Franciaországot legtöbben Párizzsal és az Eiffel-toronnyal azonosítják, pedig ez az ország még rengeteg látnivalót tartogat. Ilyen például a Dél-Franciaországban, Montpellier közelében elhelyezkedő Aigues-Mortes városa, amely rózsaszín tengeréről ismert, de innen származik a híres camarguei só is.
Aigues-Mortes neve latin eredetű, jelentése „halott vizek” amely az aquae mortuae szókapcsolatból származik. A mindössze 8600 lakossal rendelkező város már önmagában is különleges, hiszen az élet ma is a középkori várfalakon belül zajlik. Lakóházak, éttermek, cukrászdák és szuvenírboltok várják a látogatókat. A hangulatos kis utcák üzleteiben szinte minden hagyományos francia termék megtalálható, legyen szó macaronról vagy akár a híres marseille-i szappanról. A város főtere mellett áll az Église Notre-Dame-des-Sablons d’Aigues-Mortes is. A gótikus stílusban épült 13. századi templom ma is működik és emléket állít egy jelentős történelmi eseménynek is. IX. (Szent) Lajos francia király két keresztes hadjáratát is innen indította. Az uralkodó a második hadjáratáról már nem tért vissza, hiszen 1270-ben, Tuniszban vérhas következtében életét vesztette.
A mesebeli várostól autóval néhány perc alatt megközelíthető a híres rózsaszín partszakasz (Les Salins du Midi). A víz különleges színét a benne található algafajta okozza, amely magas koncentrációjú sós vizekben él és a naptól való védekezés érdekében béta-karotint szintetizál. Mivel ez a jelenség a napsugárzással van összefüggésben, érdemes ennek megfelelően időpontot választani a látogatásra. Érdekesség, hogy a flamingók is ezzel az algafajtával táplálkoznak, ez magyarázza tollazatuk színét. Ezekkel a csodálatos madarakkal is találkozhatunk, ha Aigues-Mortes-ban járunk.
A nem mindennapi látványt nyújtó vidéket gyalog és biciklivel is be lehet járni, de jegyet válthatunk egy kisvonatra is, amely végigvisz a látványosságokon. A több mint egyórás út alatt megcsodálhatjuk rózsaszínben pompázó tengert, egy rövid kitérő keretében megmászhatunk egy sódombot és bepillantást nyerhetünk a sópárlás folyamatába is a sómúzeumban. A camarguei só előállítása igen hosszú folyamat. Különböző csatornákon és víztározókon vezetik keresztül a tengervizet, ami fokozatosan párolog, ezáltal sókoncentrációja egyre nő. A vizet egy sekélymedrű, mindössze 10-15 cm mély kristályosító medencébe terelik. Itt alakulnak ki a sóvirágok, amelyek betakarítása júliusban és augusztusban történik. A munkások kora hajnalban kilapátolják a sót, amit zsákokba csomagolnak. A késztermék különlegessége abból adódik, hogy jódozatlan, magas a magnéziumtartalma és jóval nagyobb szemcsékből áll, mint ahogy azt a többi fajtánál megszokhattuk. Az út végén vásárolhatunk is camarguei sót, ahogy sok más emléktárgyat is, többek között az elmaradhatatlan hűtőmágnest, hogy az élményből magunkkal is vihessünk valamit.
(Botos Mici)
