A matematika középiskolások sokaságának életét nehezíti meg, ez nem titok. A gimnáziumi tananyag nem egyszerű, a kezdeti teljes négyzetté alakítást és Thalesz-tételt felváltják a maratoni szinusz, koszinusz számítások. Egy humán beállítottságú diák pedig pillanatok alatt matematikai szakkifejezések csapdájában és definíciók kelepcéjében találja magát, kuporogva a logikai sarokban. Ilyenkor merül fel a kérdés a keservesen lassan múló tanórákon: mi hasznát vesszük a mateknak az életben?
Azt senki nem vitatja, hogy az egyszerű fejszámolással mire viheti az ember a mindennapokban, vagy hogy miért érdemes tisztában lenni pár alapszámítással (kerület, terület, térfogat). Ám a gimnáziumi matematika hasznossága a – matek területén kevésbé sikeres – diákok között már folyamatos téma. Szerencsére Hajas Lilla iskolapszichológus szakmai véleményével megnyugtató válaszra találtunk:
„Többek közt absztrakt problémamegoldást, az általánosítás képességét, gondolkodásbeli rugalmasságot, folyamatok gondolatbeli visszafordításának képességét fejleszti, a térlátás a stratégiai döntéshozatalt segíti elő azok számára is, akik nem matematika-igényes pályát választanak.”
Az iskolai falai közt több mint 80 emberrel készítettünk közvélemény-kutatást a témában. Általános reakciókat vizsgáltunk, egyetlen kérdésre kerestük a választ: hasznosnak gondolják-e a tantárgyat. A panaszkodók sokasága helyett a legnépesebb csoport a „Csak bizonyos területeken” választás volt, ugyanis ők 58%-os fölényben voltak. Emellett a szimpla „Igen” lehetőségre 16% bökött, az egyszerű „Nem” pedig 26% választása volt.
Többen írásban is kifejtették a véleményüket, ahol sokan a továbbtanulásra tértek ki, melyik pályával kapcsolatban miért hasznos a tantárgy. Azonban szép számmal érkeztek a hétköznapokra vonatkozó állítások is:
„Bár nem mindenki fogja naponta használni a haladó matematikai fogalmakat és egyenleteket, az alapvető matematikai készségek és a logikai gondolkodás, amiket a gimnáziumban fejleszthetsz, rendkívül hasznosak lehetnek például a pénzügyi döntések meghozatalában, a problémamegoldásban és az általános élettudatosságban” – írta egyik névtelen nyilatkozónk.
Csakhogy ezek az érvek nem mindenki számára meggyőzőek. Van, aki így is előszeretettel hangoztatja a tantárgy értelmetlenségét. A matek bonyolult tananyagának hírhedtségére Kovács Sándor, matematika és fizika szakos tanárunknál kerestem a választ:
„Ennek fő oka az, hogy ezt főleg olyanok hangoztatják, akik „nem szeretik” a matekot. Lehet érvelni azzal, hogy a matematika tantárgy nem csak egy tantárgy, hanem egy látásmód és sok szakma alapja is. Ugyanakkor egyszerűen meggyőzni a fiatalabb diákokat lehet, hiszen az idő előrehaladtával azok, akik a haszontalan tantárgyak kategóriába sorolták a matematikát, egyre nehezebben és nehezebben győzhetők meg erről.”
Utóbb említett „nehéz esetek” legtöbbször humános diákok, nem meglepő módon. A „humános” kifejezést azonban sokszor rosszul használjuk a hétköznapokban. Aki humános, az az irodalmat részesíti előnyben, a jobb agyféltekével gondolkozik, míg a reálosoknál a bal agyfélteke hatékonyabb és a matekhoz, fizikához értenek jobban. Napjainkra ez már tudományosan megcáfolt állítás, amiről Hajas Lilla is mesélt pár szót:
„Mindkét fajta tudáshoz olyan dolgok kellenek (kreativitás, térlátás, memória stb.), melyek különböző, vagy akár épp ugyanolyan agyféltekékben is elhelyezkedhetnek, tehát ilyen szempontból nem lehet elkülöníteni, ki mire fogékonyabb. Így bármelyik agyfélteke is a dominánsabb, mindkét tantárgycsoportból lesz olyan, ami jobban megy, és olyan is, ami kevésbé.”
Kovács tanár urat a matematika népszerűségéről is kérdeztem még, mivel ő is évről évre tanít emeltes csoportokat, akik olyan mélységekbe merülnek a tantárgyba, ahová a matekot félők a lábujjukat se merik mártani.
„Ahogy én látom, az olyan tanulókból van több, akik szeretik a matekot. Erről tanúskodik, hogy az elmúlt 10 évben a matematika volt a leggyakrabban választott emelt tantárgy, amit évről évre 50-60 tizenegyedikes tanuló választ.”
Szóval, a matematika köszöni, jól van, él és virágzik. Haszna a való életben temérdek, így a gimnáziumi órákat is vétek lenne feleslegesnek tekinteni. Ne tegyétek!
(Kiss Dóri, Szerb Antal Gimnázium, Budapest, Az év diákújságírója, középiskola, 3. helyezett)
