Július 31-én hivatalosan is megkezdődött a 2025-ös MCC Fesztivál. Harmadik éve állít standot a DUE a fesztivál nappali részén – ugyanis két buli zajlik ilyenkor: nappal Esztergom utcáit változatos civil szervezetek standjai, kiállításai és előadásai töltik meg. A DUE lelkes önkétesei, köztük jómagam, augusztus 2.-ig az EDU sétányon várjuk az érdeklődőket.
A sajtófesztivál tapasztalatai után nem volt meglepő, hogy itt is a szerencsekerék volt a legnépszerűbb. Sokféle nyereménnyel készültünk: DUE-s ajándékok, édességek és egyéb ajándékok hullottak azoknak az ölébe, akik megpróbálták szerencséjüket a keréken. A nagy meleg miatt a legnépszerűbb és legkívántabb ajándék a DUE-s kulacs és legyező voltak.
Örültünk annak, hogy jópáran ismerték a szervezetet és magazinunkat, a DUE Tallózót, célirányosan jöttek a standunkhoz, hogy találkozzanak velünk. Természetesen azok sem mentek el üres kézzel, akik még nem ismertek minket ezelőtt: szívesen meséltünk a magazinról, a táborról, a Nagy Diák Tesztekről, megválaszoltunk minden felmerülő kérdést.
Körbejártuk a környező standokat is: változatos kacatokkal lettünk gazdagabbak, illetve nagyon kedves és értékes szervezetek önkénteseit ismerhettük meg. A Magyar Honvédség sportszázadának sátra nincs messze a mienktől, teljes egyenruhába (Igen, hosszú ujjú egyenruhába.) öltözött katonákkkal lehet teljesíteni sportkihívásokat. A Mindset pszichológiánál érdekes kérdőíveket, teszteket töltöttünk ki, tárgyi és lelki ajándékokért. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány sátra bár messze van tőlünk, de a legkirívóbb ajándékot itt kaptuk: kolleginánk mától egy szobanövény büszke gazdája. A Keresztény Jogakadémián hosszan beszélgettünk a magyar történelemről.
Az este általam legjobban várt programja Korda György és Balázs Klári koncertje volt a Richter Színpadon. A páros immár harmadik éve lép fel az MCC színpadán, évről-évre parádés produkcióval örvendezteti meg az egybegyűlteket – ez idén sem volt másképp. Annak ellenére, hogy a koncert előtt megoszlottak a vélemények arról, hogy ilyen „retro” zenére bulizzunk, a produkció végén mindenki mosolyogva jött el. Sikerrel jártam a küldetésemben: újabb emberek szeretik Korda Gyuri bácsit, Balázs Klárit, és persze a Repteret.
A Richter Színpadon ezzel véget is értek a koncertek, így válaszút előtt álltunk: az MCC Aréna sátorba hajnalig tartó techno-buli volt hirdetve, míg valamivel odébb, a Suzuki Folk sátorban klasszikus magyar népzenészek húzták „kimerülésig” a talpalávalót. Meglepő módon sikerült meggyőznöm embereket, hogy ne a techno-bulit nézzük meg, így harmadmagammal látogattuk meg a Folk sátrat. Azt hiszem, hogy a fesztiválon sehol nem volt ilyen hangulat: a népzenétől mindenki jókedvre derült. Annyian szálltak be a mulatságba, hogy a sátorból lógott ki a táncház legvége. Amikor visszaballagtunk a kempingbe, már ott várt minket a másik csapat bulizó is, mivel nekik nem vált be annyira a techno-party, mint nekünk a néptáncház. Mindenki kibulizva, elégedetten hajtotta álomra a fejét sátrában.
Hacsek Anikó
