Vezetni nem feltétlen biztonságos – szomorú kimondani, de így van. Főleg akkor nem biztonságos, ha nem elég fontos számunkra a szabályok betartása, és nem teszünk meg mindent a balesetek elkerülésének érdekében. Dr. Major Róbert rendőr ezredessel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensével beszélgettünk a közlekedésbiztonságról és a balesetmegelőzésről.
Ön szerint mi a leggyakoribb hiba, amelyet a közlekedés során, akár gyalogosként, akár sofőrként elkövetünk? Talán vannak olyan dolgok, amelyeket úgy csinálunk, hogy már fel sem tűnik nekünk.
A legnagyobb hiba, hogy nem tartjuk be a közlekedés szabályait. Természetesen ezt nem mindig szándékosan tesszük, legtöbbször ezt a figyelmetlenségre lehet visszavezetni. Egy biztos: a közlekedési balesetek azért következnek be, mert valamelyik résztvevő általában egy világos, jól értelmezhető szabályt megszeg.
Mennyire van jelen ma a KRESZ-oktatás az általános és középiskolákban? Ha esetleg jobban jelen lenne, akkor megelőzhetőbbek lennének a balesetek?
Ez egy bonyolult kérdés, mert maga a KRESZ-oktatás a járművezető képzés része. Ezzel szemben az iskolai oktatásban nem a szabályok megtanításának van jelentősége, hiszen egy fiatalnak a közlekedés alaplogikáját kell elsajátítania. Azt, hogy empátiával és toleranciával nézzünk egymásra, partnerként tekintsünk a többi közlekedőre. A szabályismereteket erre az attitűdre lehet építeni, hogy mire a vezetői engedélyre jogosultak lesznek, addigra tisztában legyenek ezekkel. Ha ezt fel tudjuk építeni a jövőben, akkor jóval kevesebb baleset fog történni hazánk útjain.
Szülőként is lehet valamennyi tudatosságot beépíteni a gyerekek életébe a közlekedéssel kapcsolatban. Hogyan lehetne ezt a leghatásosabban tenni?
A szülő nagy felelősséggel tartozik a gyermeke felé. Büszkék vagyunk arra, amikor látjuk, hogy azok a tanulók, akikkel foglalkoztunk, azok rászólnak a szüleikre, mikor azok nem helyesen közlekednek. Azt látjuk, hogy leggyakrabban a fiatalok azok, akikben tudatosult a biztonságos közlekedéshez való hozzáállás. Itt van egy nagy felelőssége a szülőknek, hogy ne ássák alá az oktatási rendszerben megjelenő közlekedésbiztonsági nevelést.
Egyetemi szinten lehet tanulni a közlekedésbiztonságról a Közbiztonsági Tanszéken. Hogyan kell ezt elképzelni?
Nagy mértékben fektettünk hangsúlyt erre nálunk az egyetemen, a Rendészettudományi Karon, hiszen itt rendőrtiszt képzés folyik – illetőleg kisebb létszámban magánbiztonsági szakemberek is tanulnak nálunk. Hajlamosak vagyunk a rendőrségen számonkérni a közlekedésbiztonság alakulását, pedig nem lehet egyedül a hatóságtól elvárni, hogy „kikényszerítsük” a szabálykövető magatartást. A rendőrség az csak egy szegmense ennek. Ez egy össztársadalmi feladat és felelősség. E feladatrendszernek a rendőrségre háruló elemi a leghangsúlyosabbak az oktatás során. Más szóval: ez a képzés a leendő szakembereknek szól.
Elég fiatalon is meg lehet szerezni a jogosítványt. Lehet látni ebben valamilyen tendenciát? Érdemesebb várni néhány évet a megengedett korhatár után vagy jobb, ha minél hamarabb belevágunk, és már fiatalon rutint szerzünk a vezetésben?
Változik a világ! Néhány évtizeddel ezelőtt kuriózumnak számított az, aki vezetői engedéllyel rendelkezett. Ma pedig már szinte elképzelhetetlen az élet annak megszerzése nélkül. Ebből következően a fiatalok többsége az életkor betöltésével azonnal elkezdi a képzést és megszerzi a vezetői engedélyt. Szerintem ezzel semmi probléma nincsen. Azzal viszont már igen, hogy a megszerzett vezetői engedély birtokában hiányzik belőlük az a felismerés, hogy néhány óra vezetés és egy sikeres vizsga után még nincsenek ennek a „szakmának” a csúcsalkalmazói között. Van erre a jogszabályban is egyfajta megoldás, az úgynevezett kezdővezetői engedély, amellyel csak bizonyos korlátozásokkal vehet részt a forgalomban. Én azt tartanám indokoltnak, ha ezek a rendelkezések a jövőben lényegesen bővülnének – például ne vezethessenek éjszaka egyedül, vagy ne vezethessenek meghatározott teljesítmény feletti járművet.
A két éve tartó világjárvány miatt hogyan változtak meg a közlekedési szokásaink tömegközlekedés használatában és sofőrök magatartásában?
Azt láttuk a járvány kapcsán, hogy drasztikus mértékben csökkent a közlekedés és az ehhez kapcsolható balesetek száma. Nem gondolnám, hogy ez elsősorban a járművezetők nagyobb fegyelmezettségének köszönhető, hanem egyszerűen kisebb lett a forgalom. Azt is látjuk, hogy a notórius szabályszegők a pandémiás korlátozások ellenére is ittasan vezettek az utakon. Összefoglalva: bizonyos szabályszegések száma nem csökkent, de a balesetek száma nagymértékben.
Vannak régiókra vagy országrészekre jellemző minták, amelyek a közlekedésben megmutatkoznak magatartásban vagy klasszikus hibákra vonatkozóan?
Van, csak nem biztos, hogy mi tudunk róla. Teljesen mások a nagyvárosban való közlekedés veszélyei, mint a tanyavilágban történőek. A belvárosban valószínűleg nem fogunk találkozni vadonélő állat elütésével, míg a külterületen ez állandó probléma. Ott erre kell felhívni a vezetők figyelmét, míg a városban a váratlan magatartást tanúsító gyalogosokra és kerékpárosokra. Vannak ilyen jellegzetességei egy-egy területnek, de az nem mondható, hogy ez regionális. Inkább a közlekedés szűken vett környezete az, ami meghatározza az ott tipikusan előforduló szabályszegéseket és az ebből következő baleseti okokat.
(Hegyi Vivi, Németh Máté)
