„Még mindig kevesen vagyunk, akik dörömbölnének a válogatott kapujában, remélem, hogy ez a jövőben megváltozik. Több tehetségre, fiatalokra van szükségünk, akik már rólam ráncigálják le a mezt” – nyilatkozta Szalai Ádám, a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya, a Lengyelország ellen aratott 2-1-es győzelmet követően. A centernek igaza van: bár egyre több azoknak a magyar tehetségeknek a száma, akik az európai elit és annak környékén pallérozódnak, még nincsenek elegen. Utánajártunk a korosztályos válogatottak teljesítményeinek, valamint a magyar utánpótlás-rendszernek, hogy tisztázzuk az ezt övező képet.
Korosztályos válogatottak
Ha a hazai utánpótlás-válogatottakra gondolunk, akkor egyértelműen a 2009-es U20-as világbajnokság volt a legmaradandóbb magyar szempontból: harmadikak lettünk Egyiptomban. Az akkori csapat magja hiába futott be sikeres, esetleg kevésbé sikeres külföldi pályafutást, többen pedig az NB I-ben váltak meghatározó játékosokká, nem valósult meg egy hosszútávú építkezés az A-válogatottnál erre a generációra.
2017-ig kellett várnunk egy újabb nagy dobásra, akkor az U17-es nemzeti tizenegyünk az Európa-bajnokságon csoportja élén végzett. 2019-ben újfent remek évet tudhatott magáénak ez a korosztály; a májusi U17-es Eb-n – megint elsőként továbbjutva a csoportból – egészen a negyeddöntőig meneteltek, ott a spanyolok ütötték ki őket. Az októberi vb-n sajnos már nem sikerült ezt megismételni, a csoportkör volt a végállomás.
Nagy érdeklődés övezte a 2021-es U21-es Európa-bajnokságot, mivel a magyar válogatott rendezőként ott volt a csoportkörben – és végül simán kiesett. Ezt a korosztályos válogatottat megannyi kritika érte, ahogyan a szövetségi edzőt, Gera Zoltánt is.
A felnőttválogatott esetében is evidens, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban a legnagyobb futballnemzetekkel. Ez a ’90-es évektől kezdve hatványozottan így van – az utánpótlásban csakugyan.
Bár minden generációnak megvoltak a maga tehetségei, nem akadt olyan, amely át tudott volna ívelni egy fényes korszakot a meggypiros mezben a felnőtteknél. Vajon az új rendszer segíthet ebben, valamint abban, hogy újfent legyen versenyképes u-válogatottunk?
Új képzési rendszer
2021 nyarán a Magyar Labdarúgó Szövetség elindította az új képzési rendszerét nemzetközi mintára alapozva. Ennek lényege: „a gyermekek, játékosok az ország bármely területéről megtalálhassák útjukat az óvodától az iskolán át, akár a legkisebb sportegyesületből indulva az akadémiai szintig” – fogalmaz a MLSZ. A rendszert egy piramisban foglalta össze a szövetség, amelynek legalján az amatőr sportszervezetek találhatóak. Megyénként három-négy Körzetközpont szolgál továbblépésként a több mint 1400 amatőr csapat tehetségeinek. Harmadik szekcióként jön a 28 Tehetségközpont, innen kerülnek feljebb a legnagyobb ígéretek a piramis tetejére, méghozzá a Kiemelt Akadémiákba. Itt már a profi labdarúgásra hivatottak felkészíteni a reménységeket.
Az MLSZ 2020-ban kinevezett sportigazgatója, Barczi Róbert elmondta, milyen felfogást várnak el minden egyesülettől annak érdekében, hogy az új utánpótlás-rendszer eredményes lehessen. Ez pedig nem más, mint a valódi játék, a valódi futball. „Nem tudjuk elfogadni, ha egy csapat bekkel és csak rugdossa előre a labdát, mert az nem fejleszti a gyerekeket” – tette hozzá Barczi.
Ugyanakkor kevés esély van arra, hogy ez az elv megvalósuljon (magától értetődő, teljesen soha nem fog), főként a vidéki utánpótlás-gárdáknál. Igaz, feltétlenül enyhítő körülmény, ha négy-öt faluból sikerül csak összegyűjteni tizenegy fiatalt, akik ráadásul rendszeresen több korosztályban játszanak egyszerre.
Azonban addig, amíg a Bozsik-program (utánpótlástorna U6 és U13 közötti lányok, illetve fiúk részére) meccsein is rendszeresen hallunk az edzőktől olyan bekiabálásokat, mint az „ess el” vagy a „állj vissza védekezni”, valóban nem lesz változás; hiába a jól hangzó kijelentések. Arról nem is beszélve, hogy az óvodai korosztály versenyein ugyancsak hallani hasonló megjegyzéseket. Ebben a korban és szinten a leglényegesebb a játék megszerettetése a gyerekekkel, nem az, hogy taktikai utasításokat hajtsanak végre. Nem lenne szabad, hogy bármi más háttérbe szorítsa a játék élvezetét.
Az idősebb korosztályoknál e tekintetben pedig csak romlik a helyzet. „A szövetség elképzelése remek, de rendkívül nehéz lesz kivitelezni” – utalt a magyar korosztályos labdarúgás egyik fő problémájára Véber György, az Újpest U19-es alakulatának trénere. Tehát a mentalitás változása az amatőr korosztályos klubok esetében égetően szükséges.
TAO-támogatások
Sok tévhit kering a TAO-támogatások körül, illetve megannyi kritika éri azt, miszerint nem minden esetben arra a célra fordítódik a pénz, amire kellene. Holott alapvetően a TAO-támogatások az amatőr- és utánpótlás-futball felzárkóztatására vannak. Illusztrálásképpen, a 2011-12-es és a 2020-21-es idény közt a támogatások 81%-a amatőr, míg 19%-a profi sportszervezethez került.
Alapvetően az egyesületek túlnyomó többsége, pontosan 57%-a tárgyi eszközökre kapott összeget, ez alatt értendő a sporteszközök beszerzése, pályák, öltözők felújítása. A másik nagy csoportot az utánpótlás-nevelés képezi: a program már több mint 1500 korosztályos egylet segítségére volt indulása óta, és a kezdetektől a szakemberekhez kapcsolódó költségek vannak túlsúlyban – több mint 50%.
„Vitázhatunk a TAO sikerességéről, de az EU szabályai szerint nem mehet tovább sokáig a jelenlegi finanszírozási rendszer, izgatottan várjuk, hogyan lehet csiszolni rajta, piaci alapúvá tenni” – magyarázza a Testnevelési Egyetem egyik hallgatója. „A jövő kihívása lehet, hogy ebben a politikai kultúrában hol lehet az aranyközépút, hogyan tudja a sportirányítás segíteni, de közben teljesítményre ösztönözni a klubokat, szövetségeket.”
Összegezve: a TAO-támogatások megfelelő célú hasznosítása, a támogatás rendszerének EU-elvárásokhoz igazítása, teljesítményösztönzők alkalmazása, illetve a lelkes, képzett, fiatal szakvezetők szintúgy szükségesek lesznek ahhoz, hogy valamelyest megpróbáljon felzárkózni a magyar utánpótlás-képzés.
(Bózsik Tamás, forrás: NSO , MLSZ, m4)
