Két vetítési nap, 42 bemutatott film – sok és sokféle különböző alkotás. A Magyar Független Film és Video Szövetség (MAFSZ) idén rendezte meg a 71. Országos Függetlenfilm Fesztivált Egerben.
A MAFSZ fontos feladatot lát el a magyar független filmes-világban. Fesztiváljaik lehetőséget biztosítanak arra, hogy az alkotók bemutathassák munkáikat, valamint visszajelzést kapjanak a nézőktől és a szakmai zsűritől. Először 2023-ban látogattam el a filmszemlére az osztálytársaimmal és médiatanárommal, és bár azóta már elballagtam a középiskolából, a régi társaságból páran elhatároztuk, hogy idén is elmegyünk mozizni. Ha mondhatjuk így: lassan „törzstagokká” válunk.
Idén a filmvetítésre október 2-án és 3-án került sor. A filmeket az egri Uránia Moziban vetítették, és az esti konzultáció is ezen a helyszínen zajlott és baráti hangulatban telt. Érdekesség, hogy a MAFSZ minden évben más vidéki városban rendezi meg a filmfesztivált, így mindig kicsit más a környezet, az atmoszféra. 2023-ban például Balatonboglárra esett a választás, tavaly pedig Dunaújvárosra.
Részben a helyszíntől függ a vetítési napok száma – általában kettő vagy három – az adott napon belül pedig több versenyblokk szokott lenni. A blokkok közti 15-20 perces szünetekben sokszor kis csoportokban álldogáló embereket lehet látni a bejárat előtt, akik többek közt azt is megbeszélik egymással, kinek melyik film tetszett a legutóbbiak közül – ez idén sem volt másképp.
A függetlenfilmes világ változásairól és a fesztiválról Czabán Györgyöt, a MAFSZ elnökét és Kapás Tibort, a MAFSZ kulturális szervezőjét kérdeztem.
Az elmúlt években milyen irányba változott a független filmes világ?
C. Gy.: Érezhető egyfajta változás:
egy új hullámos generáció jelent meg ebben a világban.
Az új hullám alatt azt értem, hogy új alkotók, új színészek, új arcok tűnnek fel, akik a saját problémáikhoz és alapérzéseikhez keresik a megfelelő filmnyelvet.
Milyen arányban oszlik el a független filmesek életkora?
C. Gy.: Nagyon határozottan fiatalodik az alkotók köre. Egyre több olyan műhely és iskola van, ahol filmezést lehet tanulni. Tíz éve még voltak idősebb alkotók is, de ők mostanra nagyjából kikoptak.
Az elmúlt időszak viszont nem kedvezett a fiatal filmeseknek. Kevés lehetőséget kaptak, de alkalmazkodtak ehhez, így manapság jellemző, hogy többen, együtt csinálnak filmeket. Ez egy nagyon kreatív környezetet hoz létre, hiszen nem feltétlen a pénz, hanem a barátság és az elkötelezettség az, ami a filmkészítéshez szükséges. A kooperáció és a munka szabadsága az alkotásokon is jól érződik – hasonlóak, mint annak idején a francia és cseh új hullámok filmjei. Mivel nincs ott a bemutatás tétje – hiszen ezek a filmek nem a mozikban mennek – nem kell megfelelni az elképzelt néző igényeinek.
Kiknek ajánlaná, hogy fogjanak hozzá a filmkészítéshez?
C. Gy.: A filmkészítés egy varázslat. Csodás nézni azt, mikor elindul a mozi, befejezni már nehezebb. Némelyik film esetén azt érzem, a lezárással vannak problémák. Ettől függetlenül mindenkinek tudom ajánlani, hogy belekezdjen a filmkészítésbe. Persze nem árt átgondolni, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová megyünk, és nagyjából mit szeretnénk. A mostani fesztiválon nagyon sok tehetséges alkotó van, valamint sok női alkotó. Régen ez egy férfi szakma volt, de mára ez egyre kiegyenlítettebb.
A sok amatőr filmes közül kevés az, aki később igazi filmes lesz, de ez nem baj. Előfordul, hogy valaki egészen más területen dolgozik, de érdekli a film.
Hány pályamunka érkezett az idei fesztiválra, és ebből hányat vetítettek le?
Kapás Tibor: Ha jól emlékszem, idén 120 filmet neveztek – ez több mint 30 órányi vetítési anyag – amit 4 nap alatt nézett át az előzsűri. Azt, hogy hány film tud bejutni a fesztiválra, sokszor az határozza meg, hogy mennyi a vetítési idő, ami a rendelkezésünkre áll. Idén ez kétszer 6 óra volt, ami alatt 42 filmet tudtunk levetíteni.
Hogyan díjaznak, és mikor lesz az eredményhirdetés?
K. T.: Fontos, hogy a versenyzsűri nem kapja meg előre a filmeket; a nézőkhöz hasonlóan ők is a fesztivál alatt látják először az alkotásokat a moziteremben. Valószínűleg a fesztivál végére döntést hoznak, viszont az eredményhirdetés csak később, október 15-én lesz Budapesten, a Főfotóban. Érdemes tudni, hogy ahhoz képest, hogy mi egy nagyon pici fesztivál vagyunk, viszonylag komoly díjakat osztunk ki. A fődíj akár egy félmilliós összeg is lehet. Ez azért lehetséges, mivel a költségvetésünk legnagyobb részét visszaadjuk az alkotóknak.
Szerintem az egyik legfőbb érdekessége a fesztiválunknak, hogy nincs előre meghatározva, hogy milyen díjak lesznek. Vagyis a versenyzsűri 5 tagja dönti el, milyen kategóriákat hoz létre – általában van egy fődíj, de a többi kategória a zsűrire van bízva. Mikor jó pár éve neveztem, azt hiszem, a „legboldogabb szomorú film” kategóriában nyertem.
