Van olyan elképzelés, miszerint bármi társállat, amit az ember tart. Ez az ember irányából közelíti meg a kérdést: ami a társállat élményt okozza, az társállat. Ilyen szempontból lehet, hogy valakinek az achát csiga, a szelídített farkas, vagy a botsáska okoz társállatélményt. Van egy szintén érdekes elképzelés, miszerint társállatnak csak a kutya és a macska számít – az indoklás szerint azért, mert róluk van a legtöbb irodalom, ezek a legismertebbek ebben a társállatfunkcióban. Dr. Pongrácz Péterrel, az ELTE TTK Etológia Tanszék kutatójával beszélgettünk a társállat fogalmáról egy nemrégiben készült kutatásuk kapcsán.
Mit nevez a szakirodalom társállatnak?
Legalább 3-4 féle megközelítés van arról, mit is hívunk annak. Az állat-ember interakciók sok esetben aszerint kerülnek vizsgálatra, hogy éppen milyen társállatról beszélünk. Azt szerintem bárki észlelheti, hogy egy társállatként nyilvántartott aranyhal, madárpók, macska, vagy kutya teljesen más „akciós potenciállal” rendelkezik az emberrel való interakciók tekintetében.
A vizsgálatuk során mire jutottak, mitől társállat a társállat?
Úgy határoznám meg, hogy az az állat, amely evolúciósan arra adaptálódott, hogy az ember közelségét elviselje, ne csak boldoguljon, hanem sikeres legyen. Továbbá az emberrel mindkét fél számára pozitív, örömszerző interakcióba tudjon lépni. Harmadrészt, szerintünk az is lényeges, hogy kényszer nélkül az emberrel maradjon, ne kelljen bezárni. Ez a keretrendszer.
Milyen állatok tartoznak ide?
Először is kizártuk a profit vagy erőforrás céljából tartott haszonállatokat. Persze, nem azt akarjuk mondani, hogy egy ló, juh vagy disznó nem lehet társállat, de jellemzően a populációik 99%-át fogyasztási vagy munkacélra tartjuk. Alapvetően úgy építettük fel ezt a tanulmányt, hogy három potenciális kategóriába soroltuk az ember által kedvtelésből tartott állatokat.
Az egyik csoport – viccesen mondva – az „élő és gyűjthető állatok”, amelyeknél semmi mást nem kívánunk meg, mint hogy életben maradjon a tartójánál. Képzeljünk el egy halat, vagy kígyót: ha szakszerűen tartjuk őket, jól érzik magukat, de nem várunk el tőlük interakciót, nem maradnának velünk, ha nem lennének bezárva, és nem szelektálódtak erre a feladatra.
A második kategóriánk az „interaktív kedvencek”, melyeknél alap kívánalom, hogy meglegyen a kellemes és valószínűleg az állat számára sem stresszes interakciójuk az emberrel. Viszont még ők sem szelektálódtak erre a szerepkörre evolúciósan, ez az interaktivitás abból adódik, hogy őket a szenzitív periódustól kezdve erre tanítják. Ilyen például a húsvéti kiscsibe esete – eredendően fél tőlünk, az együttélés, törődés során viszont szelíd lesz, de legtöbbször nem maradna velünk. Ez az interaktivitás egyetlen egyedre szól, nem beszélhetünk erre adaptált populációról. Ide szinte bármi besorolható, gyakorlatilag az összes domesztikált állatból lehet interaktív kedvenc.
A harmadik kategóriát hívhatjuk valódi társállatoknak, ahol megvan az interaktivitás, erre adaptálódott a populáció jelentős része, és velünk is maradnak. Ebbe jellemzően a kutya és a macska tartozik. Felvethető, hogy hova tartozik a szelídségre szelektált novoszibirszki farmróka? Itt olyan populációról beszélünk, amit mesterséges szelekcióval emberrel való barátságosságra szelektáltak sok tucatnyi generáción keresztül. Mivel roppant könnyen szocializálódnak, és nagyon szelídek maradnak, elképzelhető, hogy ezek az állatok beleillenének az igazi társállat kategóriába, de nincs sok információnk arról, hogy ők – mint társállatok – hogyan viselkednek. Azt lehet tudni, hogy a szelídróka-tartók is általában kennelben tartják az állataikat, szóval az emberrel maradás kérdéses dolog.
Az egyedi eseteket lehet társállatnak hívni ebből a megközelítésből? Mondjuk, ha van egy nagyon szelíd görény, ami a gazdájával marad, egy szelídségre szelektált tenyészetből származik és kétirányú jutalmazó interakcióba lép az emberrel, akkor ő társállat?
Természetesen! Fontos hangsúlyozni, hogy azok a kritériumok, amiket felvázolunk ebben a cikkben, nem arra szolgálnak, hogy innentől kezdve deklaráljuk, hogy csak a kutya és a macska társállat. Hanem azt deklaráljuk, hogy mi az a keretrendszer, amely szerint etológiailag el tudjuk helyezni a társállatokat, milyen feltételeknek kell megfelelnie az adott állatnak, hogy társállatnak bizonyuljon. Ha ezeket bármilyen állat teljesíti, akkor társállat.
(Lugosi Csenge Anna, Tétékás Nyúz, ELTE, Budapest)
