Nincs konkrét határ, maximum a törvény szabhatja meg, hogy mikortól számítasz felnőttnek. És az nem sokat számít, csak meghatározzák, mikortól kell elkezdened adózni és fizetni az életben maradásért. Ez is csak egy nézőpont.
De ez belülről másképpen alakul, nem lehet siettetni, sem hátráltatni. Mikor eljön az ideje, történik valami, amit a szükség okozott. Sokszor a külső kényszer, vagy a belső nyomás megköveteli, hogy úgy viselkedj, gondolkodj, gondoskodj, akár egy felnőtt. Bár vannak rítusok, amikhez köthető a felnőtté válás. Például bizonyos törzseknél a beavató szertartások, próbák, amiket a személyeknek át kellett élniük, és attól a ponttól számítanak felelősségteljes személynek. A nyugati világban mostanra ezt inkább az érettségihez kötik.
A felnőtté válás több lépcsőfokból, időszakból áll, és egyénenként ennek a ritmusa eltérő. De vajon mi is ez az érzés? Mikor megismered magad, mikor már meg tudod határozni, hogy ki vagy te, hogy mit kell tenned. Érzed már, hogy a döntéseidnek súlya van, és nem csak akkor, amikor már végbement, hanem még előtte. Mikor állsz és gondolkozol. Felelősséget vállalsz tetteidért, szavaidért, döntéseidért. Gyermekkorban szüleink, nagyszüleink, tanáraink felelnek értünk, de mikor felnőtté válunk, mi felelünk magunkért és másokért.
Máshogy látod a világot, mint előtte. Más a fogalom, az elme, a gondolat. De nincs egy meghatározott pont, nem lehet meghatározni. Megfejteni sem lehet, csak találgatni, kérdezni és kutatni, mind önmagunkban, mind másokban.
És ott a gondolat – mikor már elvileg a peremen állsz –, hogy miért akarjak felnőtt lenni. Hát nem jó az a felelőtlen élet gyermekként, mikor gondoskodnak rólunk és még az ételt is a szánkba rakják? S lehet, volt pillanat, mikor azt kívántad „Bárcsak már felnőtt lennék!”, mikor dacoltál szüleiddel, tanáraiddal, mert nem tehetted azt, amit te találtál megfelelőnek és kedvezőnek. Talán visszagondolsz, hogy milyen jó volt az a szabadság, mert az az volt, akkor törődött veled a boldogság, hiszen egy játszóházban éltél. Nem kellett a pénzre gondolnod, és most itt vagy. Rideg lehet első látásra, de nem korlátoznak, dönthetsz a saját nyereségedre, önálló lehetsz. És ezt mind akár felnőtté válás nélkül is teheted, de azt hosszú távon megbánhatod.
Felelősségteljesnek kell lenned a felnőtté váláshoz, de a legfontosabb, hogy ismerd önmagad és önállóan gondolkozz!
(Szekeres Bella, Kredenc, Hajnóczy József Kollégium, Pécs)
