Hét magyar bajnoki cím párosban, kettő egyéniben, és most csak pár eredményt említettem Vetor Nikol, 18 éves tollaslabdázó elképesztő eredményei közül. A lányok többsége táncot vagy röplabdát választ, ha sportról van szó, ám Nikol esetében ez máshogy alakult. Kezdetben focizott, majd az akkoriban még szintén tollaslabdázó nővére hatására ütőt fogott. Igazi sportos családban nőtt fel, nővére mellett ikertestvére, Tánya is válogatott szinten tollasozott, igaz, ebben már csak Nikol viszi tovább a Vetor család nevét. Interjúnkban többek között szót ejtünk a testvérek közötti rivalizálásról a sportban, a lemondásokról, a tollas itthoni helyzetéről, valamint a jövőbeni célokról is.
Milyen a testvéred mellett állni egy-egy mérkőzésen?
Nincs ahhoz fogható érzés, amikor a testvéreddel, főleg az ikertestvéreddel nyersz meg egy meccset, akár bajnokságot, nagyon különleges.
Ha egy döntőben egymás ellen játszanátok, félre tudnátok tenni a köztetek lévő kapcsolatot?
Volt már rá példa, igaz, akkor még kisebbek voltunk, de játszottunk egymás ellen. Azt a meccset én nyertem, majd jött a páros döntő, ahol viszont már együtt játszottunk, ami lelkileg ezek után nehéz volt, főleg számára, sajnos kikaptunk.
Amikor párosban játszotok, az könnyebbséget jelent, mert ott vagytok egymásnak, ha kell, bátorítjátok a másikat, vagy inkább nehézséget, mert nem csak rajtad múlik az, hogy mi történik az adott meccsen?
Nagyon kétes, mert ugyanúgy, mint például a fociban, ha neked nem annyira megy, ki tud segíteni a társad és fordítva. Kémiailag érezni kell a másikat, össze kell hangolódni. Nekem ez egyre könnyebben megy, úgy érzem, felnőttem már a feladathoz.
Mit jelent most számodra a tollas, egy hobbit, amiben kiteljesedhetsz, vagy egy sportot, amire a jövődet is építheted?
Magyarországon a tollasra még nem igazán lehet építeni, vagyis nagyon nehéz, mert 100%-ban erre kell fókuszálni minden téren. Nem tudom ennek szentelni az életem, de a napjaimat sokkal inkább e köré, mintsem az iskola köré építem, de megtalálom az összhangot a tanulás és a sport között.
Hogyan látod a tollas jelenlegi helyzetét Magyarországon?
Egyre elterjedtebb, többen választják már ezt a sportágat, de sajnos azt kell mondanom (és ezen remélem, hogy nem sértődik meg senki), hogy az utánpótlás sokkal gyengébb, mint akár öt évvel ezelőtt volt, amikor mi voltunk „kicsik”.
A versenysport nagyon sok lemondással jár, neked ez miben nyilvánul meg, jársz bulizni például?
Nagyjából évente egyszer-kétszer csak, örülök, ha tudok pihenni egy kicsit, mert épp nincs edzésem vagy versenyem, inkább a pihenésről szólnak a szabad hétvégéim, mintsem a bulizásról, de nincs ezzel semmi bajom.
Szerinted minek köszönhető, hogy korod ellenére hétről-hétre a dobogó tetején állsz már a felnőttek között is?
Mentálisan erős vagyok, ezt tudnám kiemelni, mindig is szerettem felnőttek között játszani, ott kisebb a teher, nincsenek akkora elvárások, így a mentális oldala miatt talán könnyebben feléjük tudok kerekedni.
Milyen céljaid vannak az elkövetkezendő évekre?
Nagy dilemmában vagyok, hogy menjek-e egyetemre, vagy hagyjak ki egy évet. Elsősorban ezen gondolkozom, de a tollast előtérbe helyezném, nagy motivációm van, hogy a felnőttek között is magyar bajnok lettem. A tollasban inkább hosszú távú céljaim vannak: Európa Játékok, világbajnokság.
(Berki Dániel)
