Kovács Miklós a Nemzet Művésze cím kitüntetettje, Kossuth-díjas kékfestő mester 75 éve kezdte meg a munkát apja műhelyében Tiszakécskén. Családja az 1870-es évek végétől foglalkozik a hagyományos kékfestés művészetével, egyik lánya pedig férjével együtt folytatta ezt az ipart. Anyagaiból számtalanszor rendeztek már kiállításokat, emellett nevéhez fűződik a kékfestő műhelyek gépeinek korszerűsítése is. A kékfestő mesterségről és napjainkban betöltött szerepéről beszélgettünk a mesterrel.
Mennyire volt egyértelmű, hogy az édesapja és nagyapja után Ön is kékfestő mester lesz?
Ez már születésem előtt eldöntetett, hogy én is kékfestő leszek. Természetesen gyermekkoromtól kezdve bevontak ebbe a munkába otthon. Van egy képem, olyan 4-5 éves lehetek rajta, akkor már az indigófestő keret mellett álltam, amivel akkor még egy magasságban voltam, de igazán pontos időpontot nem is tudok mondani, mikor kért meg legelőször édesapám, hogy segítsek a munkálatokban. A kezdetekben a tűzgyújtás, az üstsúrolás és a bele való víz hordása volt a feladatom, hiszen akármit csináltunk, mindenhez meleg víz kellett, aztán ez folyamatosan bővült annak fényében, hogy idősebb lettem és egyre több munkafolyamatot bízhattak rám.
Manapság a modern technológiák mellett mennyire szoktak még kézzel festett anyagokat készíteni?
Nem nagyon szoktunk már, mert csak a mintázás lehetséges kézzel. Én géppel készítem azt is, szélétől széléig egyformán mintázom meg az anyagot. Az idő múltával, ahogy a különböző szintetikus anyagok divatba jöttek, a hagyományos festékfélék nem mindig voltak alkalmasak a darabáruk festésére. A kézzel való festésnél a kész ruhákra gondolok, úgy, mint kötények, szoknyák blúzok stb., amelyeknek a teljes felületét volt szükséges átfesteni, ezeket sem festik kézzel nagyon régóta.
A mintázatok közül mennyire használnak hagyományos, valamint saját mintákat?
Nálunk a műhelyben van kb. ezer darab minta, amelyekből 5-10 mintát készítettem vagy én, vagy az édesapám vagy valamelyik felmenőm a több mint 75 év alatt. Tehát ezek több generációs minták, a nagyapámról, de még a nagybátyámról is maradt rám pár ezekből, ő Szentesen volt kékfestő, csak felmondta ezt a szakmát, így nem érdekelték a kékfestő kézi minták többé, így rám maradtak. A kékfestő minták közül is léteznek különböző célokra felhasználhatóak, de ezek nem gyakran fordulnak elő nálunk. Nekünk saját tulajdonunk, saját céljainkra alkalmas mintáink vannak.
Mit tapasztal, a modern ruhaipar mellett mennyire van igény ezekre a kékfestő textíliákra?
Nagyon mérsékelten sajnos. Inkább csak művelődési, művészeti célokra használják ezt az anyagot. A leggyakrabban 20 centi szélesen üresen hagyjuk az anyagot, kézzel oda nyomunk egy ún. díszítőcsíkot a mintákkal, ezt a típust pedig előszeretettel alkalmazzák óvodákban, vagy szépkorúak énekkarában, tánckarában egyenruhaként, de más célokra nem nagyon keresik már ezt a fajta anyagot.
(Szalai Bogi-Panulin Bogi)
