Sokszor hallunk a sportolás fontosságáról, de nem mindegy, hogyan valósítjuk meg. A sportdiagnosztika abban segít nekünk, hogy testünket a kívánt módon erősítjük, ápoljuk.
A sportdiagnosztika a sportolói teljesítmény fejlesztésére szolgáló terület, aminek vizsgálatai kiterjednek a fizikai képességek, a terhelhetőség, a biomechanika és a pszichológiai tényezők felmérésére, ezek által tudunk objektív képet kapni a sportoló teljesítményéről és egészségügyi állapotáról.
A sportban a teljesítménynek két összetevője van: a sportoló teljesítőképessége és a teljesítőkészség. Előbbi magába foglalja a kondicionális képességeket – állóképesség, gyorsaság, erő –, valamint a koordinációs képességeket. Ilyen az egyensúlyérzékelés, reakcióképesség, mozgásérzékelés. A teljesítőkészség a sportoló tevékenységhez való viszonyát, motiváltságát mutatja. Ezek kölcsönhatásban vannak egymással, így ha az egyik hiányzik, a teljesítmény is gyengébb lesz.
Az állóképesség a szervezet fáradással szembeni ellenálló képességét jelenti hosszan tartó erőkifejtés során, ami megfelelő fáradtsági szint elérése révén fejleszthető. Több szempont szerint csoportosíthatjuk: időtartam, lokalizáció, energetikai szempont, kondicionális képességgel való viszonya, amely szerint létezik erő-, illetve gyorsasági állóképesség.
Mindenki személyenként eltérő alap állóképességgel rendelkezik, amit különböző módszerekkel tudunk fejleszteni. Leggyakrabban 4+1 módszert alkalmaznak: tartós, fartlek, intervallum, verseny módszer és a köredzés.
A tartós módszer egy hosszan tartó, folyamatos, egyenletes iramú terhelés alkalmazása. A gyakorlatokat szünet nélkül végezhetjük, az adott mozgás egyenletes intenzitását hosszan tartjuk fenn a tevékenység során. Kardiovaszkuláris érintettségű betegek, azaz szívműtött és szívinfarktust elszenvedők rehabilitációja során alkalmazzák.
Az intervallum is folyamatos terhelésű módszer, de irama szabályszerűen váltakozó. Terhelési és pihenési fázisok váltakoznak az alkalmazása során. A terhelési fázisban a magas, míg a pihenési fázisban az alacsonyabb intenzitás jellemző. Légzőszervi érintettségű betegek rehabilitációja során is jól alkalmazható.
A verseny módszer sportágspecifikus. Gyors, erőteljes erőfeszítéseket igénylő edzéseket jelent rövid pihenőkkel. Célja, hogy a sportolók reakcióideje javuljon.
A köredzés „+1”-ként szerepel, mert felépítése sokszínű lehet. Az állomások módszerének alkalmazása a legjellemzőbb.
A sportdiagnosztika egyik legegyszerűbb, de tapintással nem mindig pontos eredményt adó eljárása a pulzusmérés. A pulzus a szív összehúzódásai során az artériákba kilökött vér áramlásának jele, a pulzusszám pedig a szív egy perc alatti összehúzódásainak száma.
Tehát fontos megfelelő módon és minőségben mozogni, ehhez pedig bátran alkalmazzuk a sportdiagnosztika adta lehetőségeket. Ehhez nagy segítséget nyújthatnak a hétköznapokban például az okosórák és a különféle okostelefonos applikációk.
