A Tudós csajok program során igazán lenyűgöző nőket ismerhetnek meg a résztvevők. Olyan nőket, akik családjuk mellett nem egyszerűen karriert építenek, hanem a tudományt, és ezzel a világ jobbítását szolgálják. Ezúttal a számtalan hazai és nemzetközi díjat megnyerő, a szingapúri biológiai Diákolimpiát is megjárt Szili Petra antibiotikum-kutatót kérdeztem munkájáról.
Miért lettél biológus?
Ezt azért nehéz elmagyarázni, mert én sem emlékszem rá pontosan. Ez egy olyan vonzódás volt a szakma iránt, ami talán egyidős az öntudatommal. Már négyéves koromban elhatároztam, hogy biológus szeretnék lenni, de ekkor még azt sem tudtam, hogy mit is jelent ez pontosan. De ez valahonnan onnan indulhatott, hogy nagyon szeretem az állatokat.
Aztán a gimnáziumban jöttem rá arra, hogy a terepbiológia nem vonz annyira – és annyi lehetőség sincs benne. Ekkor kezdtük a molekuláris biológiát az iskolában. Lenyűgözött az, hogy a legapróbb molekulák és sejtek, amit már szabad szemmel nem is látunk, milyen hihetetlenül komplexek és bonyolult a működésük. Azt hiszem, hogy ekkor határoztam el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
Korábban Szingapúrban képviselted Magyarországot a Diákolimpián, hogyan élted meg a versenyt?
Egyszerűen fantasztikus volt. Ez egy olyan élménybomba volt a korai életemben, amit még talán most sem tudott felülmúlni semmi sem. Azt mondhatom, hogy ez volt a legfantasztikusabb dolog, ami eddig történt az életemben.
Egyébként teljesen ajándéknak fogtam fel az egészet, mert a felkészülési versenyeken esélytelennek tartottam magamat arra, hogy bekerüljek az első négybe – mégis az első négy helyezett között képviselhettem Magyarországot ezen a nemzetközi eseményen. Természetesen rengeteget tanultam és készültem, aminek ez lett a végeredménye.
A saját országomból nem én voltam a legerősebb versenyző, de a Diákolimpián én értem el a legjobb helyezést a magyarok közül. Az, hogy én erre képes vagyok, annyira megerősítette a hitemet, hogy az egyetemen is meg fogom állni a helyemet – és ez egy jó irány számomra.
Mi okozta a legmaradandóbb élményt Szingapúrban?
Igazából rengeteg olyan hely volt, ami maradandó nyomot hagyott bennem. Bármilyen furcsa is, de a legemlékezetesebb hely a repülőtér volt. Rengeteg reptéren jártam már korábban, de ez volt a leggyönyörűbb. Az egész városra jellemző egyébként az, hogy tele van minden orchideával. A reptéren rengeteg mesterséges park és vízesés volt mozgó szobrokkal.
Voltak-e mélypontjaid a munkád során?
Rengeteg rossz időszakom volt. Főleg, amikor rosszul ment a kutatás, vagy nem volt sikerélményem. Volt olyan időszak is, amikor nem jöttem ki a feljebbvalómmal – emiatt borzasztó volt a légkör. Ilyen helyzetekben elég rosszul érezi magát a munkahelyén. De elkötelezettség és a vágy segített továbblépni.
Hogyan szoktál kikapcsolódni?
Nagyon szeretek olvasni. De nagyon fontos számomra a változatosság. Sosem olvasok egymás után két könyvet ugyan attól a szerzőtől. Ha mondjuk, egy trilógiát olvasok, mindig kihagyok legalább egy évet a kötetek között. Illetve szeretem a műfajokat is váltogatni, hiszen ha csak egy műfajt olvasnék, akkor arra ráállna az agyam, és nem tudnám értékelni a többit.
Egyébként most kezdtem el Hank Green – Az abszolút tökéletes izé könyvét. Jelenleg ez a kedvenc könyvem, de ez sokszor változik – mindig az, amelyiket olvasom.
Ha jól tudom, nagyon szeretsz fotózni – ez mit takar pontosan?
Ez több, mint egy hobbi. Legtöbbször esküvőkön szoktam fotózni. Egy ilyen eseményen rengeteg olyan dolog történik, ahol nincs jelen az ifjú pár. Ezeket szeretem a legjobban megörökíteni, mert ha megtudják, hogy ilyen is történt, az egy extra élmény számukra.
A cikket a Nemzeti Tehetség Program, a Miniszterelnökség, és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő támogatja
