A fenntarthatóság témája egyre inkább jelen van az oktatásban, de mit is jelent mindez a gyakorlatban? Szőcs Levente Álmossal, az ELTE Ember–Környezet Tranzakció Intézetének oktatójával beszélgettünk arról, hogyan integrálható a környezettudatosság az iskolai mindennapokba, milyen hatással van a zöld környezet a tanulói teljesítményre, és miért kulcsfontosságú az élménypedagógia a fenntarthatóság oktatásában.
Mit jelent a fenntarthatóság az oktatásban?
Ez egy olyan kérdés, amiről hosszasan lehetne beszélni, hiszen a fenntarthatóság sokféle módon megjelenhet az oktatási rendszerben. Alapvetően két fő irányvonalról beszélhetünk, amelyek szinte minden iskolában megjelennek valamilyen formában. Az egyik, amikor maga az iskola működik fenntarthatóbban – gondoljunk például az oktatási terek, a folyamatok vagy az épület üzemeltetés szempontjaira.
Vannak kisebb-nagyobb kezdeményezések, amelyek segítenek csökkenteni az iskola ökológiai lábnyomát. Például egy tanári közösség dönthet úgy, hogy nem nyomtat dolgozatokat, így papírt takarítanak meg. Más iskolák digitális tananyagokat alkalmaznak, ezzel csökkentve a papírfelhasználást. A fenntarthatóság ezen kívül az iskolák épületeinek korszerűsítésében is megjelenhet – például nyílászárók cseréjével, hogy kevesebb energiát fogyasszanak.
Emellett figyelni kell arra is, hogy miként alakítják ki a tanulási tereket: milyen anyagokat használnak, hogyan kapcsolódnak a kültérhez, és ösztönzik-e a diákokat arra, hogy olyan tereket hozzanak létre, amelyek sokféleképpen hasznosíthatók. Ezen a téren olyan projektek is megjelenhetnek, amelyek során a kész termékek újrahasznosíthatóak vagy több célra is alkalmasak.
Ez a szemlélet nagyon izgalmas, de rendkívül összetett is, mivel egy iskola működése gyakran évtizedekre visszanyúló hagyományokra épül. Ennek megfelelően nem könnyű egy új szemléletet beépíteni a mindennapokba, de a változás irányába tett lépések nagy hatással lehetnek.
A másik fontos terület a fenntarthatóság pedagógiája: azaz, hogyan tanítjuk a gyerekeket a környezeti problémák megértésére és kezelésére. Az a cél, hogy a diákok képesek legyenek hosszú távon fenntartható gondolkodásmódot kialakítani. A fenntarthatóság lényege, hogy a környezet erőforrásait úgy használjuk fel, hogy azok a jövő generációi számára is rendelkezésre álljanak. Ez a szemlélet az oktatásra is érvényes, hiszen az oktatás a jövő formálásának kulcsa.
Mennyire jellemző ma az iskolákban, hogy például digitális megoldásokat használnak, vagy tudatosan alakítanak ki környezettudatos működést?
Egyre inkább jellemző a fenntarthatóságra való törekvés ezen a téren is. Egyre több tanár dönt úgy, hogy csökkenti a papírfelhasználást, és digitális eszközöket alkalmaz. Ez generációváltástól függetlenül, az oktatók személyes elkötelezettségétől is függ, de az iskolák környezetében egyre inkább előtérbe kerül a fenntartható működés.
És bár sokan a fiatalabb tanárokhoz kötik ezt a változást, nemcsak ők, hanem sok idősebb pedagógus is elkötelezett a fenntarthatóság iránt. Ők is bevezetnek apró, de hatékony változtatásokat. Mindezek a kis lépések idővel komoly hatással bírnak, és segítenek abban, hogy az iskolák fenntarthatóbbá váljanak.
A diákok fogékonysága is kulcsszerepet játszik. Mivel idejük nagy részét az iskolán kívül töltik, a családi környezet és a közvetlen minták nagy hatással vannak rájuk. Ha otthon nem jellemző a fenntarthatósághoz köthető szemlélet, az iskolának nehezebb dolga van, de mindenképpen van lehetőség arra, hogy az iskola „befolyásolja” a diákokat ebben a témában.
És hogyan reagálnak a diákok ezekre a kezdeményezésekre?
A diákok többsége pozitívan reagál. A kulcs, hogy ne érezzék kényszernek a változásokat. Az emberi viselkedés alapvetően nem szereti a kényszert – éppen úgy, mint a kötelező olvasmányok esetében, ahol, ha valamit erőltetnek, az könnyen ellenállást vált ki.
Ha például kötelező a szemétszedés, sok diák úgy érezheti, hogy a munkát mások helyett végzi el. Azonban, ha a diákok megértik a problémát és közösen gondolkodnak, akkor sokkal szívesebben csatlakoznak, mivel érzik, hogy az ő hozzájárulásuk is valódi változást hozhat.
Vannak mostanában ilyen típusú iskolai projektek?
Igen, nagyon sok helyi kezdeményezés létezik. Az iskolák egyre inkább integrálják a környezeti nevelést a pedagógiai programjukba, és ezek a projektek sokszor illeszkednek az adott közösség igényeihez és tapasztalataihoz. Emellett léteznek országos programok is, mint például a Fenntarthatósági Témahét, amit egyre több iskola választ. Ezalatt az egy hét alatt kiemelt figyelmet kap a fenntarthatóság témája, különböző projektek, előadások és interaktív foglalkozások zajlanak.
Fontos, hogy ez a szemlélet már nemcsak kampányszerűen jelenik meg, hanem a hétköznapi pedagógiai gyakorlat részévé is válik. Az iskolák nem csupán programokat indítanak, hanem beépítik a fenntarthatóságot a tanítás mindennapi gyakorlatába. Ezen a téren a pedagógusok számára már számos módszertani anyag elérhető online, így nem szükséges hozzá külön képesítés.
Van összefüggés a zöld környezet és a tanulói teljesítmény között?
Ez egy nagyon izgalmas kérdés. A kutatások szerint például kórházakban azok a betegek, akik zöld környezetet látnak, gyorsabban gyógyulnak. Hasonló hatások lehetnek az iskolák esetében is. A gyerekek ösztönösen keresik a természetközeli tereket, és ha például bunkit építenek, gyakran bokrok közé húzódnak. Ez arra utal, hogy a természetes környezettel való kapcsolat olyan, alapvetően pozitív emberi szükséglet, amely segíthet a tanulásban is.
Az iskolai tervezés során ezt érdemes figyelembe venni: a zöldfelületek kialakítása és a szabadtéri tanulás lehetősége például segíthet abban, hogy a diákok jobban teljesítsenek és jobban érezzék magukat a tanulási környezetükben.
Mit gondolsz az élménypedagógiáról a fenntarthatóság oktatásában?
Szerintem az élménypedagógia kulcsfontosságú ebben a témában. A környezeti problémákhoz és azok megoldásaihoz kapcsolódó saját élmények sokkal mélyebb hatást gyakorolnak, mint a puszta elméleti ismeretek. Felnőttként is nehéz elképzelni, hogyan ömlik ki az olaj egy távoli kikötőben, hiszen nincs közvetlen tapasztalatunk róla. Ha viszont a gyerekeket elviszik egy szennyvíztisztító telepre, egészen másképp fognak gondolkodni a vízkezelésről, mivel látják, hallják, esetleg meg is érinthetnek valamit.
Ha ezek az élmények helyi vagy regionális környezeti problémákhoz kötődnek, az még hatékonyabbá teszi a tanulást. És nemcsak az alsóbb korosztályokra igaz ez: a középiskolásoknak és egyetemistáknak is hasznos lehet, ha valódi, személyes élményeket szereznek a fenntarthatósággal kapcsolatban.
A Nagy Diák Fenntarthatósági Teszt a NoPlanetB! program hazai megvalósításáért felelős Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány támogatásával valósul meg az Európai Unió és DEAR Program finanszírozásával.
A Nagy Diák Fenntarthatósági Teszt az Európai Unió pénzügyi támogatásával jött létre. A cikk és a játék tartalma a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete kizárólagos felelőssége, és semmilyen körülmények között nem tekinthető úgy, mint ami az Európai Unió állásfoglalását tükrözi.
