A fekete-fehér filmek nem csupán a régi mozi sajátjai. Biztosan szürke az, ami nem színes? Ebben az összeállításban öt, hangulatában és témájában is különböző alkotást mutatunk be, melyek közös vonása a színmentes képi világ.
Sötét átjáró (1947)
A Sötét átjáró egy izgalmas film noir. Nem mai darab, jó pár év eltelt a megjelenése óta. Ebből kifolyólag vannak kisebb hibái, de a történet és a színészi játék ma is jól működik. A helyszín San Francisco, a főszereplőt, Vincentet ártatlanul ítélték el és börtönbe kerül. A film nyitánya formabontó volt a megjelenéskor: a képsorok egy menekülőben lévő ember szemszögét mutatják. Vajon Vincentnek sikerül új életet kezdenie? A film noir műfajára jellemző fojtogató, nyugtalanító légkör itt is végig jelen van, mivel a főszereplő időről időre veszélyben érzi magát.
Pi (1998)
A zsenik élete nem könnyű. Max Cohen egy fiatal kutató, aki matematikai összefüggésekkel próbálja megérteni a világ működését. Minél közelebb jut a nagy megoldáshoz, annál nyomasztóbbá válik körülötte minden. A tudás hatalom vagy teher? Hitélet és mocskos üzlet egyaránt megjelenik a filmben: sokan kíváncsiak a fiatal zseni átütő kutatási eredményeire. Nem elhanyagolandó szál, hogy Maxre egyre gyakrabban tör rá a súlyos fejfájás.
Róma, nyílt város (1945)
A Róma, nyílt város az olasz neorealizmus egyik leghíresebb filmje, amiben a németek által megszállt város – és a város lakóinak élete, valamint a polgári ellenállás néhány tagja kerül bemutatásra. A film különlegessége az eredetiségében rejlik: középpontjában Don Pietro áll, a mindenki által kedvelt és tisztelt pap, akinek karaktere egy valódi papról lett mintázva. A szereplők jó részét amatőrök játszották. Ez nem egy vidám film, sokkal inkább szívhez szóló, elgondolkodtató.
Malcolm és Marie (2021)
Manapság ritka a fekete-fehér filmek megjelenése, de a Malcolm és Marie pont egy ilyen alkotás. A filmdráma egyetlen éjszaka eseményeit mutatja be. A fiatal filmrendező és barátnője egy sikeres bemutató után térnek haza, ám az este hamar veszekedésbe torkollik. A film elsősorban a színészi játékra épít. Nincsenek izgalmas helyszínek, az egész film a pár házában játszódik. Nincsenek mellékszereplők sem – Zendaya és John David Washington remek alakítása teszi igazán emlékezetessé ezt a párkapcsolati drámát.
Az élet fejjel lefelé (1964)
Ki az őrült, ki a normális? – Már Csehovban is felmerült ez a kérdés, gondoljunk a Hatos számú kórteremre, ahol Ragin doktor egy nap azt veszi észre, hogy ő is a betegei közt fekszik, mivel őrültnek nyilvánították. A világon minden viszonylagos, vagyis nem feltétlen egyértelmű az, hogy kit-mit tekintünk normálisnak. A főszereplő, Jacques Valin egy fiatal ingatlanközvetítő, aki azt érzi, hogy párjával nem találja meg a közös hangot – sőt, sokkal jobban érzi magát egyedül.
(Kiemelt kép: Netflix)
