Megérkezett az első duplázó

Dolgok amiket vártunk és nem csalódtunk. Dolgok amiket nem vártunk, de nem is érdemeljük meg. Az, hogy melyik heti megjelenés melyik leírásra illik, döntse el mindenki maga, viszont talán ez volt a legjobb módja összefoglalni azokat az érzéseket, amik 43. heti release-ek váltottak ki belőlem. Egy kis elektro-popot kivéve a heti adat egy külön rap kiadás is lehetne, hiszen Joyner Lucas és Jack Harlow neve is az utóbbi kategóriába esik. Nézzük tehát részletesebben, mit tartogatott ez a hét:

Ty Dolla $ign – Featuring Ty Dolla $ign

Mi a legnagyobb előnye, ha konkrétan a pop -és rapszakma téged kér fel arra, hogy ugorj be egy-egy dalra? Nem más, minthogy ezeket a felkéréseket tudod viszonozni. Ez történt Ty Dolla $ign esetében, hiszen korábban, ha bárkinek egy jó feat kellett, csak szólt neki és egy olyan dal került az albumára, ami garantáltan növelte annak népszerűségét. A Featuring Ty Dolla $ign 25 dalt tartalmaz, ami számomra még mindig rengeteg, és egy kicsit vissza is vett a kezdeti lelkesedésemből, amikor megláttam, viszont a számok változatossága miatt egy teljesen élvezhető egy óra volt a meghallgatása. A kollaborátorok között szerepel Nicki Minaj, Kehlani, Kanye West, Roddy Rich, Post Malone és még sokan mások, akiknek köszönhetően mindenki garantáltan fog találni magának olyat dalt, ami tetszik neki.

Major Lazer – Music is the Weapon

A Music is the Weapon, eredeti nevén Laserism, a negyedik albuma a Major Lazernek. A lemez 2016-os bejelentése óta többször is halasztva lett, 2018-ban Diplo egy Complex-interjúban mondta el, hogy az album valószínűleg 2019-ben fog érkezni, a Major Lazer égisze alatt. A 2019-ből végül 2020 lett, viszont a sok tologatás után viszonzásképp egy egész kellemes darabot kaptunk. Véleményem szerint az Major Lazer már sosem fogja azt a hype-ot megkapni, amit a Peace Is The Mission albumukkal értek el, viszont a most érkezett dalok között is találunk egy két, már korábbi, vagy éppen potenciális slágert. Érdekesség, hogy a Khaliddal közös Trigger is felkerült a lemezre, annak ellenére, hogy korábban a Death Stranding névre hallgató videojátéknak volt az egyik betétzenéje. Mindenesetre a Music is the Weapon nem egy kiemelkedő album lett, viszont tagadhatatlanul megvannak benne a klasszikus Major Lazer vibeok, így egy kiváló darab lehet majd egy éjszakai sütögetéshez egy nyári estén.

Joyner Lucas – Evolution

Joyner Lucas lett az első előadó a cikksorozat történetében, akinek bekerült kettő albuma is az adott heti válogatásba. A sorozat első darabjában az ADHD volt, az e hetiben pedig az EVOLUTION az aktuális alany. A számomra kifejezetten vicces és valamilyen szinten aranyos, mégis sokatmondó borítóval érkezett album egy tizenhárom dalt tartalmazó lemez. Ezek között, – az ADHD-hez hasonlóan – megtalálunk pár skitet, valamint a szokásos introt is megkaptuk. A rapper 32. születésnapján, augusztus 17-én lett bejelentve, viszont az első dal csak szeptember másodikán érkezett meg. Az előadó – saját bevallása szerint – a készítés közben törekedett arra, hogy a lehető legkevésbé se legyen mainstream és egy olyan EP-t adjon ki a kezei közül, amiben az ő szemszögéből láthatjuk a világot. Szerintem sikerült is ezt elérni, ami nagyon jót is tett a lemeznek. Nincs egy-egy olyan dal, amit mindenki ismerni fog, hiszen jelen esetben a történet és a mögöttes tartalom sokkal fontosabb, minthogy a slágerlisták élére kerüljön az egyik track.

The Kid LAROI – SO DONE

Annak ellenére, hogy a múlt hónapban töltöttem be a 18. életévemet és kifejezetten fiatalnak titulál még a társadalom, kettő esetben mégis öregnek érzem magam és elgondolkozom, hogy elképzelhető, hogy tök sok dologgal már elkéstem. Az egyik, amikor látom, hogy nálam fiatalabb focisták a világ legjobb csapataiban rugdossák halomszámra a gólokat, a másik pedig The Kid LAROI esete. Egyszerűen a mai napig kénytelen vagyok felfogni, hogy ez a srác majdnem egy évvel fiatalabb nálam és ennek ellenére ilyen zenéket csinál. Eddig is kifejezetten szerettem LAROI zenéit, és figyelemmel kísérem a karrierét, mióta először hallottam róla, viszont a SO DONE szerintem túltett az eddigi összes számán. A videóklippben pedig a szemfülesek észrevehettek, egy Juice WRLD utalást, hiszen mind a SO DONE, mind a Robbery klippjében ugyan az a taxi szerepel, ráadásul ugyanazzal a sofőrrel. A hab a tortán pedig már csak az lenne, ha érkezne a dalhoz egy Juice feat is.

Jack Harlow – Tyler Herro

Komolyan, van bárki is, aki azt hitte, hogy Jack Harlow egy egyszámos sztár lesz? A louisville-i rapper miután bekerült a Freshman XXL 2020-as osztályába, megjelentette következő, és egyben a WHAT’S POPPIN utáni első szóló dalát. A Tyler Herro nem másról szól, mint magáról, Tyler Herroról, a Miami Heat NBA-s kosárlabdacsapatának egyik játékosáról, aki nem mellesleg Jack egyik barátja. Erős beat, a flow is elviszi magával az embert, az meg már csak plusz, hogy Harlow teljesen magáénak érzi a dalt.

(Lendvai Martin)

(Borítókép forrása: https://pitchfork.com/)