Lanzarote, avagy a Vulkánok Szigete, a legészakibb, legkeletibb és az egyik legidősebb Kanári-sziget, amit már több, mint két éve a második otthonomnak hívhatok. A sziget bár első pillantásra kopárnak tűnhet, hihetetlenül sokoldalú és lenyűgöző hely közelebbről megtekintve. Ebben a cikkben ezen csodás oldalak egy részét mutatom be, múzeumoktól az óceánpartig.
A sziget különleges vizuális harmóniája és kulturális gazdagsága a helyi művész, César Manrique hagyatéka. Manrique a 60-as és 70-es évek folyamán átformálta a szigetet, és a sziget esztétikáját védő szabályokat vezetett be. Elsősorban, megakadályozta, hogy 2-3 emeletnél magasabb épületeket építsenek, és bevezette, hogy minden házat fehérre kell festeni kívül, részben a napfény és hőség elleni védelemért, részben a sziget egységes összképének érdekében. Emellett elrendelete, hogy ne legyenek plakátok és óriáshirdetések a szigeten, a villany- és telefonvezetékek nagy részét pedig a föld alá vezettette. Ezeken kívül sokat hozzáad a sziget értékéhez Manrique építészete, ami a természeti adottságokat kihasználva egyedi és elkápráztató látványosságokat hozott létre.
A Los Jameos del Agua volt a művész első ilyen létesítménye, és az egyik leggyönyörűbb is. A hely egy természetes vulkanikus barlang egy belső tóval. Manrique átformálta a bazaltkő barlangot és létrehozott egy 550 fős nézőterű előadótermet, ahol a mai napig koncerteket adnak. Emellett tervezett 3 különböző éttermet és egy úszómedencét, amely kizárólag a spanyol király számára van fenntartva. A tó pedig a kizárólagos élőhelye több fajnak, amelyek közül a legismertebb a Munidopsis polymorpha, a létesítmény névadója. Ez egy albínó és vak rákfaj, ami úgy tűnik, mintha világítana, a tóban lévő biolumineszcens algák miatt. A barlangon keresztül sétálva megérkezünk a múzeumba, ami bemutatja a sziget vulkanikus aktivitását a történelem során, kifejezettképpen a Jameos del Agua-barlang keletkezése. A múzeum emellett a sziget egyik szeizmikus mozgásokat mérő kutatóközpontja.
Manrique egyik legkülönlegesebb műve a Jardín de Cactus, avagy Kaktusz Kert, ahol mintegy 500 különböző kaktusz faj tekinthető meg, 5 kontinensről. Minden fajról tájékoztatók vannak kihelyezve a területen, így szabadon felfedezhetjük. A rendkívüli növényzeten kívül, megtekinthetjük Manrique szobrait és az általa tervezett éttermet, amely teljesen elvegyül a vulkanikus látképben.
Az egyik legmegragadóbb tulajdonsága a szigetnek a vulkanikus táj, főként a Timanfaya Nemzeti Park, és a látogatóközpont, amit szintén César Manrique tervezett, pont mint a parkot jelképező El Diablo (Az Ördög) szobrot. A terület az UNESCO védelme alatt áll 1993 óta, nagyjából 50 négyzetkilométeren terül el, a Timanfaya-vulkán körül, ami legutóbb 1824-ben tört ki, viszont a mai napig észlelhető kisebb vulkáni aktivitás. A park felügyelet nélkül nem bejárható, viszont a vezetett és buszos túrák rendkívül részletesen és érdekesen bemutatják a területet. A vöröses vulkáni talaj és a megdermedt lávafolyamok lenyűgöző látványt nyújtanak, és bemutatják a vulkáni pusztítások gyönyörű oldalát.
A természeti különlegességek nem állnak meg a vulkánoknál, hiszen páratlan strandok találhatóak szigeten. A Playa Papagayo az egyik személyes kedvencem. Bár sokakat eltántoríthat a köves, poros földút, amely a parthoz vezet, az elragadó látványért mindenképp megéri odamenni! Egy fehérhomokos, gyönyörű part a sziget déli részén, egy kristálytiszta, kékeszöld vizű öböllel. A mesébe illő, tükörsima víz tökéletes a búvárkodásra, főleg a rengeteg különféle halfajjal, amik a sziklák között laknak.
Egy másik lélegzetelállító látvány és élmény a Playa de Famara. A 6 kilométer hosszú, aranyhomokos partszakasz, óriási vulkanikus sziklákkal van körülölelve és a sziget egyik legvadabb része. Fürdésre ritkán alkalmas, a hihetetlen erős szél és hullámok miatt, viszont pont ezért a tökéletes hely az extrémsportokra. Famara egy földi mennyország a szörf szerelmeseinek, hiszen Európa egyik egyetlen partja, amely egész évben szörfölhető.
Lanzarote a szórakozásra is bőven nyújt lehetőséget. A főváros, Arrecife tele van élettel és nyüzsgéssel, a sétálóutcák boltjai és éttermei bevonzzák az embertömeget nap mint nap, de lehetőség adódik a helyi galériák és múzeumok felderítésére is. Estefele mindenképpen érdemes meglátogatni az El Charco negyedet, a város lagúnáját, ahol a vízpart tele van különféle éttermekkel és bárokkal.
