Drive Me, Baby! Nők a volán mögött

Kata és Zsuzsa – két nő, a Drive Me Babynői autós magazin megálmodói, akik nem csak szeretnek, de tudnak is vezetni!

A magazin rendhagyó módon egészíti ki az autók világát a női lapokban általában olvasható témákkal, ilyen például a divat, életmód, gasztronómia, programajánló, vagyis minden, ami „lendületet ad egy fantasztikus (autós) kalandhoz!”Színes, laza stílusú, így azok számára is érthető és szerethető, akik nincsenek otthona témában. Bauer Zsuzsa lapigazgató mesélt a kezdetekről és arról hogyan lehet az autókról másképp beszélni.

Mi adta az ötletet, hogy egy nőknek szóló autós magazint beindítsanak?

A kolleganőm, Szebeni Katalin, akivel együtt készítjük ezt a magazint, volt egy tesztvezetésen, ahol feltűnt neki, hogy csak férfiak vannak körülötte. Itt jött rá, hogy az összes autós újságíró férfi, nők nincsenek ezen a területen, pedig őket is ugyanúgy érdeklik az autók, ők is vezetnek, vagy vásárolnak autót. Az összes autós magazin azonban férfi nyelven íródik és nincs egy olyan orgánum, ami hozzánk, nőkhöz is szólna. Innen jött az ötlet, hogy ez a magazin egy hiánypótló dolog lehetne.

Hogyan kell női autós újságot írni? Mik azok a különbségek, amik első látásra feltűnhetnek, miben más a nyelvezete?

Katival a női magazinok világából jövünk, ahol nők a szerkesztők, tehát tudjuk, milyen egy női magazin nyelvezete, hogyan kell a nőkhöz szólni, milyen témák érdeklik őket. Mi az ilyen témákba illesztjük bele az autókat. Például az autóteszteket másképp csináljuk, tényleg női szemmel, hogy mennyire praktikus az adott autó egy egyedülálló nőnek, egy családanyának, hogy fér bele a gyerekülés, mekkora a csomagtartó stb. Annyira részletesen nem megyünk rá a műszaki adatokra, mint ahogy a többi autós magazin általában, de megadjuk a legfontosabb infókat.

Foglalkozunk még divattal – színekkel, dizájnnal, mert vannak olyam divatcégek, amik dolgoznak autómárkákkal is. Nagy hangsúlyt kap nálunk az utazás, de vannak gasztronómiai anyagaink is, helyet kap a lapban a technológia, a legújabb technikai vívmányok, és nem utolsó sorban a közösségi járműmegosztó szolgáltatások.

Ha már utazás, milyen különbségek vannak a férfiak és a nők vezetési stílusa között? Gyakori az a sztereotípia, hogy a nők rosszabb sofőrök. 

Erre mint magánember tudok válaszolni, kutatást nem végeztünk, de szerintem nincs különbség. Mindkét nemben vannak vagányabbak, meg akik óvatosabbak. Talán a nők picit óvatosabbak, a férfiak inkább nagyobb arányban mennek bele egy olyan szituációba, amibe egy nő nem. Viszont itt is érvényesül, hogy a nők egyszerre több dologra tudnak figyelni. De mondom, nem lehet általánosítani.

Vannak olyanok, akik először félve ülnek be a volán mögé, vagy akár ezt a szorongást később sem tudják leküzdeni. Van valami praktika ennek leküzdésére?

Ha valakinek ilyen félelme van, érdemes tudatosítani önmagában az okot; esetleg a bizonytalanság, az ismeretlen terep, vagy a többi közlekedőtől fél?

Ha sikerül letisztáznunk magunkban, mi váltja ki, már az egy jó lépés lehet afelé, hogy legyőzzük a félelmünket. Ha pedig bizonytalanok vagyunk, és úgy érezzük, nem elég az az óraszám, amit a jogsi megszerzéséhez veszünk, nyugodtan vegyünk pluszórákat, egyáltalán nem ciki. Illetve, ha valaki fél a forgalomba kimenni, érdemes először egy olyan terepet keresni, ahol nincsenek autók, és ott gyakorolni a fordulást, a megállást, a parkolást. Ha ez megvan, később már ki lehet menni kisebb forgalomba, idővel pedig egyre nagyobb és nagyobb forgalomban vezetni.

Viszont ha valaki még bizonytalan, nem ajánlott éjszaka, ködben, vagy esőben vezetnie.

Friss jogsisként kitehetjük a T-betűt (Tanuló vezető), ezzel jelezve a többi autós felé „Figyelj rám, még kezdő vagyok!”, és talán jobban elfogadja a többi közlekedő, hogy ha bizonytalanabbak vagyunk a forgalomban.

Összefoglalva: fontos a gyakorlás, tudatosítani magunkban a félelmeinket, és sose szabad feladni!

A forgalomban való magabiztosság kapcsán elérkeztünk a balesetbiztonság témájához. Úgy tudom, hogy ezzel is foglalkoznak a magazinban.

Igen, vannak ilyen témájú anyagaink is, hiszen nagyon fontos, hogy úgy vezessünk, hogy közben magunkra és a többi közlekedőre is vigyázunk, és betartjuk a közlekedési szabályokat. Ősszel kezdődik az együttműködésünk az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottsággal, ennek keretében még több praktikus tanáccsal és baleset-megelőzési tippel látjuk el olvasóinkat.

Most, hogy elkezdődött az iskola, megváltoztak az úton a viszonyok a nyárihoz képest. El kell fogadnunk, hogy megnőtt az utakon a forgalom, nagyobbak a dugók, de nem szabad türelmetlenkednünk, tolakodnunk, mert csak a baj van belőle. Sok gyerek jelenik meg szeptembertől az iskolák, óvodák környékén, buszmegállókban, így erre is figyelnünk kell, mivel bármikor elénk léphet egy gyerek.

Ezeken kívül kampányolunk még az ittas vezetés ellen, de ugyanígy a vezetés közbeni mobilozás veszélyeire is szeretnénk felhívni a figyelmet. Sajnos sokszor látom, hogy a piros lámpánál a mellettem ülő kocsiban nyomkodják a telefont, és amikor elindul a sor, még akkor sem teszi el a telefonját a vezető. Ezzel kapcsolatban volt valamilyen kutatás is, hogy a vezetés közbeni mobilozásnak ugyanolyan hatása van, mint az ittas vezetésnek, vagyis romlik tőle a reakcióidőnk, nem tudunk kellően figyelni, nem tudunk megfelelően reagálni, egyszóval nem tudjuk, mi történik körülöttünk, és már megvan a baj. Az ORFK-OBB-vel való együttműködés során az effajta balesetet okozó helyzeteket is be fogunk mutatni.

Aki diákként most kezd el vezetni tanulni, vagy még csak foglalkoztatja a gondolat, annak milyen tanácsot tudna adni?

Azt, hogy mindenképp csinálja meg, hiszen a mai világban egy nő nem létezhet – ha nem is saját – de autó nélkül. Hatalmas szabadságot ad, hogy oda megyünk, ahova szeretnénk, mobilisak vagyunk, és bármit, bármikor el tudunk intézni.

Nem szabad megijednie senkinek akkor sem, ha nem sikerül elsőre valamelyik vizsga, mert bárkivel előfordulhat, úgy is a gyakorlat számít, és bátran kérjen tanácsot mástól is. Ha pedig olyan oktató mellé kerül, aki nem szimpatikus neki, nyugodtan mondja, hogy másikat kér, nem kell mellette végigszenvednie azt a huszon-, harmincvalahány órát.

Tehát mindenképpen praktikus dolog megszerezni a jogosítványt, nem szabad kihagyni!

(Bihari Bernadett Luca, Végh János)