A szurkolás és a meccsre járás szavak hallatán a legtöbben a focira asszociálnak, pedig nemcsak a futballmeccsek világa létezik. A vízilabda Magyarország egyik legsikeresebb sportága, amelyben tengerpart nélkül is világszínvonalú eredményeket érünk el. Az egyik meghatározó hazai csapat a Vasas, amelynek színeiben Hegedűs Ákos is hosszú éveken keresztül játszott. A fiatal sportoló több kupagyőzelemmel és dobogós helyezéssel büszkélkedhet, azonban az élete nem csak a medence körül forog.
Mióta vízilabdázol?
10 éves korom óta, de előtte több sportot is kipróbáltam. Mindig is a vízilabda volt a kedvencem.
Milyen más sportokat próbáltál ki?
Fociztam, viszont abban nem voltam a legjobb, illetve kempóztam, ami egy küzdősport. Kézilabdáztam is, és úsztam, hogy felkészüljek a vízilabdaedzésekre. Ezeket a sportokat azonban még 10 éves korom előtt űztem, tehát akkor még elég fiatal voltam.
Miért pont ez a sport lett a szíved csücske?
Egész életemben vízilabdázó szerettem volna lenni, viszont van egy jó történetem arról, hogy a szüleim mit gondoltak erről. Édesapám és édesanyám is nagy vízilabdarajongók voltak. A történet pedig az, hogy 2004-ben, amikor megszülettem, pár nappal később a magyar férfi vízilabda-válogatott olimpiai bajnok lett Athénban. Erről van egy felvétel, amelyen az egész család a nappaliban ülve nézi a döntőt, és ekkor eldöntötték, hogy vízilabdázó leszek. Ezután már csak haladtam a saját utamon, és egyre jobban megszerettem ezt a sportot.
Melyik csapatban játszol?
A Vasasban játszottam 10 éven keresztül, viszont most már inkább kisebb csapatokban játszom. Ennek az is az oka, hogy nemrég végeztem az egyetemen, illetve egy saját vállalkozásba is belekezdtem.
Milyen eredményeket értél el? Melyekre vagy a legbüszkébb?
Kétszer nyertem Horváth-kupát és erre nagyon büszke vagyok. Az egyik alkalommal a legjobb kapusnak járó díjat is sikerült elhoznom, illetve Magyar Kupa-bronzérmesek is voltunk. A felnőttcsapattal pedig az országos bajnokságban harmadik helyezést értünk el.
Van-e példaképed?
Igen, már régóta felnézek Cristiano Ronaldóra. Ő olyan sikereket ért el az életben, amilyenekre én is vágytam és vágyom, és szerintem nagyon tehetséges ember.
Mennyi időd volt az egyetem mellett a vízilabdára?
Az egyetem mellett jóval kevesebb ideje van az embernek, viszont ha valaki nagyon szereti, akkor ez nem jelenthet számára terhet. Nekem sem volt az, hiszen úgy fogtam fel, hogy élvezetből csinálom, és ez volt a kikapcsolódásom az egyetem után. Viszont most, hogy már nem járok egyetemre, még kevesebb időm van, mivel a saját vállalkozásomat is építem.
Milyen vállalkozásba kezdtél bele?
Tartalomgyártással foglalkozom, amibe az egyetem befejezése után vágtam bele komolyabban. Azért vágtam bele, mert a vízilabda után több cég videójában is szerepeltem, ilyen például a Burger King és most a Haribo is. Más szóval modellkedem ezeknek a cégeknek. Az egyetem mellett ebből éltem, ezért lett ez a vállalkozásom. Ezt szeretném csinálni, viszont nem a szereplés részét, hanem a háttérmunkát: én írom a forgatókönyvet, megvágom a videókat, megszervezem a forgatásokat és a fotózásokat.
Mennyire szereted ezt csinálni?
Kifejezetten élvezem és szeretem ezt csinálni. Mind a szereplés részét, mind pedig a vágói és szervezői munkát. Nagyon hálás voltam, és vagyok is azért, hogy ezt csinálhatom. A nehézség annyi, hogy mivel én szervezek mindent, egy kicsivel stresszesebb ez a munka, de ez sem ijeszt meg.
Mennyire támogatnak téged ebben a munkában a családod és a barátaid?
A családom abszolút támogat benne. Mindig, amikor csak tudják, lájkolják és továbbosztják a tartalmaimat. Büszkék arra, hogy azt dolgozom, amit én szeretnék, és én is nagyon büszke vagyok arra, hogy a családom mindenkinek, akinek csak tudja, elküldi és megmutatja a videóimat.
A barátaimmal való kapcsolatom kicsit más. A közeli baráti köröm mindenben mellettem áll és támogat. A távolabbi barátaim miatt viszont eleinte féltem belevágni ebbe. Volt bennem egyfajta nyomás, hogy ez ciki, hogy vízilabdázóként ilyenekben szerepelek. Az első gondolatom az volt, hogy vajon mit gondolhatnak mások. Ezt egy idő után szerencsére sikerült leküzdenem, és ma már egyáltalán nem gondolom úgy, hogy ez bármilyen módon is ciki lenne. Jó érzés most már egy olyan közegben lenni, ahol mindenki támogat.
Ugyanakkor voltak olyan megbízások, amelyekre a szüleim például azt mondták, hogy ne vállaljam el. Örültem, hogy elmondták a véleményüket, és hallgattam rájuk.
Szerepeltél a Kiképzés című televíziós műsorban. Hogyan történt, illetve milyen élmény volt?
Úgy történt, hogy több álláshirdető csoportban is benne voltam, ahol a cégek forgatásokra kerestek embereket. Valószínűleg így találtak rám. A TV2 castingcsapata keresett meg azzal, hogy lenne egy szereplési lehetőség. Nagy álmom volt, hogy szerepelhessek az Exatlonban, és mivel ez is egy hasonló, sportos műsor volt, elfogadtam a felkérést. Végül azonban kiderült, hogy nem is volt annyira hasonló.
Háromfordulós castingon, illetve egy katonai felmérésen kellett részt vennem, ezután kerültünk be a legjobb 48, majd a legjobb 24 közé. Nekem ez volt az első televíziós szereplésem. Az elején kicsit zavarban voltam, mivel ez más, mint egy videót felvenni a kamera előtt. Nem szerettem volna semmit elrontani, és semmilyen konfliktusba keveredni. Próbáltam önmagamat adni, de közben egy kicsit vissza is fogni magam.
A forgatás éppen a 20. születésnapomra esett. Reggel már egy kemény edzéssel indítottunk, majd következtek az erőnléti feladatok, délután pedig a tényleges versenyzés. Erre a születésnapra úgy tekintek vissza, hogy nem is tölthettem volna máshol. Összességében nagyon jól éreztem magam a műsorban, és örülök, hogy új embereket ismerhettem meg.
