FÜLÖP-SZIGETEK
A Pangangaluluwa gyerekek jelmezekbe öltöznek és házról házra járnak, majd imádkoznak és énekelnek az ott lakók elhunyt családtagjaiért.
KAMBODZSA
Az ott élő buddhista családok szeptember végétől október közepéig elhunyt szeretteik miatt vigadnak, miközben számukra rizst, babot, banánleveleket ajánlanak fel.
NIGÉRIA
A nigériai Awuru Odo fesztivál fél évig tartó mulatság, mely során zene és különböző maszkok segítségével segítik azokat a halottaikat a túlvilágra, akik meglátogatják ilyenkor őket.
NÉMETORSZÁG
Hozzánk hasonlóan ők is kilátogatnak a temetőkbe, viszont október legvégén eltüntetik otthonukban a késeket, hogy a hozzájuk látogató lelkeknek senki ne ártson, illetve a lelkek se tehessenek kárt a család tagjaiban.
JAPÁN
Augusztusban három napon át tartó o-bon ünnep, mely során a család rendbe hozza szeretteik sírját a temetőben. A japánok tánccal köszöntik a szellemeiket, ezek viszont az utóbbi évszázadok során veszítettek valódi horderejükből.
KÍNA
A szellemünnep során elhunyt hozzátartozóknak pénzt égetnek, ezáltal a szellemeknek nem kell szűkölködniük a túlvilágon. Egyes kínai területeken szokás temetéseken nevetni és tapsolni, hogy a halott szelleme ne lássa a szomorúságot szeretteinél.
BOLÍVIA
A día de las Natitas nevű ünnepkor az Aymara utódok a megemlékezéshez magukkal vitték, vagy a sírokból előhalászták megboldogultjaik koponyáit, amiket díszes dobozokban állítanak ki ilyenkor, illetve virágokkal díszítenek.
AMERIKA
Amikor ajtó előtti jelmezben felbukkanó gyerekek kerülnek szóba, akik házról házra a „Trick or treat!” kiáltással szereznek édességet, eszünkbe jut Amerika. Nagy hagyománya van ezen kívül a töklámpás faragásának is, illetve az almahalászat is kimaradhatatlan játék.
MEXIKÓ
November első két napján Mexikó ünnepel: A koponyák nem csak a halált, hanem az újjászületést is szimbolizálták. A spanyol nyelvben a „la muerte” = „haIáI” nőnemű főnév: ebből kiindulva Posada is női kalapban ábrázolta a csontvázat. Rivera egyik legismertebb, 1947-ből származó festménye, a „Vasárnap délutáni álom az Alameda Parkban” című kép ma a Riverának szentelt múzeumban lelhető fel, melynek központi alakja a halál.
A mexikói halottak napja ikonikus eleme a megboldogult részére felállított oltár, amely egy szimbolikus, meghatározott elemekből felépülő építmény. A festői oltárok más-más méretben fordulhatnak elő: a kétszintes alkotmányok az avilági gyümölcsöket és az égi jóságot hivatottak bemutatni, a háromszintesek az égen és földön túlmutatva másvilágot is demonstrálják. A legkedveltebbek a hétszintes oltárok, mivel a léleknek hét szinten kell keresztülhaladnia, hogy végleg megtalálhassa a nyugalmat.
Egy tálban vizet forralnak, melybe olyan fűszernövényeket raknak, mint a kakukkfű, rozmaring, babér, majd egy második tálban tömjént vagy kopálgyantát gyújtanak fel, ami így elősegíti a lelket, hogy a megtisztulás útjára léphessen.
Az oltárt egy pálma- vagy cukornád-levélből gyártott, virágokkal, illetve gyümölcsökkel feldíszített boltívvel fejezik be, mely a holtak világának kapuját szimbolizálja. Klasszikus elemnek számít még a papel picado, vagyis a kilyukasztott sokszínű papír, melyen megtalálható több halálhoz kapcsolódó embléma (az esetek többségében ez vagy egy csontváz, vagy Posada Catrinója).
Hamuból és sóból rajzolnak keresztet a földre, ami ugyancsak a megtisztulásban játszik szerepet, mivel ennek a segítségével a lélek kisvártatva maga mögött tudja hagyni a purgatórium okozta szenvedésért. Több területen egy mexikói meztelen kutyát reprezentáló figurát is az oltárra pakolnak, mivel az azték tradíció alapján ez az eb támogatta a lelkeket a halottak folyóján, akik így biztonságban átjutottak. Elemek keresztezik az oltárt: a tűz a gyertyák képében nyer teret magának, számuk az esetek többségében négy. Evidens, hogy a katolikus minták, ábrák sem maradhatnak el, ugyanis a hozzátartozók szentképeket és rózsafüzéreket is alkalmaznak díszítőelem gyanánt. Kikészítenek a szellemnek egy pohár vizet, ha esetleg szomjas lenne, valamint egy toalettkészletet, hogy rendbe tudja rakni külsejét, szépíthessen magán, ha igényt tart rá.
A föld elemet maguk az oltáron megjelenő magvak, gyümölcsök és termések tükrözik. Az előtérben észrevehetünk eltérő színűre festett fűrészport, aminek a szórása a Bibliából ismert „porból lettél, porrá leszel” gondolatra utal. Elmulaszthatatlan komponens továbbá a halálfejeket demonstráló apró cukorkák és csokoládék, melyek hirdetik azt a pompás gondolatot, hogy a halál nem csak keserű, hanem édes is lehet – és talán ez az elgondolás írja le tökéletesen a mexikóiak mentalitását.
Kihagyhatatlan a pan de muerto, vagyis a halottak napi kalács, ami egy cukorral bevont briósszerű sütemény, melynél két csont körvonalazódik ki. Ezen kívül agyagedénybe töltik a néhai rokonuk szívéhez legközelebb álló alkoholos italt; ez legtöbbször tequila vagy mezcal, esetleg pulque, ami szintén agávéból készített, de sörszerű ital.
A mi mintánkhoz hasonlóan a mexikóiaknál is fellelhető, hogy gyertyát gyújtva megemlékeznek szeretteikről, kilátogatnak a temetőkbe. A kisebb településeknél hagyomány, hogy a hazafelé vezető útszakasz közben is gyertyákat és virágokat helyeznek el, így segítik halottjaikat a helyes út megtalálásában és nem engedik őket elveszni, ezáltal megtalálják a számukra eszkábált oltárt. Többen éjszakáznak a temetők területén, kisebb lakomát rendeznek az egykori rokonuk kedvelt ételeiből, valamint zenészeket hívnak, hogy a sírnál közösen énekeljenek. A halottaknak szánt ajándékokat, ételeket a családok otthonukban is kirakják, közben pedig az elhunytról szóló anekdotákat, történeteket mesélnek egymásnak.
(Confabula, a pécsi orvoskar lapja, Pécs)
