Horváth Balázs szegedi gimnazista igazán sokoldalú egyéniség. Ha barátait kérnénk meg, hogy mutassák be, valószínűleg mindenki Balázs zongorázás és a korosztályában nem annyira népszerűnek számító, jazz iránti szeretetével kezdené. Ezután a fényképezéssel, a tenisszel és az asztalitenisszel folytatódna a sor, de beszélgetésünkben most a zenére fókuszáltunk.
Balázs kilenc éves korában kezdett el zongorázni tanulni. Vajon egy ilyen korú gyerek mi alapján dönt úgy, hogy el szeretne kezdeni zenélni? Saját elmondása szerint jazz-zongorista nagybátyja inspirálta. „Nagyon megfogott az, hogy ő csak leül a zongorához és eljátszik egy nagyon király jazz szólót.” Igaz, a nagybátyja inspirálta a zenélés megkezdésére, de Balázs eredetileg nem is ezzel a hangszerrel szimpatizált. „Ez egy igazán vicces történet, mivel én eredetileg hegedülni szerettem volna, nem pedig zongorázni. De anyukám kijelentette, hogy nem szeretné, ha hegedülnék, mert ő nem fogja három éven keresztül azt hallgatni, hogyan próbálok egy tiszta hangot úgy előállítani, hogy az nem nyikorog. Emiatt azt mondta, hogy inkább legyen a zongora, én pedig belementem.”
Balázsnak igen jó versenyeredményei vannak, annak ellenére, hogy jelenleg úgy érzi, nem ezzel szeretne foglalkozni hosszú távon. Az elmúlt másfél évből érdemes megemlíteni a X. Országos Továbbképzős Versenyt, ahol első helyezést ért el a II. szóló kategóriában, a XII. Országos Zongora Négykezes és Kétzongorás Versenyt, ahol partnerével elnyerték az I. díjat és a Zenevarázslat Nemzetközi Négykezes Zongoraverseny és Zongorafesztivált, ahol a társával a 4. korcsoport „Arany” minősítésében részesültek.Kedvenc darabjai, már ha előadásról van szó, a romantika korszakából és a huszadik századból származnak. „A romantikát azért szeretem nagyon játszani, mert ott lehet igazán kiteljesedni érzelmileg. A barokkban és a klasszikában nagyon le van korlátozva mit és hogyan csináld. Ennek is megvan a maga szépsége. Viszont a romantikában sokkal jobban megmutathatod az érzelmeket és sokkal színesebben adhatod elő. A huszadik század pedig azért lett a kedvencem, mert már szinte nincsenek szabályok, és azt csinálsz, amit akarsz. Olyan extravagáns zenéket is lehet írni, amelyek fantasztikusak, de még sincsenek megtartva a szabályok, mint például egy klasszikus szimfóniában. Valamint a huszadik század csodája a filmzene, és az is nagyon fontos számomra.”
Mint sok fiatal, ha a kedvenc könyvéről vagy előadójáról kérdezzük, Balázs sem tud egy embert konkrétan kiemelni a zeneszerzők közül. „Chopin az egyik kedvenc zeneszerzőm és zongoristám, de az orosz romantikából nagyon szeretem Rahmanyinovot és Szkrjabint is. Illetve Debussyt és Ravelt a huszadik századból.”
Balázs komolyzene és jazz iránti szeretete a zenehallgatási szokásain is meglátszik. Manapság már sokkal több, a „korosztályának megfelelő” zenét hallgat, mint pár évvel ezelőtt. „Hallgatok például Krúbit és Carson Comát. Egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj felvenni a lépést a jelenkorral zeneileg, különben nem tudtam volna másokkal a zenéről beszélgetni.” Bár a lejátszási listájából kezd kikopni a komolyzene, gyakorlások alkalmával mindig örömét leli benne.
Nagy Noémi
