Ha kifejezetten csipkelődős kedvemben lennék, azt is mondhatnám, hogy annyira gyenge volt a két héttel ezelőtti hét, hogy inkább el sem kezdtem zenéket kiválogatni. Pedig sajnos, ez valamilyen szinten igaz, viszont miután többször is megnéztem az akkor dalokat és albumokat, egyszerűen nem gondoltam, hogy ennyinek egy komplett cikket kellene szentelni. Ennek ellenére a múlt hét kifejezetten erősre sikerült. Visszatért az AC/DC, a tavalyi év két legnagyobb felfedezettje, Billie Eilish és Lil Nas X is új dallal jelentkezett és a 2019-es Euróvízió győztese is kiadta az első albumát. Ez történt tehát az év 46. hetén:
AC/DC – POWER UP
17. Igen, 17. Az AC/DC legújabb albuma már a tizenhetedik a sorban, ami elképesztően soknak számít. Az eredeti összeállítás gitárosának, Malcolm Youngnak 2017-es halála óta először jelent meg új lemez a zenekartól. Érdekesség, hogy a POWER UP maga már több, mint kettő éve lett felvéve, mivel egy hat hetes etapban rögzítették, még 2018 augusztusában és szeptemberében. Rengeteg pletyka szólt arról, hogy Malcolm gitár részeit tartalmazni fogja az összes dal, de ezt a testvére, Angus Young egy, a Spain’s Rock FM-nek adott interjújában cáfolta. Elmondása szerint nem lett volna illendő helyette használni ezeket a részeket. A dalok pedig zseniálisak, mintha semmi sem változott a banda késői időszaka óta. Rock and Roll a legmagasabb szinten, ráadásul 12 dalon keresztül, anélkül, hogy egy szám is lefelé lógna ki a sorból.
Duncan Laurance – Small Town Boy
Duncan Laurance neve szinte egy amerikainak sem mond semmit, de Európában is keresni kell azokat, akik ismerik a munkásságát. A holland úriember 2019-ben vált ismertebbé, mikor a Tel-Avivban rendezett Eurovíziós Dalfesztivált sikerült megnyernie, Arcade című dalával. A győzelem után viszont szinte teljesen eltűnt. 2020 elején kiadott egy EP-t, ami öt dalt tartalmazott, de az első igazán nagy dobása a Small Town Boy lehet. Aki hallgatta az Arcade-t, vagy akár látott interjúkat Duncannel el tudja képzelni, milyen is lehet az új lemez. A zongora szinte minden dalon középpontban van, így tökéletes koncert alapanyag is, emellett pedig a lassúság és az érzelmesség jellemzi legjobban az albumot. Egyetlen kivétel, ami kicsit kilóg, az az Armin van Buurennel közös Feel Something, ami nem meglepő, hogy először a szinten holland DJ neve alatt jelent meg. Mindenesetre Duncan Laurance-ben van potenciál és nagyon kíváncsi leszek, mire lesz képes, mind Európa színpadain, mind a világ többi részén.
Billie Eilish – Therefore I Am
A Billie Eilishhoz való hozzáállásomat valahogy úgy tudom elképzelni, mint egy koszinusz függvényt 2π értékig. Borzasztóan szerettem a korai Billie-t, viszont a WHEN WE FALL ASLEEP, WHERE DO WE GO?-s időszakában egyszerűen alig tudtam hallgatni. Most pedig, miután szemmel láthatóan kezdi a depressziós dalokat készítő időszakát elhagyni, egyre jobb és jobb számok kerülnek ki a kezei közül. Már a my future is egy sokkal szerethetőbb dal volt, viszont a Therefore I Am már bőven egy más szint. Erős alap, a klasszikus Billie hangzás megmarad, viszont ott van mellette a tempó, ami kifejezetten nagyot dob rajta. A dal mellé pedig érkezett egy videó, amit maga az énekesnő rendezett. Ebben egy kihalt bevásárlóközpontban járkál és vesz el rágcsákat és üdítőket.
Lil Nas X – HOLIDAY
Első új száma is megérkezett 2019 egyik legnagyobb újítójának, a country-trap felfedezőjének, Lil Nas X-nek. Az atlantai hip-hop előadó ugyan több remixet, vagy másféle verziót is adott ki a 7 EP kislemezén lévő dalokhoz, a HOLIDAY egy teljesen új darab. A dallama kifejezetten tetszetős, Montero hangja pedig engem személy szerint már-már nosztalgiával tölt el, ugyanis tavaly nyár óta szinte nem is hallgattam egyik dalát sem. A szövegen ugyan nem igazán érződik, de a borító és a videóklip is erősen karácsonyi témájú. A klip viszont a megszokott Lil Nas X stílusban készült, rengeteg elborult, számítógépes effektussal karöltve.
Tones and I – Fly Away
Őszintén bevallom, tavaly nyáron már szuicid gondolataim támadtak egyből, amikor hatmilliomodik alkalommal is meghallottam, hogy az épp aktuális rádiós műsorvezető bemondja a következőt: „…és most jöjjön a Tones and I, ez pedig itt a Dance Monkey.” Azóta viszont sok idő eltelt, Tones and I pedig szerintem a The Kids Are Coming kislemeze óta csak jobb és jobb dalokat adott ki. Ezek közül pedig jelenleg kedvencem lett a Fly Away. A dal az álmok hajszolásáról és a célok eléréséről szól. Szerencsére, már nem annyira erős Toni hangja, és a kórussal egy sokkal élvezhetőbb is lett a szám. Borzasztóan energetikus, ebben nem is tér el az elődeitől, viszont érezni rajta egy kis visszafogottságot, ami nagyon jót tett neki.
(Lendvai Martin)
(Borítókép forrása: https://pitchfork.com)
