Néha nehéz elképzelni a történelmet, de amikor egy olyan város, mint Velence, annyi csodás látnivalót biztosít hozzá, könnyebben megy. Egy várost akkor ismersz meg a legjobban, ha sikerül belélegezned. Egy emlékezetes útnak következményei is vannak.
A túlturizmus sok országban probléma környezetszennyező hatása miatt, például kiemelendő a nagy idegenforgalom okozta óriási szeméttermelés. Az egyik példa erre Velence, ahonnan a turistaáradat folyamatosan szorítja ki a helyi lakosokat. A legtöbben csak egy napra érkeznek, ami a gazdaságnak sem segít és az ökológiai lábnyoma is nagy. 2024-től (először tesztfázisban) bevezetik az 5 eurós napijegyet, hogy a turistákat hosszabb távú tartózkodásra ösztönözzék, ami kevésbé terheli túl a várost a csúcsidőszakban.
A főszezonban például a Szent Márk tér szemeteseit félóránként kell kiüríteni. Az ingatlantulajdonosoknak jobban megéri lakásaikat panziókká alakítani, turisták számára, mint hosszútávra velencei lakosoknak vagy diákoknak kiadni, emellett egyre több hotel épül. Bár 2021-ben kitiltották a nagy utasszállító hajókat Velence történelmi központjából, a turistahajók továbbra is hozzájárulnak a város elárasztásához. Több hasonló helyzetben lévő országban is próbálkoznak különböző turisztikai szabályozásokkal. A Plitvicei-tavaknál olyan regisztrációs rendszert alkalmaznak, amivel egy látványossághoz meghatározott létszámú embert engednek be és a jegy órára pontosan megadja, mikor lehet belépni vele.
A turizmus egy kétélű fegyver, mert a negatív hatásokkal szemben a gazdaságnak jót tesz, a helyi lakosok gyakran ebből élnek meg, és az embereknek szükségük van az utazás adta lehetőségekre.
Velencében például akkor is érdemes megnézni a Peggy Guggenheim Collection-t, ha egyébként egy népszerű turista látványosság. Picasso, Dalí, Pollock, Max Ernst, Paul Klee, Joan Miró és Kandinszkij műveit láthatjuk egyben a múzeum névadójának, Peggy Guggenheimnek köszönhetően, akinek életrajzában foglalkozásként az áll, hogy társasági személyiség volt. A múzeum az ő egykori villájában van berendezve.
Aztán egy sétára, étterembe vagy kocsmába viszont a Cannaregio-ba érdemes menni, a szuvenírboltoktól és a turistáktól tömött helyektől távol. Ez a helyiek által lakott negyed, nappal csendes, estére élénkebbé válik.
Ha többet szeretnénk tudni a velencei gettó történetéről, ami szintén a Cannaregio-ban található, érdemes ellátogatni a Zsidó Múzeumba és a Zsinagógába. Itt van Tintoretto háza is, a Madonna dell’Orto templom mellett, ami a velencei gótika egyik lenyűgöző példája, a festő legszebb műveivel és a síremlékével.
A Cannaregio-tól északra, a San Michelle temetőszigeti kertek, különleges sírboltok atmoszférát teremtenek, ami megéri a kitérőt. A következő helyszín akár Torcello szigete is lehet, ahol elgondolkodhatunk rajta, mi lehetett itt, amikor a 6. század körül, az őslakosok ide menekültek a longobárdok elől és egy új központot hoztak létre, megépítve a bizánci stílusú Santa Maria Assunta katedrálist, ami máig hírnöke a múltnak.
Városnézésnél fontos, hogy néha csak sétáljunk az utcákon és nézzük a fejünk fölé kifeszített, száradó ruhákat.
Saád Anna
