Heves indulatok, szikrázó légkör és megosztó történet – avagy miért marad bennünk napokig az Oleanna? Nem csupán a cselekmény a titok nyitja: a lebilincselő színészi játék mellett folyamatosan motoszkálnak bennünk a kérdések. Mennyit ér számunkra az igazunk bizonyítása?
2024 novemberétől látható a Centrál Színházban az Oleanna című színdarab Puskás Samu rendezésében. Az előadás története valós eseményekre alapszik, David Mamet, amerikai író tollából származik. Egy egyetemista lány, Carol (Hermányi Mariann) szeretne jobb jegyet szerezni, hiszen felsőoktatási tanulmánya múlik rajta. A lány professzora, John (Szabó Kimmel Tamás) eleinte hanyagul kezeli Carol helyzetét, ám erős fordulat következik: a diák megvádolja tanárát szexuális zaklatással. A kommunikáció félresiklik, így a félreértésből fakadó konfliktusban megismerhetjük a társadalmi- és rangbeli ellentétek heves párharcát.
John bemutatja a magasabb társadalmi körből érkező férfi dilemmáját. Illúziókban él és folyamatosan benne motoszkál a megfelelési kényszer, az elit lista pontjai: karrier, nagy ház, házasság, család – mindez anyagiasságba burkolva. A tanár csupán a saját világát ismeri, amibe olyannyira beleragadt, hogy egyáltalán nem tud empatikus lenni. Azt érezhetjük, hogy John nárcisztikus és ellenszenves karakter: folyamatosan tekintélyes értelmiségnek akar látszani és mindig latin szavakkal elmélkedik az élet “fel nem fedett problémáiról”. A baj az, hogy miközben John az önérzetét védi a tetszelgéssel, addig teljesen elnyomja a vele szemben álló diáklányt. Szabó Kimmel Tamás játékában érezhetjük a nárcisztikus ember fokozatos kontrollvesztését: a katarzis fizikai erőszak formájában mutatkozik meg.
Carol kezdetben a kisember: fiatalabb, csupán egy diák, aki szegényebb sorból származik. Tapasztalatlan és értetlenül áll John nézeteihez, hiszen a lány egy teljesen más világban szocializálódott. Ugyan Carol aktívan kérdez, de a saját kétségbeesettsége vezérli őt. A diákot felzaklatják a professzor válaszai, hiszen a lány más morális értékekkel bír: ami neki prioritás, az a férfinak semmiség. Carol mindenáron be akarja bizonyítani saját igazát, ezért a végletekig elmegy, és folyamatosan provokálja Johnt. A lánynak éppen ez a jellemhibája: makacs és nem tudja elengedni a saját igazát. Hermányi Mariann karakán lányt formál meg: a nézőben felmerülhet, hogy Carol a történtek hatására nyers félelemből reagál hevesen, vagy felismeri a helyzet kihasználhatóságát?
Az Oleanna tökéletesen leképezi a mindennapi élet nagy gondját, az elengedhetetlen győzni akarást. A darab szereplői nem mernek veszíteni: itt mindenki a legsebezhetőbb állapotában van. Az előadás legvégén érezhetjük, hogy az önérzetek harca mindössze vadsághoz és erőszakhoz vezet. Megérte Carolnak a végletekig provokálni Johnt? Megérte Johnnak erőszakoskodnia Carollal? Bárkinek is van igaza, ezen a ponton már kevés a győztest keresni.
(Gyarmati Eszter)
