal, ami hátrányukra válhat, nem tesznek ellene, inkább kihasználják az esetleges előnyeit, ezzel pedig csak növelik azt a veszélyt, amely egyszer lecsaphat rájuk.
- Az interjúk
A második módszer az interjús kutatás volt, amit kétféleképpen végeztem el. Az egyik a hagyományos interjúk készítése volt, amit viszont nem a szokásos kérdés-válasz forma szerint csináltam meg, hanem könnyedebb beszélgetések formájában. Azért alkalmaztam ezt, mert így a kérdezettek sokkal felszabadultabban és könnyebben mondják el az igazságot, mintha leültettem volna őket és igazi interjúhelyzetben lettek volna. A széleskörűbb eredmény érdekében pedig, az internet segítségével, egy kérdőív formájában több, mint 400 embert tudtam meginterjúvolni. Ennek a célja egyértelműen a pontosabb és részletesebb kutatási eredmény elérése volt. Itt, mivel értelemszerűen nem tudtam négyszáz emberrel leülni beszélgetni, egy kérdéssort állítottam össze, aminek segítségével ezeknek az embereknek is megismerhettem a tapasztalatait és komplexebb képet kaptam.
A hagyományos interjúk során különösebb felkészülést nem végeztem, csak annyit, amennyit a fókuszcsoportos beszélgetés előtt. Az interjúalanyok családtagok és ismerősök voltak, akik különböző családi, gazdasági és kulturális környezetből érkeztek. A beszélgetések alatt próbáltam a lehető legkevesebb kérdést feltenni, annak érdekében, hogy az alanyok ne faggatva érezzék magukat, hanem egyenlő partnerként legyenek kezelve. Minden alanyt máshogy kezeltem, tehát a beszélgetés végeztével szinte sosem jutottam ugyanarra az eredményre, sőt egyszer sem volt végig ugyanarról szó. Ezalatt azt értem, hogy valakinél szinte az egész beszélgetés a jelenség fogalmáról szólt, míg másoknál inkább a vásárlási szokásaik és az ilyen esetekben szerzett tapasztalataik voltak a középpontban.
A kérdőívet próbáltam minél több emberrel kitöltetni, így pontosabb eredményre jutni. Ez sikerült is, hiszen több mint négyszáz ember töltötte ki az egész országból. A kérdőív elkészítése során több szempontot is figyelembe vettem. Kevés kérdést tettem bele, de ennek ellenére a téma több részére is próbáltam kitérni.
A válaszok segítségével betekintést nyertem az emberek hirdetésekkel kapcsolatos tapasztalataira, gazdasági állapotukra és az internettel való kapcsolatukra. Összesítve, a kitöltők többsége felnőtt, már 25. életévét betöltött személy volt, de akadtak fiatalkorúak és nyugdíjasok is. A kutatási eredményeket a következő szempontok alapján összegeztem: kor, nem, foglalkozás (gazdasági háttér, illetve kulturális háttér), lakóhely és iskolai végzettség.
A tájékozottság egyértelműen a fiatalok körében volt a legmagasabb, ami a nagy mennyiségű internethasználatuknak köszönhető. Annak ellenére, hogy rengeteg időt töltenek az interneten, a kérdezettek közül többen sem tudtak arról, hogy pontosan mi is ez a jelenség, csak észlelték a jeleket miközben áldozataivá váltak. Az idősebbeknél és azoknál, akik kevesebb időt töltenek az interneten, sokkal jobban tapasztalható a tájékozottság hiánya, valamint a gazdaságilag nem annyira tehetős, szegényebb rétegekből érkező személyek sem jártasak a témában. Legtöbben nem is tudtak a jelenségről, de még a jeleit sem vették észre.
A fiatalkorúaknál (legfeljebb 18 évesek) általánosságban ugyanazok a válaszok és eredmények figyelhetők meg. Internethasználatuk szinte kivétel nélkül minimum 3 óra naponta, aminek átlagosan több mint a fele közösségi oldalak. Kifejezetten sok fiatal tartja magát tudatos internetfelhasználónak, ám a nagy szám ellenére az átlag mégis inkább a közepes felé hajlik. 90%-nál is magasabb azoknak az aránya, akik sok hirdetéssel találkoznak és ezekre fel is figyelnek. A legmeglepőbb statisztika azonban az, hogy az összes 18 év alatti szerint a hirdetések direkt jelentek meg, és tartalmilag direkt hasonlítanak az általuk korábban rákeresett dolgokra. Arra a kérdésre, hogy szerintük mennyire személyre szabott az internet, nagyrészt olyan választ adtak, miszerint nagyrészben személyre szabják, mit látnak. A biztonságérzetük ezzel ellentétben viszonylag magas, átlagosan majdnem 60%-uk érzi magát biztonságban az interneten.
Mivel a 18 év alattiak közül mindenki tanuló, ezért, hogy megnézzem, hogy a foglalkozás és az ezzel járó gazdasági és kulturális háttér mennyiben befolyásolja az embereket megvizsgáltam a 19 és 50 év közötti személyeket is, akik a mai társadalom többségét alkotják. Ezek alapján kimutatható átlagosan, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező személyek tudatosabbak és tájékozottabbak az interneten. Ők a filter bubble jelenséget többnyire ismerik is, tudják a működését, főleg azok, akik informatikával foglalkoznak. Meglepő lehet, hogy az informatikusok szinte teljesen biztonságosnak vélik az internetet annak ellenére, hogy tisztában vannak a ténnyel, hogy szinte minden adatot tárolnak róluk. Szerintük ezek biztos kezekben vannak.
Azoknál, akiknek a legmagasabb végzettsége az érettségi és különösebb speciális képesítést nem igénylő munkahelyen dolgoznak megfigyelhető, hogy a legkevésbé tudatos réteg. Ezzel párhuzamosan ők töltik a legkevesebb időt átlagosan a közösségi oldalakon. Az eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy a társadalom és a dolgozók középosztálya a legbefolyásolhatóbb és hosszú távon rájuk lehet a legnagyobb hatást gyakorolni. Ők azok, akiket még az anyagi normalitásuk miatt könnyebben bele lehet rántani egy-egy vásárlásba és az adott válaszok alapján többségük már vásárolt is a filter bubble által megjelent és hirdetett termékből. Rengetegen érzik úgy, hogy többnyire személyre szabott hirdetésekkel találkoznak és emellett rengeteg adatot tárolnak róluk, mégis biztonságban érzik magukat az interneten. A középkorúak azon rétegében, ahol az emberek nem rendelkeznek érettségivel és a gazdasági helyzetük sem biztos megfigyelhető, hogy hiába használnak internetet, sokan nem figyelik a veszélyeit és ezáltal könnyen áldozatul esnek vagy már estek. Ők azok, akik sok kérdésben nem tudnak állást foglalni vagy éppen tájékozatlanok.
Talán a legmegosztóbb és legkérdésesebb korosztály a nyugdíjasok. Logikusan az következne, hogy egy nyugdíjas, mivel rengeteg időt tölt otthon, sokat internetezik, de a válaszok csak darabjaiban egyeznek meg ezzel a feltevéssel. Igaz, vannak olyanok, akik rengeteget interneteznek, de a túlnyomó többség kevesebb, mint két órát tölt naponta böngészéssel. Az időseknél a legalacsonyabb a közösségi oldalak használatának aránya, ezzel ellentétben a kitöltők több, mint a fele már vásárolt valamit hirdetésekből.
- Kísérlet
Ahhoz, hogy a saját szemmel is meggyőződhessek a filter bubble működéséről, megcsináltam ugyanazt a kísérletet, amit Eli Pasier is bemutatott az első, erről a jelenségről szóló konferenciáján. Körülbelül 30 ismerősömet kértem meg arra, hogy keressen rá két különböző szóra, majd az első találatokat küldje el nekem. A két szó kettő, 2019-ben a köznyelvben népszerű szó volt, mégpedig a Brexit miatt az „Egyesült Királyság” és a tavalyi év szavának, a klímasztrájknak a magyarosított változata, a „klímatüntetés”. Arra számítottam, hogy nagyon különböző képeket kapok majd, hiszen a megkértek nagyon különböztek, mind korban, érdeklődési körben és világnézetben. Várakozásaimmal ellentétben viszont szinte minden embernek ugyanazokat a találatokat dobta ki a Google. Ebből azt lehet leszűrni, hogy jelen esetben a filter bubble nem szabta személyre a keresési találatokat, hanem minden embernek ugyan azokat dobta ki. Ennek az lehet az oka, hogy olyan szavakat adtam meg, amikre a kereső automatikusan minden egyes embernek hasonló találatokat ad ki, és nem módosítja azokat. Illetve az, hogy Magyarországon a Google nem használja akkora mértékben a filter bubblet, mint például az Egyesült Államokban. A kutatásnak ez volt az egyetlen része, amikor a feltételezéseimmel ellentétben a jelenség nem lépett fel, vagy nem láttam a jelenlétét.
Személyes tapasztalatok
Első találkozásom a filter bubble jelenséggel nem most, hanem közel kettő éve történt és már ekkoriban is komolyabban utána olvastam a témának, így tehát nem volt számomra teljesen ismeretlen a terep. Akkor is rendszeres közösségi médiahasználó voltam és sokat vásároltam az interneten. Miután 2018-ban elolvastam az első cikkeket a témába, elkezdtem felfigyelni a jelenség kisebb nagyobb jeleire. Ilyenek voltak például az olyan hirdetések, amelyekkel azután találkoztam, miután rákerestem az adott dologra, de előtte még soha. Most már szinte minden alkalommal megjegyzem, amikor olyan hirdetésekkel vagy posztokkal találkozom, amelyekben biztos vagyok, hogy a filter bubble miatt jöttek velem szembe. Legtöbbször akkor tapasztalom, amikor valami olyan terméket szeretnék vásárolni, amire előtte egyszer sem kerestem rá, majd a keresés után rengetegszer feldob nekem a Facebook hasonló hirdetéseket, vagy honlapokon találkozom ilyen reklámokkal.
Facebookon a filter bubble egy másik fajta részével találkozom viszonylag gyakran. Adott egy oldal, amit beállítottam, hogy elsőként jelenjen meg a hírfolyamomon, de egy idő után meguntam, hogy elsőként jelenik meg, ezért átállítottam, hogy csak rendesen jelenjen meg. Ezután viszont – hiába követem még mindig az oldalt – szinte sosem találkozom a posztjaikkal, és ha szeretnék valamit, kénytelen vagyok rákeresni.
A Facebook másik elterjedt metódusa, hogy az ember hírfolyamát a politikai- és világnézetei alapján szűri. Személyesen én ugyan még nem tapasztaltam, hogy csak és kizárólag olyan képekkel és posztokkal találkoztam, amik az én nézeteimmel azonosak, de több helyről is, ismerősök által is hallottam már hasonló esetekről. Az internetes keresés mellett a legjobban a Netflix használata során érzem azt, hogy a filter bubble áldozata vagyok. Mikor elkezdtem használni, az első pár hónapban szinte csak hasonló témájú sorozatokat és filmeket néztem meg. Ez alapján a Netflix leszűrte, hogy engem milyen sorozatok érdekelhetnek és azóta csak hasonló témájúakról értesít. A gond ezzel az, hogy ugyan az első pár sorozat ténylegesen hasonló dolgokról szólt, de miután azokkal végeztem, szívesen néztem volna más témájúakat is, de az oldal ezt nem ajánlotta fel. Egyrészről ez egy jó dolog, hiszen aki ténylegesen csak hasonló dolgokat szeret nézni, nem fog ideje azzal elmenni, hogy végre találjon egy olyan filmet, ami az ízlésének megfelel, hanem a Netflix olyanokat fog neki ajánlani. Másrészről viszont, aki nem ilyen, bekerül egy dobozba, ahonnan – személyes tapasztalatból kiindulva – nagyon nehéz kijutni.
Konklúzió
Összegzésként, a kutatásaimra és a tapasztalataimra alapozva kijelenthetem, hogy a filter bubble az internetezésünk szerves részét képezni, viszont több formában jelenik meg és a társadalom is teljesen változóan viszonyul hozzá. A kutatás megkezdése előtt az a hipotézis fogalmazódott meg bennem, hogy a társadalom nagy része figyelmen kívül hagyja ezt a jelenséget és a veszélyeit háttérbe szorítva próbál profitálni belőle. Ez a feltételezés többé kevésbe a kutatás során be is igazolódott, hiszen ha egy személyre vetítjük le a több, mint 400 emberen elvégzett kutatást, kimutatható, hogy az átlagember felfigyel a filter bubble jeleire és észreveszi, hogy a böngészése személyre van szabva, vagy rosszabb esetben korlátozva. Ám következtetésként az is levonható, hogy nem figyel ennek az esetleges veszélyeire, inkább a pozitívumokat veszi észre. Sajnos, személyes meglátásom szerint a filter bubble jelenleg egy hatalmas fegyver, ami közösségi oldalakon keresztül könnyen befolyásolhatja a társadalmunkat. Ezt az alapján jelenthetem ki, hogy megkérdezettek nagy aránya – különösen a kevésbé tanult és nem tehetős rétegekben – nagyon könnyen befolyásolhatóvá válik az interneten keresztül. A szűrőbuborék pedig egy olyan dolog, amivel egyszerűen és nagyobb feltűnés nélkül lehet korlátozni a felhasználók netes szabadságát. Pozitívum, hogy a megkérdezettek nagy része nem tapasztalt olyan korlátozásokat, amelyek radikálisak a saját nézeteikre nézve, tehát azt nem lehet kijelenteni, hogy Magyarországon jelenleg a filter bubble olyan területeken is aktívan jelen van, ami a közéletet napi szinten befolyásolná. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy hiába vannak tudatában sokan ennek a jelenségnek a negatívumaival, több figyelmet kell neki szentelni és így egy tudatosabb társadalommá fejlődni ezen a téren.
Felhasznált irodalom
TED, 2011: TED: Ideas worth spreading: Eli Pariser: Beware online filter bubbles. https://www.ted.com/talks/eli_pariser_beware_online_filter_bubbles?language=hu
