Helyszínelés kívül-belül – interjú Kosztyu György századossal

Ha nehéz munkákra gondolunk, szinte egyből a tűzoltók vagy orvosok jutnak eszünkbe, azonban ez alól a rendőri pálya sem kivétel. Kosztyu György rendőr századost kérdeztük arról, mit fontos észben tartani egy helyszínelés során, és hogyan lehet leküzdeni az ebből következő lelki terheket.

Mire kell egy rendőrnek figyelnie helyszínelés során?

Egy rendőrnek törvényesen, szakszerűen kell eljárnia, és ez a legnehezebb, hiszen mindig mások a körülmények, a helyszín, a sértett, az elkövető. Egy pillanat alatt kell alkalmazkodni az adott helyzethez.

Sokszor lelkileg megterhelő lehet egy-egy baleseti helyszínelés. Hogyan lehet ezeket a traumákat leküzdeni, hogy a magánéletben ne okozzanak problémát?

Ez mindenkinél máshogy néz ki. Van, amikor belefásulnak az emberek, és rezignált arccal veszik a problémákat; ez nem szerencsés megoldás. Vannak, akik a feszültséget, ami felgyülemlik bennük, sportolással adják ki magukból; nagyon sokan járunk el mozogni. Mások a rosszabb megoldást választják, magukba fojtják. Ezek azok az emberek, akik nem szokták megélni a nyugdíjkorhatár utáni két-három évet.

Önnek mi a jól bevált módszere?

Az egyik a „más problémája nem az én problémám”, ezt a felfogást követem, nem veszem magamra más baját, ezt így csináltam akkor is, amikor az autópályán helyszíneltem. A másik pedig az, hogy napi szinten sportolok, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy a feszültséget levezessem.

(Millei Anikó)