Sokan viselünk ékszereket, de vajon szemléltük-e már más oldalról is őket? Próbáltunk-e betekinteni a kulisszák mögé, hogy megismerjük az ékszertervezés fortélyait? Király Fanni nemzetközileg elismert, kortárs ötvösművész, ékszertervező, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa egyedülálló pergamenékszereket készít. Kiállításairól és az ékszertervezés folyamatáról beszélgettünk.
Az MMA ösztöndíjprogramjában három ékszersorozatot készítettél, amik különböző témákra épültek. Milyen jelentést hordozhat egy ékszer?
Az ékszertervezést hosszú kutatómunka előzi meg, amely alatt az ékszer egyfajta kulturális kontextusba kerül. A Talált Kincsek című sorozatomhoz például a Bécsi Szépművészeti Múzeumban kutattam középkori tárgyakat, amik formai szempontból kapcsolódtak a munkámhoz, ezért látni tárgyaimban ezt a fajta párhuzamot.
Hogy születik egy ötlet?
Szeretem a természetet, gyakran kirándulok, utazom, biciklizem. A Dunához is sok minden köt, régen kajakoztam is. Szeretek kavicsokat gyűjteni a partján. Az egyik ékszer-sorozatomat – a Haikut – japán haikuk inspirálták. Tömör, szikár versek, amelyek hatására kialakul benned egy kép – ezt próbáltam az ékszerekkel elérni, a kavicsokat „feszítő formának” használva. Az ékszert látva az ember azon gondolkodik, hogy a Duna egy kavicsot végiggörget a medrében, és ettől lesz olyan, amilyen. Sok mindent meg lehet fogni: az időt, az út fogalmát, a természet erejét.
Április elején zárult az Essentia Artis kiállítás és összművészeti programsorozat, amely az MMA 2019-2022 közötti ösztöndíjas évfolyamának alkotásaiból kínált széles spektrumon ízelítőt a látogatóknak. Mi érdekel még az ékszertervezés mellett?
Az iparművészeten belül szeretem az üveget és a porcelánt. Az ösztöndíjas időszak során az Iparművészeti Tagozaton grafikusokkal, textilesekkel, bútortervezőkkel, építészekkel együtt töltöttük el ezt a három évet. Inspiráló volt számomra – számos kollégámmal itt ismerkedtem meg, és azóta közös kiállítást is rendeztünk. Emellett nagyon érdekel még a fotóművészet is.
Egy fotó is tud inspiráló erővel hatni az ékszerkészítésre?
Abszolút. Az „Ékszereink üzenete” volt az ösztöndíjas témám – az ösztöndíjas időszak lezárultát követően létrehoztunk egy önálló kiállítást fotóművész barátommal, Rákossy Péterrel, aki készített egy szubjektív fotósorozatot olyan hölgyekről, akik az én ékszereimet viselik. Ezáltal megismerhettem kicsit belső világukat és indíttatásukat. Mert ahogy egy szép zenét hallgatva változás mehet végbe bennünk, úgy egy szép tárgyat viselve is.
Milyen egyéb, fotóval kapcsolatos kiállításod volt még?
Létezik egy fotogram elnevezésű, közel 100 éves műfaj, amelynek lényege, hogy sötétkamrában, vörös lámpa fényénél különböző tárgyak felhasználásával kompozíciót hozunk létre egy fényérzékeny papíron, amit megvilágítunk. Ezt követően a hagyományos papírhívó eljárás szerint előhívjuk, fixáljuk, lemossuk majd megszárítjuk a képet. Általában lyukkamerával (camera obscura) készítik e felvételeket. Péter átvilágította a pergamenékszereimet, és a lenyomataik olyanok voltak, mintha röntgenfelvételek lennének. Pécsen, az Ezüstláz Galériában és Budapesten is rendeztünk ezekből egy kiállítást.
Volt olyan ékszertulajdonos, aki hasonló jelentést tulajdonított az ékszereidnek, mint te?
Igen, pont a Haiku-sorozat kapcsán kaptam olyan visszajelzést, hogy a vers rövid és lényegi üzenete milyen erősen sugárzik az ékszerből, mennyire szoros összefüggésben van a kettő. Emellett arról is szóltak, hogy egy jó ékszer amulettként is funkcionálhat, amelynek köszönhetően „védettnek” érezzük magunkat.
(Saád Anna)
