Filmteszt súgó #7: Kék Pelikán

fotó: NFI

Csáki László első egész estés animációs filmje, a Kék Pelikan igazi nosztalgiautazás, amely sok humorral és olyan korabeli zenék segítségével idéz fel valós eseményeket, mint az Induljon a banzáj! a Bonanza Banzai-tól, a Lidocain a Hiperkarmától vagy a Húsrágó hídverő a Kispál és a Borztól.

Az év 1988, a hely Magyarország. Már akárki igényelhet világútlevelet, kinyíltak a határok – azonban a vonat- és buszjegyek megfizethetetlenek, így a tömegek nem tudják kihasználni az újonnan adódott lehetőségeket.

Mit ér a szabadság, ha nem lehet élni vele?

A történet főszereplői a három fiatal, Ákos, Laci és Petya, akik rájönnek, hogy a MÁV-nál a nemzetközi jegyeket kézzel írva, kék Pelikan márkájú indigót használva töltik ki a pénztárokban. Egy budapesti belvárosi bérház egyik lakásában megkezdődnek a kémiai kísérletezések, hogy hamis vonatjegyekkel mehessenek nyaralni…

Az eleinte kisméretű, „ártatlan” akcióból hamar nagy galiba lesz, mikor a srácok barátai, majd a barátaik barátai, majd azoknak a barátai tudomást szereznek a műveletről – vajon van kiút ebből a gödörből?