Pikali Gerda Jászai Mari-díjas színésznő pályája a színház, a szinkron, a mozi és a televízió világán ível át, sokoldalú szerepeivel és jellegzetes hangjával vált mindenki által ismert színművésszé. Munkásságát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen alapozta meg, azóta pedig számos színházi-, filmes- és sorozatszerep, valamint ikonikus szinkronalakítás fűződik a nevéhez. Most mesél pályájának meghatározó állomásairól, szerepeiről és a színészethez való viszonyáról.
Több színház társulatában játszol. Mit ad számodra ez a sokszínűség, milyen hatással van a változatosság a színészi játékodra?
Akárhol vagyok, ugyanaz az ember maradok, de minden közeg és minden kolléga hat rám. Mindig tanulok valami újat attól a csapattól, akikkel éppen együtt dolgozom. Van, ahol könnyedebb vígjátékokat játszunk, és bár alapvetően drámai alkatnak tartom magam, a humort is nagyon szeretem és rengeteget tanulom a kollégáimtól. A József Attila Színház az anyaszínházam, mellette a Fórum Színházban, az Újszínházban, a Hangjegy Színházban és a Körúti Színházban is játszom – utóbbinak alapító tagja is vagyok –, így sokféle közegben dolgozhatok, sok kollégával találkozom, és igyekszem mindenkitől tanulni valamit. Ez a fajta sokszínűség nekem nagyon sokat ad, és kifejezetten jól érzem magam a színházi közegben, ami tulajdonképpen a második otthonom – sőt, néha az első is, hiszen rengeteg időt töltünk ott. Azt érzem, hogy a pályámon jelenleg nagyon boldog és kiegyensúlyozott vagyok, mert minden részét szeretem annak, amit csinálok, nincs olyan, amit ne élveznék.
Melyik színházi szerepek állnak a legközelebb a szívedhez?
Az összetett drámai szerepek vonzanak, amiknek íve van, és akár három órán keresztül is végig kell vinni őket. Ilyenek számomra a női sorsokat bemutató drámák, amikben egyedül járnak végig egy hosszú utat, és közben rengeteg akadályon kell keresztülmenniük. A hétköznapi életben is sokszor hasonló küzdelmekkel találkozik egy nő, csak más formában.
Az első musical szereped a József Attila Színházban a Vértestvérek című világhírű Broadway darab volt, amiben a főszerepet, Mrs. Johnstone-t, az ikreket nevelő anyát alakítottad nagy sikerrel. Felidéznéd, mit jelentett számodra ez a szerep, és miért volt ennyire meghatározó?
Prózistaként nagy kihívás volt. Maga a darab is gyönyörű, a történet egy kilencgyermekes anya életét és küzdelmét mutatja be. Ez az anyaszerep a színpadon kívül is megmaradt, a mai napig sokan hívnak mamának a partnereim közül, akikkel a darabban játszottam. Ez a szerep nagyon meghatározó volt lelkileg és színészileg is, egy igazi mérföldkő volt az életemben. Azóta, szárnyakra kaptam az éneklés terén. A musical mellett ez egy drámai szerep volt, ami számomra különösen fontos, mert alapvetően a tartalmasabb, mélyebb történetek állnak hozzám közel, ezek tesznek boldoggá a színpadon.
Sokan a Jóban rosszban napi sorozat Nagy Gabriella rendőr századosaként is ismerhetnek. Milyen hatással volt rád ez a szerep, és miben változtatta meg a pályádat?
Nagyon élvezem a filmezést is, mert a napi forgatások arra tanítják meg az embert, hogy nagyon rövid idő alatt is meg kell tudni csinálni egy jelenetet, tehát teljes mértékben felkészültnek kell lenni. A forgatások alatt sokat tanultam a médiáról is, a sorozatban eltöltött hét évem ebből a szempontból nagyon meghatározó és tanító időszak volt számomra, sok barátra is szert tettem. Ráadásul gyerekkori álmom is volt, hogy egyszer nyomozó legyek, amit itt kiélvezhettem. A színészetben ezt is különösen szeretem, hogy nagyon sokféle szerep és bennem lévő vágy visszaköszön, amit el tudok játszani. Így ebből a szempontból teljesnek és boldognak érzem az életemet, mert nincs bennem olyan érzés, hogy bármi is hiányozna.
Több mint 400 filmben, 45 sorozatban, illetve 37 animációs filmben szinkronizáltál már. A szerepeid közül emeld ki azt, ami valamilyen szempontból különleges, érdekes vagy meghatározó volt számodra!
Az egyik ilyen az NCIS – Tengerészeti Helyszínelők amerikai televíziós sorozat volt, ahol Ziva David karakterét szinkronizáltam. A sorozat hosszabb ideig volt az életem része, mert legalább tíz évadban szerepet kaptam. Az Avatar pedig szinte megkerülhetetlen élmény volt számomra: az a csoda, amit James Cameron megteremtett, és amelynek a folytatásaiban is részt vehettem, különleges és nagy kihívást jelentő munka volt számomra.
A Duna TV csatornájának is a hangja vagy. Mesélj erről a munkáról!
A csatornának már egy jó ideje, 2015 óta vagyok a hangja. Nagyon szeretem a munka változatosságát és izgalmát. Folyamatos készenléti állapotot igényel, hiszen bármikor jöhet műsorváltozás vagy új anyag, amit rövid időn belül fel kell mondani. Gyakran előfordul, hogy hirtelen kell felvételt küldeni, ilyenkor akár két jelenet között, a színpadról lejőve is megoldom, mert fontos számomra ez a munka. Bár kapok instrukciókat, mégis nagy bizalmat jelent, hogy rám van bízva az anyag, és idővel sikerült kialakítanom egy saját stílust, ami az arculat meghatározó részévé vált. Ennyi év után is még mindig nagyon várom az új feladatokat, egy nagyon jó kihívásnak tartom a munkát. Egyfajta közösségként tekintek rájuk, nagyon jó velük együtt dolgozni, és úgy érzem, igazán jól működünk együtt. Már több mint tíz éve vagyok a csatorna hangja, ez ma már ritka állandóság. Éppen ezért különösen értékesnek tartom, és ameddig lehetőségem van rá, addig ez folyamatos örömöt jelent számomra.
Blaha Lujza színésznőhöz vérszerinti rokoni szálak fűznek. Hogyan derült ki ez a kapcsolat, és mit jelent ez számodra színésznőként?
Már a harmadik évemet jártam a színművészetin, amikor egy családi beszélgetés során a nagymamám megemlítette, hogy van egy ilyen különleges rokoni szál a családban. Őszintén szólva nem tulajdonítottam neki akkor nagy jelentőséget, és azóta is inkább arra törekszem, hogy a saját utamat járjam. Számomra fontos, hogy önállóan építsem fel és találjam meg magam a szerepeimen keresztül. Természetesen megtisztelő ez a kapcsolat, és jó érzés tudni, hogy valahol egy ilyen örökség is része az életemnek, ugyanakkor egy kicsit zavarba ejtő is. Igyekszem nem hagyni, hogy ez befolyásoljon, inkább arra gondolok, hogy remélem egyszer büszke lesz rám.
Mit gondolsz, mi a színészet valódi feladata ma?
Közvetíteni valami jót, elgondolkodtatót és értéket – személyre szabottan, hiszen mindenkinek más és más gondolat jut el belőle. A színház arra is jó, hogy kikapcsol mindenkit egy picit. Most azt tapasztaljuk, hogy inkább a vígjátékokra van nagyobb kereslet, mert azok a vidámságukkal rántják ki az embereket a hétköznapokból, és repítik el őket ezáltal egy másik világba.
