A Kővári család 2016-ban akadt rá egy újsághirdetésben a Škoda Magyarország és az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság által rendezett „Közlekedik a család” versenyre. Abban az évben 11. helyezést értek el, és azóta minden évben neveztek. Idén a kemény munka meghozta gyümölcsét: elhozták a fődíjat, egy Škoda Scala személyautót. Kővári-Moldován Tündét, Kővári Attilát és fiaikat, Mátét és Dánielt kérdeztük inspiráló történetükről.
Idén ti nyertétek meg a „Közlekedik a család” versenyt. Az olvasók kedvéért elmesélnétek, hogy hogyan kell elképzelni ezt a kihívást?
Kővári Attila: Minden vármegyében rendeznek egy fordulót, a győztesek érdemlik ki azt, hogy induljanak az országos döntőn. A vetélkedőn 6 és 17 év közötti gyermekek vehetnek részt jogosítvánnyal rendelkező szüleikkel. Azért is családokat várnak, mert az autóvezetés mindig szerepel a vármegyei és az országos versenyen is. Úgy kell elképzelni, hogy az egyik szülő autós KRESZ-tesztet, míg a másik szülő a gyermekkel kerékpáros és gyalogos tesztet tölt ki. Játékos feladatok is vannak, mint például részegszemüvegben végigmenni egy akadálypályán, karikát dobni tüskére. Elsősegélynyújtásban és újraélesztésben is megmérettetik magukat a versenyzők. Idén még kerékcsere is volt.
Máté, Dániel, ti gyerekként mit élveztetek legjobban a versenyben?
Kővári Dániel: Amit nagyon élveztem, az az, hogy együtt van a család, a feladatokat megcsinálva mindenki fejlődik, közösen készülünk rá ezerrel – nekünk a KRESZ fontos az életünkben.
Vannak olyan dolgok, amiket a verseny óta jobban tudtok használni a mindennapi életben?
K. A.: Mindannyian közlekedünk, gyalogosként, kerékpárosként, autóval. Nagyobbik fiunk, Dani, tavaly szerezte meg a segédmotoros jogosítványt: biztos, hogy ez is sokat segített neki, talán könnyebben csinálta meg a KRESZ-tesztet. A versenyen nagyon jól jött, hogy a Daninak van jogosítványa, így tudta Tündivel tölteni a kerékpáros-gyalogos tesztet. Itt tényleg játszva tanultunk.
A játék élvezete, vagy a főnyeremény hajtott titeket előre?
K. A.: Jó kérdés. Igazából mindkettő.
Kővári-Moldován Tünde: A játék is jó volt, de megismerkedtünk családokkal és akár rendőrökkel is, akik kísérték a többi családot. Barátságok alakultak ki, és kicsit sajnáljuk, hogy a győzelemmel „ki is estünk”, mivel nyertesekként már nem indulhatunk többször a versenyen – velük így már nem találkozunk, csak szurkolunk nekik. Persze az autó is nagyon vonzó dolog, benne volt, hogy szeretnénk megnyerni. Jó programokat csináltak a rendőrök, a kötelező feladatok mellett mindig voltak lovasbemutatók, várakba vittek, Visegrádon, Tapolcán voltunk. Rendőrbuszokkal szállítottak minket, rendőrkísérettel, motoros rendőrökkel, amit a fiúk nagyon élveztek.
Melyik volt a legemlékezetesebb feladat?
K-M. T.: Az egészségügyi feladatokat mindig átbeszéljük, hogy mi az, amit esetleg elrontottunk: nekem nagyon sokat számít az, hogy van benne elsősegélynyújtás, mert az életben mindig attól tartottam, hogy egyszer tényleg baleset lesz előttem. Persze, megtanultam 20 évvel ezelőtt, hogy hogyan kell segíteni, de élőben sosem kellett még kamatoztatnom a tudást. A versenyen a Magyar Vöröskereszt animátorai eljátszanak egy teljes balesetet, a zsűri pedig pontozza, hogyan állsz helyt abban a stresszhelyzetben. Örülök, hogy ott volt a szituáció előttünk, most már sokkal magabiztosabb lennék, ha balesetet látnék.
K. A.: Az országos verseny részeként Orfűn „a kupakos feladatot” kellett megoldania a családoknak, ahol egy lejátszott szövegből kellett emlékezetből közlekedési eszközöket kiraknunk kupakra írt betűkből. Az egész család együtt dolgozott, de sajnos ez a feladat nem sikerült jól. Emlékezetes maradt, Máté annyira megijedt, hogy meggyőződése volt, hogy elbuktuk a versenyt – hiszen senki sem tud részeredményt sem az eredményhirdetésig.
Mi a legfontosabb tanácsotok azoknak, akik el szeretnének indulni a versenyen?
K-M. T.: Készülni kell, biciklizni, ügyességi feladatokat csinálni, bóják körül szlalomozni. Úgy érdemes odamenni, hogy ez egy játék, ami komoly feladatokból áll.
K. A.: Több mint kétszáz autós KRESZ-tesztet töltöttem ki már a vármegyeire is készülve, de amint megtudtuk, hogy kijutottunk az országosra, szinte mindennap teszteltem.
Kővári Máté: Családi összetartás nélkül nem lehet megnyerni a kocsit, igazából enélkül nem is olyan élvezetes – például, ha összevesztek egy feladat után.
K. A.: Tényleg így van. Voltak olyan versenyszámok, amiket elszúrtunk – többször is közel álltunk a főnyereményhez, de sosem volt hangos szó köztünk, hogy most ezt elrontottam – „én rontottam, te rontottad, mi rontottuk, ki rontotta”. Tanultunk belőle, és készültünk a következőre.
(Hacsek Anikó)
