A fogyasztásunknak sok szempontból lehetnek fenntartható részei, és mi magunk is rengeteget tudunk szokásainkon alakítani azért, hogy fenntarthatóbbá váljon életünk. A ruházati termékek területe az elmúlt évek alapján javuló tendenciát mutat ezen a téren, ezúttal erről beszélgettünk Siklósi Máté fogyasztóvédelmi szakértővel, aki elkalauzolt minket a téma rejtelmeibe.
Az elmúlt évtizedek a ruházati termékek piacán megjelent fast fashionről, azaz a gyors divatról szóltak az öltözködés szempontjából. Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy a gyártó egy divatos, menő ruhadarabot készít, aminek az anyaga és az elkészítési módja is abba az irányba terel minket, hogy csak nagyon rövid ideig viseljük a gyenge minősége miatt. Erre az is sarkall minket, hogy ugyanez a cég nagyon rövid idő alatt újabb és újabb termékeket dob piacra. Tehát azért gyors divat, mert miután megvesszük a terméket, azt csak rövid ideig használjuk, majd kidobjuk és megvesszük a következő darabot, mindezt minimális idő eltelte alatt. Ez a körforgás különösképpen nem is zavar senkit, aki nem néz jobban a dolgok mögé, hiszen az ár-érték arány megfelelő. Épp ezért nehéz szembeszállni vele.
A fenntarthatóságnak nagyon fontos szempontja az, hogy a termékek, amiket megveszünk, ne landoljanak olyan gyorsan a kukában, minél több ideig tudják megfelelően betölteni funkciójukat. Hiszen ezeknek az újrafelhasználása és visszaküldése igen sokba kerül, illetve szemét formájában való megjelenése és kezelése is komoly problémákat vet fel.
Éppen ezért került sor az elmúlt időszakban a kellékszavatosság átalakítására is. Ez azt foglalja magába, hogy ha egy ruhanemű nem megfelelő, akkor a fogyasztó 2 évig reklamálhat miatta – 2022 előtt csak fél év volt az az időszak, amíg a boltosnak kellett bizonyítani a hiba eredetét, az azt követő másfél évben pedig a fogyasztónak. Ez azért lényeges, mert az a fél, akinek bizonyítani kell, nagy valószínűséggel pert bukna ebben az ügyben. Ennek megfelelően a bizonyításra kötelezett inkább nem is foglalkozik a dologgal, hanem ráhagyja a másikra.
Ezt a fél évet viszont az Európai Unió teljes területén 2022 januárjától 1 évre növelték, így a ruhagyártók most dupla annyi ideig kötelesek biztosítani egy termék megfelelőségét. Összességében tehát ugyanannak a kabátnak, cipőnek, zokninak, pólónak, vagy bármi másnak legalább 1 évig jónak kell lennie. Ez valószínűleg nagy mértékben fogja megnövelni a termékek élettartamát, tehát ezzel a szabályozással az Európai Unió rendkívül sokat tett azért, hogy ne olyan gyorsan kerüljenek a ruhák kidobásra, mint ahogy ez általában megtörténik.
Ennek érdekében mi is tudunk tenni. Amennyiben szempont számunkra, hogy milyen anyagminőségű terméket veszünk, és érdekünk, hogy ne csak pár alkalomig tudjuk azokat hordani, ha nem csak az a szempont, hogy jól nézzen ki, akkor ezzel együtt azok a szempontok erősödnek, amik alapján egy már ismert gyártót előnyben részesítünk, hiszen mindenkinek vannak olyan márkái, amikhez pozitív tapasztalatok fűzik – például egy nyolc évig hordott cipő vagy egy két évig hordott nadrág miatt. Ez jelentősen segít abban, hogy a fenntartható gazdaságot mi is segítsük, fogyasztói szemmel nézve, vásárlóként.
Ilyen vizsgálandó kikötések között szerepel például az anyagvastagság vagy a bevarrt címkéken olvasható anyagösszetétel, ami segítségével megbizonyosodhatunk arról, hogy jó minőségű pamutból, ami sokkal tovább fog kitartani, vagy gyenge minőségű műanyagból készült az áru. A cipőknél is rendkívül jól látható jelekre figyelhetünk fel, melyek figyelembevételével megfelelő lábbelit tudunk választani. Ha átgondoljuk a hordási sajátosságainkat, akkor megelőzzük azt, hogy olyan cipőt válasszunk, ami idő előtt tönkremegy, kilyukad egy hanyag ragasztás vagy egy nem megfelelő varrás miatt – tudtuk meg többek között Siklósi Mátétól.
A fenntarthatóságnak van egyéb része is, például a fenntartható és etikus módon gyártó kereskedők kérdése. A fogyasztóvédelemnek van egy nagyon hasznos megoldása arra, hogy ne lehessen minket, fogyasztókat átverni. Ez a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény, amely azokra is lesújt, akik akár a fenntarthatósággal, akár az anyagok felhasználásával kapcsolatosan tévesztik meg a fogyasztókat, ennek köszönhetően előzhető meg a greenwashing is, ami a zöld termelés kifejezését használja fel marketing fogásként. Ennek a törvénynek a hatósági logikája az, hogy ha valaki állít valamit a termékével kapcsolatban és felszólítják annak bizonyítására, akkor, ha ő ennek nem tud eleget tenni, vagy nem tudja hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy az állítása igaz, akkor megbüntethető. Ez egy nagyon egyszerű módszer, Magyarországon is számos esetben fordult elő nagyobb cégeknél efféle bírság kifizettetése.
De mit tegyünk, ha greenwashingot észlelünk? Amennyiben gyanú merül fel, ezt a kormányhivatalok fogyasztóvédelmi osztályainál lehet jelezni, amit legegyszerűbben egy ügyfélkapus bejelentéssel tudunk elintézni. Abban az esetben, ha egy nagyobb cég széles körben terjesztette kampányáról van szó, akkor a Gazdasági Versenyhivatalnál tehetünk bejelentést. Ilyenkor ügyvédre nincs szükség, itt is ügyfélkapun vagy egy személyes levélen keresztül lehet megosztani tapasztalatainkat, ezután eljárás indul el. Ebben az esetben mi csak közérdekű bejelentők vagyunk, a hatóságnak a dolga, hogy ezt a gyanút kivizsgálja-e, vagy sem, így mi ebből profitálni nem tudunk. Azonban, ha ilyen bejelentést teszünk, és a gyanú igaznak bizonyul, akkor lehetőség lesz arra, hogy a megtévesztő céget megbírságolják. Az emberek ettől még nem fogják visszakapni a pénzüket automatikusan. Amennyiben a cég nem ad kártérítést magától, Békéltető Testülethez kell fordulni. Nagyon sok esetben, ha másért nem, az ilyen testületek felszólítása miatt már visszafizeti a pénzt, vagy ad valamilyen ajánlatot. Ha ez sem valósul meg, de vagy a kár, vagy a fogyasztó felháborodása akkora, hogy mindenképpen vissza szeretné a pénzét kapni, akkor érdemes egy fizetési meghagyást közjegyzőhöz beadni, amit, ha a cég szintén nem teljesít, az ügy perré alakul, és akkor jön el az idő ügyvéd fogadására. Az utóbbiakat azonban érdemes átgondolni: egy párezer forintos ruhadarab költségének sokszorosát fizethetjük ki jogi költségekre.
(Hegyi Vivi, Szathmári Emese)
