Ismét megérkezett az ősz, a változás időszaka. A meleg időjárást fokozatosan felváltja a hűvösebb idő, a pihenést pedig a munka és tanulás. Ha pedig a munkát említettük, akkor fontos kiemelnünk a szüreti időszakot, ami kemény munkával, az ókorig visszanyúló színes szokásokkal, hagyományokkal van övezve.
Az ókori Görögországban a szőlőszüretet szentnek tekintették és az év egyik legörömtelibb ünnepének számított. Hatalmas tisztelet övezte Dionüszoszt, a bor és mámor istenét. Ezt bizonyítja az is, hogy az ókorban a fiatal férfiak nőknek öltözve, kezükben szőlőfürtökkel, az athéni Dionüszosz-templomtól a faliros-i Athéné templomáig futva versenyeztek.
Ahogy sok minden mást is, a rómaiak a Dionüszosz-kultuszt is átvették a görögöktől. Dionüszosz római változata Bacchus volt, akiről úgy tartották, hogy borkereskedőből vált a bor istenévé. Bacchus tiszteletére bacchanáliának nevezett ünnepélyt tartottak, valamint egy hordófajtát is elneveztek róla.
Az ókorban a szüret munkával töltött része merőben más volt, mint a későbbi időkben, akkoriban a szőlő levét taposással nyerték ki, a présbe belépő embernek könnyű ruhát, fején kendőt kellett viselnie, a füle mögé bazsalikomlevelet tűzve, ezzel elnyomva a must kellemetlen szagát. A taposás végeztével hatalmas mulatságot rendeztek, hálát adva a bőséges termésért.
A szőlő szüretelésének nemcsak az ókoriak tulajdonítottak nagy jelentőséget, hanem a magyar nemzet számára is fontos időszaknak számít, ezt az is bizonyítja, hogy megannyi költeményben, többek között a Himnuszban is megjelenik a szőlőért, borért, szüretért érzett hála.
A szőlő betakarításának Magyarországon is nagy hagyományai vannak, melyek a világ modernizációja és a századok változása során fokozatosan átalakultak.
Már a 16-17. században is jókedv társult a szüreti időszakhoz, még a törvénykezés is szünetelt, viszont maga a szüreti bál, amit manapság mindenki a szüreti időszakkal társít, csak a 18-19. században terjedt el.
A szüreti bál napja felvonulással kezdődött, a reggeli órákban lovas szekereket díszítettek fel, amikkel később körbevonultak a településen és énekszóval hívogatták a lakosságot az esti bálba. A menetből nem maradhatott ki a már korábban említett Bacchus római istent ábrázoló, hordóra ültetett piros ruhás férfibábu.
Az esti bál a népviseletben lévő csőszlányok és csőszfiúk énekes bevonulásával vette kezdetét. Olyan ma is ismert népdalok is elhangzottak, mint az Ősszel érik babám…, a Badacsonyi szőlőhegyen vagy a Megérett a fehér szőlő. Ezután mindenki táncolt, mulatozott egészen éjfélig. Éjfélkor pedig a fiatal legények három szőlőből készült koszorúra kezdtek licitálni, amit majd később annak a lánynak adtak át, akihez udvaroltak. Úgy tartották, hogy aki a szüreti bálon nem talált magának párt, az örökre egyedül marad.
Ezeket a szokásokat ismerve ne csak úgy tekintsünk a szüretre, mint nehéz munkára, hanem mint egy olyan alkalomra, amikor lehetőségünk van szórakozni és hagyományainkat őrizni.
Ádám Tünde
