A fizikai kutatások birodalmában kevés név ragyog most olyan fényesen, mint Krausz Ferencé. Az MTA külső tagja és a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója októberben két kutatótársával, Pierre Agostinivel és Anne L’Huillierrel elnyerte az idei fizikai Nobel-díjat az ultrarövid időtartamú fényimpulzusokkal való kutatásuk eredményeiért. Korábbi és jelenlegi motivációiról, a fizika világának jövőjéről, valamint a fiatalok lehetőségeiről kérdeztük őt, ezzel betekintést nyerve egy kivételes kutató gondolataiba.
Hogyan alakult ki érdeklődése a fizika iránt? Már középiskolás évei alatt megfogalmazódott önben, hogy ezzel kellene foglalkoznia?
Sőt, korábban, már általános iskolában. Kiss tanár úr fizikaórái érlelték bennem ezt a döntést, amely később csak megerősödött, köszönhetően a további kiváló tanáraimnak a középiskolai, később pedig az egyetemi tanulmányaim során. Utóbbi esetben Simonyi Károly és Marx György professzor urak órái véglegesítették döntésemet. Attól kezdve, hogy megismerkedtem a fizika gyönyörűségeivel, már nem igazán volt olyan megfontolás, hogy esetleg szükségem lenne más alternatívára is.
Mik egy kutató, fizikus legfontosabb tulajdonságai?
A kíváncsiság központi szerepet játszik. Fontos, hogy kedvünket leljük a felfedezésben és az új ismeretek megszerzésében, hogy ezek olyan érzést tudjanak adni, ami minden nélkülözésért és plusz munkaóráért kárpótolja az embert.
Mi motiválta a kezdetekben és motiválja ma a munkája során?
A kezdetekkor inkább a kíváncsiság és a felfedezés, új ismeretek megszerzésének a vágya volt a fő motivációm. Az a törekvés, hogy az új ismereteket egy konkrét alkalmazás irányába hasznosíthassam, az már inkább a pályafutásom későbbi szakaszában vált meghatározó tényezővé.
Ilyen konkrétum a Nobel-díjas kutatásuk is. El tudná magyarázni nagy vonalakban, hogy miről szól felfedezésük?
Az érdeklődésünk központjában az elektronok mozgása áll, amik az atommagokon kívül a természetben lejátszódó leggyorsabb folyamatok. Attoszekundumos (egy attoszekundum a másodperc milliárdod részének milliárdod része – a szerk.) időskálán változtatják az anyagon belül az állapotukat, és ahhoz, hogy ezeket a változásokat valós időben követni tudjuk – átvitt értelemben –, egy olyan kamerára van szükségünk, amely ennek megfelelő rövidségű expozíciós idővel rendelkezik. Ennek a kamerának a szerepét játsszák az attoszekundumos fényvillanások. Ez volt a fő motiváció abba az irányba, hogy ilyen fényvillanásokat előállítsunk, ami 2001-ben már sikerült.
Biztosan voltak kihívások, kudarcok, amikkel szembesültek a kutatások során. Hogyan sikerült ezeken túljutniuk, milyen tanáccsal tudná ellátni a diákokat, ha falakba ütköznek?
Az egyszerűsített válasz erre az lenne, hogy csak kihívások és kudarcok voltak, ebből állt az egész kutatás. Bővebben: sok kudarcból és néhány nagy sikerből, aztán ha a siker elég nagy, az kompenzálja a korábbi negatív élményeket. Tudni kell együtt élni ezekkel a kudarcokkal, és le kell vonni belőlük a tanulságokat, mert ha valami nem megy, az is egy kutatás és egy információ, hogy másképpen kell megpróbálni folytatni a további munkát. Emellett saját magunkat is erősíteni kell pszichikailag abban az esetben, ha a kudarcok ismét bekövetkeznek, nem szabad hagyni magunkat elbátortalanítani, ki kell tartanunk a céljaink mellett.
Miért érdemes természettudományos pályát választania egy fiatalnak 2023-ban?
Azért, mert fizikusként óriási, szerteágazó lehetőségei vannak nagyon különös életterületeken. Ezeknek a legkülönfélébb területeknek a kutatása, felfedezése hozzá tud járulni ahhoz, hogy a következő generációk, vagy akár még a mi generációnk is jobb legyen.
Hogy látja, milyen lehetőségek várnak a következő generációkra az ön szakterületén?
A fény és az anyag kölcsönhatása szinte korlátlan lehetőséget rejt még mindig, minden felfedezés ellenére kiaknázatlan ez a területe a fizikának. Meg vagyok róla győződve, hogy a fény az egyik legjobb eszköz arra, hogy az anyagról – beleértve az élő anyagot is – mindent, amit ember megtudhat, az megtudjuk. Jelenleg még nagyon keveset tudunk, és sok kérdés van, amit szeretnénk megválaszolni, és ehhez a fény egy óriási segédeszköz lehet.
Mit gondol, hogyan találhatnak inspirációt a mindennapjaikban a fizika iránt érdeklődő fiatalok, valamint hogyan lehetne közelebb hozni ezt a tudományt a diákokhoz?
Például úgy, hogy kinyitjuk a kutatóintézeteket, ahogyan tettük a fizikai Nobel-díj kihirdetésének napján a garching-i Max Planck Intézetünkben, ahol több mint ezer ember, köztük nagyon sok fiatal várta, hogy betekintést nyerjenek abba, hogyan, milyen eszközökkel zajlik a kutatásunk. Ez kifejezetten hasznos, de úgy gondolom, hogy ez Magyarországon is működik. A fiatalok részéről pedig nyilván az érdeklődés felkeltése a fontos, amiben az általános és középiskolai tanároknak, a „Kiss tanár bácsiknak” van óriási jelentősége, ezért is nagyon fontos, hogy a legjobbak, legalkalmasabbak, legrátermettebbek legyenek a tanárok, amihez azonban elengedhetetlen az, hogy ez a szakma nagyobb megbecsülést kapjon, mint amit eddig kapott.
Panulin Boglárka
