A besúgó 2022 tavaszán az egyik legnépszerűbb sorozattá avanzsálódott a HBO Max műsorkínálatában. Nekünk Vas Judit Gigi volt a „besúgónk”, akivel nem csak a sorozatról, hanem színésznői tevékenységéről, és szerepével, Enikővel való kapcsolatáról is beszélgettünk.
Ha nem színésznő lennél, mi lenne a foglalkozásod?
Eddig még nem igazán gondolkoztam ezen a kérdésen, de szívesen végzek másfajta munkákat is. Nyilván egy művészi közegben érzem leginkább otthon magam, de nagyon büszke vagyok, hogy a családommal a karantén ideje alatt a jászberényi tanyánkat átalakítottuk esküvői rendezvényhelyszínné. Ott falfestéstől kezdve a dekorációk elkészítésén át mindent megcsináltam. Dolgoztam már televíziós műsorvezetőként és szerkesztőként is. Szeretek új dolgokat tanulni és több lábon állni.
Eddig hol láthattak képernyőn a nézők?
Legutóbb a HBO Max-on mutatták be A besúgó sorozatot, amiben szerepeltem, illetve a Mesterember című pályaválasztással kapcsolatos műsort vezettem az M5-ön.
Volt már olyan szereped, ami nem volt neked szimpatikus, mégis eljátszottad?
Idővel megtanulok minden szerepet szeretni. Természetes, hogy néha, amikor elolvasok egy darabot, nem feltétlenül találom a kapcsolódási pontot a karakterrel, de erre való a próbafolyamat. Pontosabban arra, hogy megtaláld azt a tulajdonságot, ami miatt a szereped szerethetővé válik. Ha az illető a történetben negatív elemként van jelen, akkor is van benne valami, amivel szolgálja az igazat, a jót, akár azzal, hogy ellenpólust nyújt egy pozitív szereplőnek.
Enikőnél hogyan találtad meg ezt a kapcsolódást?
Öt éve forgattam Szentgyörgyi Bálinttal, a sorozat kreátorával a pilotban, amivel ő később pályázott a HBO-hoz. Akkor találkoztunk először, de a jó baráti és munkakapcsolat azóta is megmaradt. Enikő karakterét kicsit mintha nekem írta volna, könnyű is vele azonosulni, mivel én is egy hasonlóan pörgős lány vagyok, aki szereti a bulikat, a jó társaságot, egy közösségi lény, mint Enikő. Az sem utolsó, hogy igazán jó csapat állt össze a forgatásra, akikkel öröm volt együtt dolgozni.
A sorozat a Kádár-korszakban játszódik. Hogyan sikerült átvenned ennek az időszaknak az életérzését/stílusát?
Nagyon könnyű dolgunk volt, hiszen a jelmez- és díszlettervezők olyan világot varázsoltak körénk, amibe elég volt csak belehelyezni magunkat. Rengeteget segítettek nekünk. Az is sokat jelentett, hogy a szüleimtől már sok történetet hallottam arról, milyen volt a fiatalságuk, emellett interjúkat és könyveket is olvastam a témában. A történet nem játszódik olyan régen, hogy ne találjuk meg a közvetlen környezetünkben ma is azokat a dolgokat, amiket „itt hagyott” nekünk az a korszak.
Ha választanod kellene, ki lennél az eddigi szerepeid közül?
Nem szívesen emelek ki egy szerepet sem. Nem a szereplés az, amit igazán élvezek, hanem az előadás. Egy jó rendezésben a kis szerep is nagy öröm, ha érzed, hogy az előadás megszólal és közösségi élménnyé fokozódik. Lehet, hogy nagy szereped van, de ha ezt egy olyan produkcióban kapod meg, ahol nem érzed jól magad, nem tesz boldoggá. Nekem sokkal többet jelent az, hogy milyen közösségben dolgozok, milyen a próbafolyamat, milyen a rendezővel dolgozni, mint az, hogy az én egyéni feladatom mekkora.
Hogyan választod el a karaktereket a saját személyiségedtől?
Egy-egy hosszabb előadás után szükségem van egy kis időre, amíg elengedem azokat az érzéseket és energiákat, amik az előadás alatt bennem pulzálnak, talán ezt nevezhetnénk annak, hogy elválasztom magam a karaktertől. Természetesen minden történetből tanulok, és fejlődik az én személyiségem is, de azért az fura lenne, ha nem tudnám elválasztani a színpadi és a magánéletemet.
Színházban vagy filmekben/sorozatokban szerepelsz szívesebben?
Nem tudok választani. A színházat is szeretem, a Déryné társulat tagja vagyok már két éve. Járjuk az országot, különböző kis településeken lépünk fel, olyan helyekre viszünk előadásokat, ahol egyébként nincsen színház. Igen nagy hivatástudat kell ahhoz, hogy bírjuk energiával. Az egyik előnye a színháznak, hogy a nézőktől rengeteg pozitív visszajelzést kapunk közvetlenül az előadások alatt és után, míg a filmeknél nem olyan közvetlen velük a kapcsolat. A forgatási közeg nekem mindig nagyon sok adrenalint ad. Nem csak színészként érdekel a filmalkotás, hanem a velünk dolgozó kollégák munkái miatt is. A csapatmunka, az operatőröktől kezdve a kellékeseken át a beauty szekcióig az, ahogy a közös munkájuk hatására összeáll a film engem teljesen elvarázsol.
Min dolgozol mostanában?
Legutóbb Somossy Barbara vizsgafilmjében forgattam a nyár elején, ami egy betyárvilágban játszódó szerelmi történet. Nagyon élveztem, mivel ilyen típusú világban még nem játszottam. Szeretem ezt a vidéki életérzést, a lovakat, azokat a régi döngölt padlójú házakat. Megterhelő volt, hiszen mindent rövid idő alatt kellett felvenni, de ennek ellenére is felszabadító érzés volt lóháton járni a pusztában, mezítláb szaladni a patakparton vagy a füstös, poros csárdában táncolni.
(Erdélyi Bíborka)
