Ma már egyre több környezetbarát trend, kihívás hódít az interneten. Volt már műanyagmentes július, szívószálmentes augusztus, a szeptember pedig a használt ruháké. A brit Oxfam szervezet kezdeményezte a Second Hand Septembert – vagyis a Használt Ruha Szeptembert, melynek lényege, hogy a fast fashion termékeket a háttérbe szorítsuk és teret kapjon a turkálós vásárlás, amely egy sokkal környezettudatosabb módja a ruhavásárlásnak.
A divatipar az olaj után a második legszennyezőbb terület, hiszen rengeteg magára hagyott ruha végzi máglyán, arról nem is beszélve, hogy nagyon nagy mennyiségű víz szükséges a ruhagyártáshoz. Európában az Egyesült Királyságban vásárolják a legtöbb ruhát, amik többsége végül a szemétlerakókban végzik. A Second Hand September kihívás ezért is innen ered. A kezdeményező szervezet célja pedig a fast fashion termékek visszaszorítása és az újrahasznosítás. A tömeggyártásban készült ruhákat – amellett, hogy a gyártásuk rendkívül környezetszennyező és rengeteg toxikus anyagot is használnak fel hozzájuk – főként a Távol-Keleten és Indiában nem megfelelő körülmények között dolgoztatott emberek készítik. Mindez arra ösztönzött sok céget, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez.
A ruhák, amiket nem sikerül eladni, általában márka-outletekbe vagy diszkontokba kerülnek, ahol sokkal alacsonyabb áron lehet hozzájutni olyan nagy márkák termékeihez is, mint például a Michael Kors, Adidas, Calvin Klein vagy Tommy Hilfiger. Viszont, ha ők sem adják el, akkor, ahogy már fentebb említettem, elégetik a megmaradt ruhákat, de szerencsére vannak olyanok is, akik jótékony célra ajánlják fel, vagy újrahasznosítják.
A turkálók – a divany.hu szerint– az 1980-as évektől jelentek meg. Nyugati országok cégei a használt ruhák legjobbjait Amerikába, a kevésbé jókat pedig Afrikába és Ázsiába küldik. A ruhák válogatása, elosztása pedig főként Hollandia, Dél-Ázsia, Kanada és Magyarország központozásában történik.
Miért jók a turkálók?
Azt már tudjuk, hogy környezetbarát megoldás turkálókban beszerezni a ruháinkat, és olyat hordani, ami másnak már nem kell, ezzel új életet lehelve a darabba, de emellett még számos érvet lehet felhozni mellettük. Ami talán mindenkinek egyből eszébe jut pozitívumként az az, hogy sokkal olcsóbb, mint a fast fashion üzletek. Egy póló árán akár ötöt is simán be tudunk szerezni egy turkálóban. Ráadásul olyan kincsekre lehet bukkanni, amik biztosan nem fognak máson szembe köszönni az utcán. Számtalan esetben pedig olyan darabok is megbújhatnak, amiken még a címke is rajta van, mert valaki megvette, aztán végül soha nem is hordta.
Mik a hátrányai a turkálásnak?
Ahhoz, hogy az ízlésednek megfelelő, nem túl megviselt állapotú, és a méreteidhez passzoló ruhákat megtaláld egy turkálóban, ahhoz bizony sokáig kell keresgélned és nem biztos, hogy sikerrel jársz. Egy ilyen vásárlás sok időt vesz igénybe, de sokszor megéri és már nem is számít, amikor rábukkansz egy kincsre. Viszont könnyű beleesni abba a hibába, (mint akár más boltok kínálatánál is), hogy az üzlet alacsony árai miatt felhalmozunk nagyon sok olyan terméket, amire valójában nincs is szükségünk. Ezért fontos, hogy mielőtt hirtelen felindulásból megvennénk egy rakat ruhát, csak mert olcsó, átgondoljuk, hogy valóban kell-e az nekünk, fogjuk-e hordani. Ami pedig még ellene szólhat, hogy nem minden ruhadarabot lehet ilyen helyen beszerezni. Mindenki maga dönti el, hogy van-e olyan, amit már nem szívesen vásárol turkálóban – gondolok itt a fehérneműkre vagy a lábbelikre.
A Second Hand September tehát egy kicsit közelebb hozza az emberekhez a turkálók világát, felhívja a figyelmet az újrahasznosításra és a környezetvédelemre. Viszont lehetőleg ne csak ebben a hónapban, hanem mindig próbáljunk odafigyelni arra, honnan vásárolunk, mit hordunk, és hogy tényleg érdemes-e megvennünk a kinézett darabokat.
Zachariás Zsuzsanna
