A versenysport egy életstílus, mások a prioritások, a napi rutin felépítése. A Fradi egyik játékosával, Zeman Márton vízilabdázóval beszélgettünk többek között a fenti témákról, de az augusztusi Európa-bajnokságról is kifaggattuk, amin az U17-es magyar válogatott tagjaként szerepelt.
Mióta vízilabdázol?
Először csak úszni jártam, de meguntam, és ezért elmentem vízilabdázni. Szerettem a labdajátékokat, volt hozzá érzékem, észszerű döntésnek tűnt. Ez 2013 telén történt, akkor voltam hét éves. Azóta eltelt tíz év, a sport kitölti az életem nagy részét.
Hogy szokott kinézni egy átlagos edzésetek?
Először kondizni szoktunk, aztán tíz perc szünet alatt átöltözünk és pihenünk, utána kezdődik az úszás és a különböző stratégiai felállások gyakorlása.
Egy edzőtábor miben intenzívebb, mint egy mindennapi edzés?
Az edzőtáborban két órával többet edzünk, és ott inkább az erőnléti edzésekre fektetjük a hangsúlyt. Illetve, ha szerencsénk van, akkor szoktunk focizni, amit mindenki nagy kedvvel csinál.
Mennyire befolyásolja a versenyszerű sport az életedet?
Mindig a sport az első és szervezést igényel minden program, mert a versenyekhez és az edzésekhez kell igazítani. Nyolctól kettőig az iskolában vagyok, és onnan rögtön az edzésre megyek. Az iskolai kapcsolatokat gyengíti, mert kevés időt töltök ott, viszont akkor a tanulásra fókuszálok.
Mit gondolsz a pár héttel ezelőtt lezajlott Európa-bajnokságról? (Márton U17-es magyar válogatottként részt vett az augusztusi, törökországi Eb-n – a szerk.)
Régóta vártam a pillanatot, amikor ilyen nagy jelentőségű eseménynek a részese lehetek. Három év munkája teljesült itt be. Igaz, hogy nem jöttünk haza éremmel, de a csapattagokat és az edzőket még közelebb hozták egymáshoz a kint történt események.
Mikor valaki letört volt, vagy elkeseredett, akkor az edzők tartották benne a lelket. Rávilágítottak arra, hogy nem hibát vétettünk azzal, hogy negyedikként tértünk haza, hanem egyszerűen ilyen az élet és ilyen a sport is. Nem szabad megállni, menni kell tovább, a negyedik helytől nem lettünk rosszabb játékosok.
Mi volt a kedvenc momentumod az Eb-ről?
A pozitív emlék az, amikor először vízbe kerültem a spanyolok elleni csoportmeccsen, ott úgy éreztem, hogy jól részt tudtam venni a mérkőzésen. A negatív az a bronzmeccs utáni csalódottság, aminek feldolgozásában sokat segített a szakmai stáb.
Fontos a jó viszony a csapattársakkal?
A kapusunkat ismerem a legrégebb óta, amikor elkezdtem vízilabdázni, akkor ismertem meg, de mindenkivel sok éve edzek együtt. Igaz, hogy szoktak elmenni és jönni új csapattagok, de alapvetően ugyanaz a társaság. Szerencsére nekem mindenkivel jó a kapcsolatom a csapatból – persze vannak, akik közelebbi barátaim – és szerintem ezt mindenki elmondhatja magáról.
A csapatot tekintheted egy második családnak?
Abszolút! Az időnk nagy részét együtt töltjük és régóta ismerjük egymást. Szoktunk az edzéseken kívül is találkozni és sokszor megesik, hogy együtt eszünk vagy közösen kikapcsolódunk valahol.
A sport segíti a továbbtanulást?
Sokakat, köztük engem is kerestek meg külföldi egyetemek különböző ösztöndíjakkal, van, aki elfogadja, de én Magyarországon szeretnék továbbtanulni és sportolni.
(Szekeres Stefánia)
