Idén a szokásosnál valamivel csendesebben zajlott az átigazolási piac a futball világában. Elmaradnak a nagy dobások, a korábbiakhoz képest kevesebb átigazolási díjakat fizetnek a klubok. Az előző idények kiköltekezése teljesen elinflálta a piacot és a pénzügyi szabályok nem tartották a lépést az emelkedő árakkal. De hogy zárták a nyári átigazolási ablakot a négy top bajnokság sztárklubjai?
Az elmúlt években hozzászokhattunk, hogy az angol Premier League diktálja a divatot. Pár klub ugyan képes volt pénzügyi lehetőségek terén felvenni a lépést, de kollektíven a bajnokságok csak a britek után állhattak sorba. A szigetország potensebb csapatai azonban idén többször is akadályba ütköztek, hiszen a határokig eltolták már a hazai és nemzetközi szabályozások adta kereteket: a legális keret, amit elhasználhatnak kevesebb mint a múltban volt. Különösen aktív időszak volt az Európa-bajnokság alatt, hiszen az angol pénzügyi szabályok (PSR) szerint június végéig kellett elegendő bevételt generálnia a kluboknak, többeknek ez létkérdés is lett. A könyvelésben a legnagyobb ,,értéket” akkor lehet előállítani, ha saját nevelésű játékost értékesít egy csapat, ez pedig sokszor szakmai szempontokat is felülírt. Legjobb példa erre a Chelsea, akik kifejezetten sokat tettek a piac ellen is, hiszen többször is túlárazva vettek játékosokat. Most amellett, hogy ezt folytatták, muszáj volt már eladniuk is: így került átadólistára Conor Gallagher és Ian Maatsen is, akik szakmailag illettek volna a Kékekhez, de a klub felelőtlen gazdálkodása áldozatokat kívánt. A Liverpool csöndes nyáron van túl, nem igazán kívántak belenyúlni a keretbe, egyedül Federico Chiesa szerződtetése mozgatta meg kicsit az állóvizet. A Manchester City és az Arsenal a bajnokság két kiemelkedően legjobb csapata, ahol már nagyon nehéz akár egy-egy ponton is erősíteni, de úgy tűnik mindketten elérték a kitűzött célokat a piacon. A Manchester United eredményeiben és ázsiójában is visszaeső évek óta, de a kereskedelmi bevételik még mindig kiemelkedőek. Ennek, illetve az új átigazolásokért felelős stábnak hála, magukhoz képest teljesen átlagos mennyiségű és árú játékost szerződtettek. A Tottenham építkezik tovább, Ange Postecogolu vezetőedző rendszerébe illő elemeket igyekeznek szerződtetni, ők például nem sajnáltak nagy összeget sem kifizetni Dominic Solankeért.
Vannak jók és vannak különbek. Legalábbis Spanyolországban a La Liga vezetése eszerint osztja vissza a közvetítési díjakból befolyó összegeket a kluboknak. A három nagy csapat mögött senki sem tényező, vagyis nem rendelkeznek versenyképes tőkével.

Ha már összefüggések, az olasz bajnokság élcsapatai az Atletico Madrid edzőváltással fűszerezett receptjéből igyekeztek minél finomabbat főzni. ,,Spórolt” pénzét élte fel új szakvezetője kedvéért a Juventus, a Roma és a Milan, maradékból gazdálkodott a Lazio és a Napoli. A bajnok Inter pedig hű maradt önmagához, vagyis igyekeztek minél kevesebb átigazolási díj elköltésével minél többet emelni a keret színvonalán. A műfaj koronázatlan királya, Giuseppe Marotta sportigazgató pedig ismét csak sikerrel válogatott a lejáró szerződésű labdarúgók között.
Nagyjából így nézett ki a topfociban a 2024-es nyár átigazolások szempontjából. Az elmúlt években szétinflált futballpiac nem szólt időben a pénzügyi szabályoknak, hogy ők is arányosan növekedjenek. Lehetnek nagy idényeid vagy reményeid, drága házad és a garázsban szép autód, a boltba mikor lemész annyiból tudsz vásárolni, amennyi a pénztárcádban van – és ez igaz a klubcsapatokra is.
(Szücs Márton Teofil)
Képek: pexels.com