Az október 31-i takarékosság világnapja egy újabb jó alkalom arra, hogy beszéljünk az egyik legfontosabb és legnehezebb pénzügyi témáról. Balogh Lászlót, a Pénzügyminisztérium pénzügypolitikáért felelős helyettes államtitkárát kérdeztük a fenntarthatóságról és a takarékoskodásról.
Mióta létezik a takarékosság világnapja, és mi a célja?
A világnapot az 1924-es milánói nemzetközi takarékbank konferencia óta ünnepeljük. Ezt a konferenciát azért hívták össze alig néhány évvel az első világháború lezárását követően, hogy ösztönözzék az embereket a takarékoskodásra, valamint a beosztásra, azaz egy tudatos pénzügyi magatartás elsajátítására, amelyben nem szórják a pénzt feleslegesen, és nem fölösleges dolgokra költik. Ez lett később a világnap mottója is.
Mindennap halljuk a fogalmat, de nem biztos, hogy mindenki megfelelő jelentést tud társítani hozzá. Pontosan mit tesz takarékosnak lenni?
A takarékosság azt jelenti, hogy a rendelkezésemre álló pénzmennyiséget hogyan tudom optimálisan kezelni. Vagyis a meglévő és a jövőben rendelkezésemre álló pénzemet a céljaim, szükségleteim és vágyaim megvalósítására a lehető legjobb arányban tudjam felhasználni. Ehhez érdemes használni egy egyszerű pénzügyi tervezést, amikor kitűzünk bizonyos célokat, melyek rövid, illetve hosszabb távon is elérhetőek számunkra. Egyes célok rövidebb idő alatt is megvalósíthatóak (pl. egy laptop), másokhoz több év is kellhet (pl. lakásvásárláshoz).
Hova érdemes a megtakarításokat befektetni?
Nagyon fontos, hogyha sikerült valamennyit megtakarítanunk, akkor érdemes megőrizni, befektetni. Itt több lehetőség is van. Egyrészt érdemes olyan biztonságos befektetést választani, ami azért valamennyi hozamot is ad menet közben. Ne csak félretegyük a párna alá, hanem gyarapítsuk is az összegünket. Minél hosszabb távú a cél megvalósítása, annál hangsúlyosabb, hogy hova fektetjük be a pénzt ez idő alatt. Ötéves távon itt vannak például a magyar állampapírok, különösen a MÁP Plusz. Ez nem kockázatos – szemben a részvényekkel, melyekkel veszteséget is lehet szerezni. Állampapírnál garantált a tőkénk és a hozama is. Vannak a nagyon hosszú távú megtakarítási célok; mondjuk idős korunkra gyűjtünk, takarékoskodunk. Erre valók a nyugdíj-megtakarítások. Bár érthető módon egy fiatalnak nem ez lesz az elsődleges gondolata, de erről sem érdemes megfeledkezni.
Gondoljunk arra is, hogy hasznos, ha egy családnak vannak tartalékai konkrét célok nélkül is. A statisztikákból az derül ki, hogy 2010 óta szerencsére egyre több háztartásnak vannak legalább háromhavi jövedelmének megfelelő biztonsági tartalékai. Ezek nagyon jól jönnek a váratlan, kisebb-nagyobb kiadással járó esetekre, mint például, ha egy értékes háztartási eszköz tönkremegy, és cserélni kell, vagy meg kell javíttatni az elromlott autót, ha ne adj’ Isten, az egyik szülő váratlanul elveszíti a munkáját, vagy valaki tartósan beteg lesz a családban. Ezek a nem tervezett költségek, ami hirtelen komoly terhet jelent egy családnak. Ezek biztonsági tartalékok, takarékosság hiányában még nagyobb bajt okozhatnak.
Ezek voltak az elsődleges szempontok. Milyen más lehetőségei vannak a befektetőknek?
Áttételesen, de kapcsolódnak ehhez a témához a biztosítások. Sajnos előfordulhat, hogy vagyoni kár ér bennünket – például balesetet szenvedünk vagy leég a lakásunk. Ilyenkor azzal tudunk takarékoskodni, ha pénzt áldozunk a biztosításra, amit köthetünk személyekre, lakásra vagy közlekedési járművekre is. Lényegében ez is takarékoskodás hisz előre nem látható anyagi károktól, kiadásoktól óvjuk meg magunkat. Ezzel is a rendelkezésre álló pénzösszeget optimalizáltuk.
Gondolom, személyi preferenciáktól is függ, hogy ki hogyan tesz félre.
Az emberek egyéni céloknak megfelelően fognak optimálisan költeni is. Valaki autógyűjtő, emiatt neki azt is be kell kalkulálni, hogy arra is fog költeni, hogy a veterán gépkocsiját ápolja és versenyre vigye. Ezért teljesen egyéni, hogy kinek mi az optimális. Viszont az mindenkire igaz, hogy ha tudatosan végiggondoljuk, hogy mi a fontos, mi elengedhetetlen, és mi az, ami nem, azzal nagyon sok pénzt meg lehet spórolni.
A felmérések szerint hazánkban az állampolgárok egy jelentős része szeret a mának élni. Más szóval, ha hirtelen meglát valamit és van is rá pénze, akkor megvásárolja. Ezt nevezzük impulzív vásárlásnak, sok marketingfogás épül erre. Szerintem jó módszer értékesebb ipar- vagy divatcikkeknél, ha várunk legalább 24 órát, és ha még mindig szeretnénk megvenni azt az adott terméket vagy szolgáltatást, akkor valószínűbb, hogy érdemes beruházni rá.
Van nem pénzügyi része a takarékoskodásnak?
Igen, ami a fogyasztásunkra vonatkozik. Ne pazaroljunk, vagy legalábbis kerüljük el a hétköznapi életünkben és vásárlásaink során. A médiában sokszor mondják, hogy a világon előállított élelmiszerek egyharmada a kukában végzi. Magyarországon szerencsére ennyire nem rossz a helyzet, de ez a szám nálunk is 18-21 százalék között mozog. Ez szintén nagyon soknak számít. A megfontolt, tudatos fogyasztást a mindennapjaink részévé kellene tennünk. Valószínűleg, ha erre jobban oda tudnánk figyelni, akkor a világ fenntarthatóbb maradna, és kevesebb erőforrást aknáznánk ki idő előtt és a pénzkiadásunk is optimális lenne.
Ha valaki kamaszként szeretne besegíteni a családjának a takarékoskodásba, azt hogyan teheti meg? Mik lehetnek a feladatai egy tizenévesnek?
Általában az ilyen korú fiataloknak azt szokták mondani, hogy abban, ami a hétköznapi rutin részét képezi. Ilyen például, hogy ne folyjon fölöslegesen a csap, nem kell égni minden lámpának, nem kell állandón fűteni vagy túlfűteni a lakásban. Ezekkel az energiaszámlán sokat lehet spórolni.
Abban is sokat tud segíteni, ha megbeszéli a családdal, hogy tízóraira vagy uzsonnára milyen ételt vigyen, hogy megegye, és ne pazarlóan kidobja, mert nem szereti. Ugyanide tartozik, hogy ha a menzán esetleg nem jó minőségű az étel, amit adnak, a gyerek nem eszi meg. Ilyenkor meg kell beszélni a szülőkkel, hogy fölöslegesen ne fizessék be az ebédpénzt, ha úgyis máshol veszi meg a gyermek a szükséges ételt, mert ez duplán kifizetett költség – azaz kidobott pénz. Persze az is hasznos, ha az okosanapenzzel.hu honlapunkon található „Zseton (be)osztó” diák zsebpénz kalkulátort használják, mert azzal valóban könnyű takarékos és tudatos magatartást elsajátítani.
Vagy amikor tervezik a családi költségeket, egy-egy konkrét kiadást akár, abba vonják be a szülők a gyerekeket is. Így egyrészt látja, tanulja, hogyan tervezzük a családi büdzsét, látja, hogy melyek a prioritások, mire muszáj költeni, mennyi marad. Érteni fogja, hogy valamire miért nincs, átlátja, mi miért történik, a saját céljait, igényeit is ésszerűbben tudja megtervezni, és megkezdheti a maga takarékoskodását is.
Szerintem ezekben tudnak segíteni a fiatalok. A lényeg, hogy a gyermeket érdemes bevonni a családi kupaktanácsba!
(Hegyi Vivien, Németh Máté)
