A 19 éves Major Benedek egy rendkívül sokoldalú személyiség; imád utazni,
középiskolás korában színjátszókörös volt, valamint nemrég fejezte be első könyvét, amit ki is szeretne adatni. De mindemellett szívesen járja a természetet és nem mindennapi tudással rendelkezik Magyarország madárvilágáról.
Hogy mindez hogyan kezdődött, arra még maga se tudja a választ. Már nagyon kicsi kora óta érdekelte a természet, és azon belül is főleg az állatok világa. Vidéken, azon belül is Abán felnőve lehetősége volt például a mezőkön sétálva őzeket, fácánokat karnyújtási távolságból megfigyelni vagy gyönyörködni a házuk felett elrepülő vadludak ezreiben.
A madarak iránti szeretetében szerinte egészen biztosan közrejátszott a főleg a dinnyési
Fertőn történő sok madárgyűrűzés, amire a szülei elvitték, és hogy a családban több papagájt is tartottak. Emellett Benedek egyik ismerősük hatására több madarász táborban is járt, amik elmondása szerint “hatalmas élmények voltak, kiléptem a komfortzónámból és sokat tanultam az idősebb, tapasztaltabb madarászoktól”. A táborok nomád körülmények között zajlottak, vagy a korábban már említett dinnyési Fertőn, vagy Fejér megye déli részén, néha vándortábor szerűen. Itt találkozhatott először testközelből védett madárfajokkal, például kuvikokkal, gyurgyalagokkal, nagy kócsagokkal, szalakótákkal, de számára az is felejthetetlen volt, amikor segédkezhetett egy teljes füleskuvik fészekalj meggyűrűzésében. “Volt a kezemben jégmadár, füsti fecske, kékbegy, guvat, és törpegém is, hogy csak a főbb fajtákat említsem. Az egyik legemlékezetesebb élményem azt hiszem a gémek gyűrűzése volt. Csónakkal beeveztünk a Fertőre, a nádasba, és nekünk kellett tartani a kifejlett, hatalmas nagykócsagokat, meg a gémfiókákat a kezünkben, amíg a táborvezetők megjelölték őket.”
Ezeken kívül madármegfigyeléseken is járt és jár a mai napig. Kérdésemre, hogy ezek
hogyan zajlanak, a következő választ adta: “A madarak alkonyatkor, vagy hajnalban a
legaktívabbak, így a megfigyelésre is ezek a legjobb időpontok. Nem árt, ha van az embernél távcső, vagy madárhatározó, illetve egy szakképzett vezető, aki a legjobb megfigyelő helyeket ismeri, másrészt pedig sokat tud az adott madárcsoportról. Én személy szerint jobban szeretem, amikor nincs túl sok ember, mivel ilyenkor kisebb zajt csapunk és több madarat lehet megfigyelni. Van egy ezeréves zsebhatározóm a madarakról, az többnyire nálam van az ilyen alkalmakon.”
A tapasztalatok mellett persze Benedek rengeteget olvas a témában. Egyik kedvenc írója
Schmidt Egon, aki rengeteg utazott a világ minden táján, és Benedek szerint úgy ad átfogó
leírást a novelláiban az adott vidékről, hogy szinte úgy érzi az olvasó, mintha jelen lenne,
legyen ez a svájci Alpok vagy a Hortobágy pusztái. Emellett könnyed, érthető módon ad át
rengeteg tudást mind Magyarország, mind a Kárpát-medence madarairól, és egyéb állatairól.
Noha tudása a témában nem mondható mindennapinak, mégis úgy döntött, a másik két nagy “szerelmével” a történelemmel és a nyelvekkel szeretne tovább menni, mint történelem-angol szakos tanár, amire tanárai és a családjában lévő pedagógusok inspirálták.
Bálint Boglárka
