Getto Tamás Ybl-díjas építész, a Moholy-Nagy Egyetem tanára, az Építészeti Intézet Szakvezetője, akinek mindig a legújabb munkája áll legközelebb a szívéhez. Azt vallja, hogy az építészet a műszaki tudományok és a művészet elegye, és a szimbólumok árnyaltsága és indokoltsága fontosabb, mint csupán az alkalmazásuk.
Miért döntött az építesz pálya mellett?
Apám építész volt, valamint az ő családi ágán többen is kőművespallérként dolgoztak három generáción keresztül. Emiatt volt egy családi indíttatás is. Továbbá már kiskorom óta érdekelt a rajzolás és a művészetek, valamint az építészet műszaki vonatkozásai.
Egy-egy épület tervezéskor mennyire lehet belevinnie az alkotónak a követni kívánt művészeti stílust?
Sokszor felmerül, hogy az építészet nem számít művészetnek, csupán egy műszaki tudomány. Én evvel nem értek egyet! Egy magamfajta építész mindig a művészet aspektusából nézi az alkotását, még akkor is, ha ez nem mindenki számára nyilvánvaló.
Ebben a folyamatosan gyorsuló világban, úgy tűnik, erénynek számít, ha minél hamarabb húznak fel egy újabb épületet. Mennyire segíti ez elő a művészet kikopását az építészetből?
Sajnos, ahogy egyre előrébb haladunk az időben, annál inkább! Ugyanakkor szerintem alapvetés, hogy a művészet és a műszaki tudományok szervesen összeforrtak az építészetben, és emiatt nem választhatóak el egymástól.
Ön belsőépítészettel is foglalkozik. Ott milyen más kihívásokkal szembesül?
A kollégáim nagy része már úgy dolgozik, hogy meg van a jogosultsága, hogy az általa tervezett épület belsőépítészetét is ő végezheti el – ez a felhatalmazás azonban nem minden esetben van meg. Az benne a kihívás, hogy olyan részletekkel is kell foglalkozni ilyenkor, amelyek már az építészet határterületeinek számítanak. Érzékenyebben kell elmerülni az anyagok és a színek világában. Vannak olyan szakismeretek, amelybe el kell merülni, mint mondjuk az akusztika tudománya vagy az ergonómia.
Többször dolgozott már együtt más tervezővel. Melyik ilyenkor a közös munka legnehezebb része?
Amikor belsőépítész vagyok, akkor rá kell hangolódjak az adott épület tervére. Ilyenkor alkalmazkodni kell és empatikusnak lenni az építésszel. Meg kell tanulnunk beleélni magunkat az ő gondolatvilágába.
A 2015-ös milánói világkiállításon az ön és Dr. Hutter Ákos „A Malom” című munkáját hozták ki győztesként, azonban mégsem ezt építették meg végül. Egy ilyen kudarc milyen hatással tud lenni egy alkotó ember számára? Egyáltalán mennyire élte meg kudarcként?
Mi mindent megtettünk, hogy hazánkat méltón képviseljük a világkiállításon. Az utolsó pillanatig úgy gondoltuk, hogy a projekt és az épület jó. Emiatt nem éltük meg kudarcként, legalább is nem a művünk szemszögéből.
A mi szakmánk napi gyakorlatában gyakran előfordul, hogy a megrendelő valamiért elveszti a bizalmát. Ilyenkor nem igazán tehetünk mást mint, hogy félreállunk. Bizonyos értelemben csalódás a milánói kiállítás sorsa a számunkra, de nem vezetett meghasonláshoz vagy alkotói válsághoz.
Maga az épület nagyon sok szimbólumot hordoz magán, akárcsak a pécsi Vásárcsarnok. Mennyire fontos önnek, hogy az épületei jelentéssel bírjanak?
Van, amikor ezeknek a jelentésnek van jelentősége – mondjuk egy világkiállítási pavilon esetében. Ellenben vannak olyan esetek, amikor nincs ilyen igény és kihívás, hogy jelképesen jelentsen valamit. Van egy példám, amelyet szoktam mondani a hallgatóimnak is: nem biztos, hogy a hot dog alakú bódé a legjobb kifejezése a hot dog árusításnak. Mégpedig azért, mert az egy annyira direkt terhes jelentés, amelyre nincs szükség. Ennél az építészet jóval absztraktabb. Természetesen vannak bizonyos épületfajták, amelyek kifejezhetik már látványra is a tartalmukat, gondolok például az iskolaépületre vagy egy sportlétesítményre.
Önnek melyik épület volt a legnagyobb kihívás a tervezés szempontjából?
Minden tervezési feladat másfajta kihívás. Egy híján negyvenéves rutinnal dolgozom, és mégis egy családi ház is okozhat nehézséget, hiába próbálok táplálkozni a tapasztalataimból. Még az úgynevezett legegyszerűbb megbízások esetében is lehet speciális a társadalmi környezet vagy a megrendelő kérése, tehát nem lehet kliséket alkalmazni.
Adódhat úgy is egy összetettebb épületnél, hogy már maga a rendeltetés olyan bonyolult, ami miatt a funkcionális működési rendjének a pontos átlátása nagyobb gondot jelent. Akár a helyszínválasztás is megnehezítheti a dolgunkat, hiszen a nehéz városi vagy táji környezet miatt rétegzettebbek lesznek a feladataink.
A közel negyven éves szakmai múltra visszatekintve van olyan épülete vagy terve, amely nagyon közel áll a szívéhez?
Van bennem egy folyamatos elégedetlenség. Örülök egy építmény átadásának, amikor egy nehéz munkafolyamat után megvan az eredmény. Ennek ellenére az ember mindig önmaga legnagyobb kritikusa. Engem kevésbé zavar az a kritika, amit kapok akár szakmai vagy laikus oldalról, mert azt meghallgatom és próbálok tanulni belőle. A saját magammal szemben megfogalmazott kritikák azok, amik leginkább foglalkoztatnak. Nem azt mondom, hogy minden művem egyformán büszkeség vagy nyűg számomra, mert nem. Nekem mindig az az épület áll a legközelebb a szívemhez, amely éppen még befejezésre vár.
(Bodor Julcsi, Németh Máté)
