A graffiti falra vagy más felületre írt vagy rajzolt képet jelent, amely sokak számára egyfajta művészi (ön)kifejezés. Fő jellemzője, hogy mindezt teljesen az utca nyilvánosságára, közszemlére szánja a készítője, de ezt legtöbb esetben engedély nélkül teszi. Nagy dilemma: rongálás vagy művészet? A tilosban festők bánatára ez nem pusztán morális kérdés, a törvénnyel is könnyen szemben találhatja magát az ember.
A graffitizés megjelenése óta szerves része a hip-hop stílusnak, valamint az egyik jellemző eszköze az ellenkultúrának. Ha belegondolunk, céljuk szempontjából nem sokban különböznek az ősi barlangrajzoktól, hiszen mindkettő egy adott pillanatot szeretne rögzíteni egy jól látható felületen. Ám míg Samu és barátai ezt egy amúgy üres barlang falára rajzolták – amiben vélhetően laktak –, addig a modernkor graffitisei olyan publikus helyeken teszik, ahol erre külön szabályozások vonatkoznak – ugyanis ott nem ők laknak, ellenben mindenki látja, az is, aki nem kíváncsi rá.
De pontosan mi vár a graffitisre? Hol húzódik a határ a művészet és a vandalizmus között?
Rongálás alatt egy idegen vagyontárgy megsemmisítését vagy megrongálását értjük. Ebben az értelmében ennek számít a falfirkák rajzolása, amelynek jogi következményei lehetnek. Mivel ez kisebb értékű károkozásnak számít, ezért a büntetése „csupán” legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztés annak, aki elköveti. Súlyosbító tény lehet, ha valaki csoportosan követi el a vétket, vagy valamilyen rasszista szimbólumot rajzol fel. Általában azonban meg szokták úszni a graffitisek pénzbírsággal, vagy egyszerűen csak el kell távolítaniuk a festéket a falfelületről.
Mégis, az úgynevezett utcai művészet ma már elég jelentős világszerte. Gondoljunk például Banksy-re, akinek falképei bejárták az egész világot. Talán túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ő jelenleg a legizgalmasabb „művész” a világon, pedig alapvetően egy festékszórós fenegyereknek kellene lennie sokak szemében, ha minden firkát ugyanúgy kezelünk.
Azonban nem is kell annyira messzire mennünk, hogy hasonló pozitív példát találjunk. Szombathelyen a városháza egyik munkatársa több street art megmozdulást is szervezett, amelyekbe bevonták a helyi diákokat is.
2021 augusztusában egy háromnapos családi rendezvény programjának a keretein belül, a város lakói közösen kifestették az egyik rossz állapotban lévő aluljáróját. A projekthez hivatásos graffitizők is csatlakoztak, ám a megvalósításban elsősorban mégis gyerekek vettek részt.
Két délután alatt közel 160 ember érkezett a helyszínre, hogy nyomot hagyjon a falon. Mivel az ötlet városi kezdeményezés volt, így a projekt anyagilag is az önkormányzat támogatása és védelme alatt történt. A megvalósításhoz szükséges holmikat (például: akrilspray-t) is ők vásárolták. A részvevők mind örültek az aluljáró új külsejének – tehát ilyen formában biztos, hogy nem rongálás a graffitizés. Persze művészetté sem válik attól, hogy szervezett módon, egy jó ügyért történik. Abban talán mindenki egyetért, hogy az alkotás minősége és esztétikai minősége, üzenete határozza meg értékét.
Összességében a falfirkálás egyszerre az önkifejezés és a modern művészet egyik ága, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor bűncselekmény is, ha ezt engedély nélkül folytatják, úgyhogy, ha terveztek valamit felrajzolni a falra, akkor előtte nézzétek meg a helyi jogszabályokat, vagy csatlakozzatok egy szervezett városszépítő akcióhoz, nehogy később bajba kerüljetek!
(Németh Máté)
